20080328-20120328 (0200-2559)

1, 2, 3, sok év

Egy ideje nem írok már ide semmit, de ma eszembe jutott, hogy ma van négy éve, hogy elkezdtem úgy érezni, fontos megosztanom a világgal mindent. Ha meglenne még az a lendület, ami az elején, biztos valami nagy-nagy (ám felesleges) bejegyzéssel köszönteném magamat, most viszont úgy érzem, erre már semmi szükség. A legszebb az egészben, hogy ma az egyik órámon, ami Erdély Miklósról szól, előkerült egy vers, amit amikor meghallottam, elhatároztam, ha mással nem is, ezzel talán megemlékszem majd arról, mi foglalkoztatott az elmúlt 4 évben (is). Egyébként ma egy éve, hogy megtettem az első valódi lépést azért, hogy azt csinálhassam, amit mostanság csinálok.

Íme a vers:

Tandori Dezső
A DAMASZKUSZI ÚT

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.

Hát ilyen véletlenek történnek velem még mindig, s bár már nem jegyzem le az ehhez hasonlókat itt, azért még mindig cefetül tudom őket élvezni. És még valami: „Jó reggelt… ó, és ha nem találkoznánk, akkor jó napot, jó estét és jó éjszakát is.”

If you don't know me by now...

A ha

Miután ma fél kettőkor végeztem az egyetemen (mármint a nap első felével), szokásomhoz híven elindultam a Kálvin tér felé. Az első zebránál, ahol eddig általában zöldet szoktam kapni, most kivételesen piros volt a lámpa. Még szerencse, hogy arra a zebrára merőlegesen is van egy zebra, az ottani meg zöld volt, elindultam hát arra. Eszembe jutott, hogy úgy is akartam enni egy kínai csípős levest, akkor betérek a Taoba egyre. Épphogy átértem a másik oldalra, amikor eszembe jutott, hogy igazából egy kávét is megihatnék a Californiában, de ekkorra ugye már a Múzeum körút másik oldalán voltam. Pár másodpercig nem is foglalkoztatott tovább a téma, majd egy újabb zebrához értem, ahol ismét várni kellett, ekkor pedig eszembe jutott valami, amit azóta sem felejtettem el, s ami tökéletesen elmondja, mi az, amit mostanában gondolok magamról: ha arra indultam volna, amerre menni akartam, már rég ott lennék, ahová tartottam. (Persze azt senki sem tudja, mi történt volna a másik oldalon, s hogy nem vágytam volna-e arra az oldalra, ahol ez eszembe jutott.)

Lassan meg kéne barátkoznom azzal, ahol és ahogy vagyok, na meg ami vagyok.