A ha

Miután ma fél kettőkor végeztem az egyetemen (mármint a nap első felével), szokásomhoz híven elindultam a Kálvin tér felé. Az első zebránál, ahol eddig általában zöldet szoktam kapni, most kivételesen piros volt a lámpa. Még szerencse, hogy arra a zebrára merőlegesen is van egy zebra, az ottani meg zöld volt, elindultam hát arra. Eszembe jutott, hogy úgy is akartam enni egy kínai csípős levest, akkor betérek a Taoba egyre. Épphogy átértem a másik oldalra, amikor eszembe jutott, hogy igazából egy kávét is megihatnék a Californiában, de ekkorra ugye már a Múzeum körút másik oldalán voltam. Pár másodpercig nem is foglalkoztatott tovább a téma, majd egy újabb zebrához értem, ahol ismét várni kellett, ekkor pedig eszembe jutott valami, amit azóta sem felejtettem el, s ami tökéletesen elmondja, mi az, amit mostanában gondolok magamról: ha arra indultam volna, amerre menni akartam, már rég ott lennék, ahová tartottam. (Persze azt senki sem tudja, mi történt volna a másik oldalon, s hogy nem vágytam volna-e arra az oldalra, ahol ez eszembe jutott.)

Lassan meg kéne barátkoznom azzal, ahol és ahogy vagyok, na meg ami vagyok.

Majomparádé

A történet ott kezdődik, hogy június 20-án este, az államvizsgám előestéjén, az m2 ismételte a Záróra egyik korábbi adását, a vendég György Péter esztéta volt. Ezt a műsort már akkor is láttam, amikor először adásba került, de valahogy nem azzal a szemmel néztem akkor, mint később. A második alkalom valószínűleg azért volt emlékezetesebb, mert ezen a bizonyos estén már tudtam, hogy másnap ez a bizonyos esztéta, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója lesz az államvizsgámon az elnök. György Péter azt mondta a műsorban, miután Veiszer Alinda megkérdezte tőle, hogy miért nem ír 2006 óta tévékritikát, hogy azért, mert ami ma a televízióban megy, az nem más, mint egy majomparádé.

Ma találkoztam először a Sugarloaf Szervusztok celebek című szerzeményével, amire vélhetően nem azért figyeltek fel többen is, mert olyan fontos a magyar könnyűzene életében, talán inkább azért, mert a magyar média működésével kapcsolatban érdekes kérdéseket vet fel, sajnos ezeket a kérdéseket meg is akarja válaszolni... Azért sajnos, mert a Sugarloaf ugyanabban a ketrecben ugrál, amelyikben azok, akiket parodizál. Egyszer valahol valaki azt mondta nekem, hogy ha az ember egyszer arra adja a fejét, hogy a médiában dolgozzon, akkor el kell fogadnia bizonyos szabályokat, ahogy ő mondta, el kell fogadni, hogy ebben a cirkuszban lépünk fel. Lehet ugyan fanyalogni, de az kb. úgy néz ki, mintha egy majom kijönne az állatkerti ketrecének rácsához, s nevetve hátrafelé mutogatna a többi majomra, hogy emberek, ezek majmok! Igaz, Dér Heniék annyit azért megtettek, hogy mielőtt meghajoltak volna, jelezvén, hogy a produkció teljes, azért hátraléptek a többi majomhoz, s mintegy sorsközösséget vállaltak a korábban parodizált egyénekkel. Ettől még persze nehezen veszi be ezt a művet egy nem celeb gyomra, bár elgondolkodtató, miért pont ez lett a témája ennek a minden bizonnyal jó pár bulvárcikket generáló dalnak. (A válasz az előző mondat végén található.)

Dicséret jár viszont azért a klip készítőjének, amiért volt benne annyi, hogy nem úgy utánozta az alanyokat, ahogyan azt pl. az Irigy Hónaljmirigy teszi, megelégedett a stilizálással, nem akart hangokat és arckifejezéseket utánozni, valószínűleg úgysem ment volna. Nem rossz ötlet az sem, hogy a videó fekete-fehérben készült, a háttér meg fehér, így legalább vizuálisan el tudtak rugaszkodni attól a közegtől, amiben egyébként derékig benne vannak. Amikor az utolsó másodpercekhez közeledett a klip, azért szurkoltam, hogy a végén legyen valami poén, hát valami afféle azért csak lett, nevezzük poénnak azt, amikor vakargatja egymást a két majom. Így válik kerekké a történet, azt is mondhatnánk, amit az általános iskolai osztályfőnököm szokott: nem ellened haragszom, hanem érted. Igaz, most azt hiheted, bántottalak, de hány letöltést kapsz te ezért, hányszor hívnak majd a tévébe, hány fellépést köszönhetsz majd ennek, esetleg egy kerekasztal-beszélgetésen majd vitatkozhatunk is, de ha vége a felvételnek, majd tovább vakargatjuk egymást a sminkben, s már ott egyeztethetünk is, mikor alkalmas a következő nagy vita, aminek a végén egymás nyakába borulunk, csak arra azért figyeljünk, hogy fizetős fellépéssel ne ütközzön a következő találka.

By the way, ki tudhatja biztosan, hogy sosem készült még ehhez hasonló paródia? Azért, mert nem láttuk vagy nem is hallottunk róla? Biztosan azért, mert nem celebek követték el, ezért ugyan, kit érdekelt? (A blogger szótára még mindig nem ismeri a celeb szót.)

(Direkt nem a klipet szúrtam be, mert az, hogy az MTV egyik műsorában szólal meg a dal, sokkal izgalmasabbá teszi az egészet...)