In MOMEriam...

Nos, ez lesz az első... (javítva)

Egyszer valaki azt mondta, hogy ha valami rossz történik az emberrel, azt mindig jó követi, és az a rossz is csak azért következett be, mert túl jó dolgunk volt azelőtt. Nos ezért merem azt remélni, hogy ez az internetes napló majd beválik, mert éppen egy pofon után állok. Egy olyan nagyobb után.

Egész egyszerűen az történt, hogy elvették tőlem azt, amire olyan nagyon büszke voltam. Büszke voltam rá, mert annyi embernek nincs olyan: volt egy álmom. (Igen, ez a mondatocska angolul és jelen időben ismertebb...) Az volt az álmom, hogy a gimnázium után olyan egyetemre megyek, ahol végre azt tanulhatom, amit igazán szeretek. Valami olyat, amit úgy hívnak, művészet, keverve valami olyannal, ami érdekel, de kicsit félve kezdenék bele, azt meg úgy hívják, hogy média. Az álmom olyannyira tökéletes volt, hogy ezt a kettőt keresztezték, és úgy nevezték, hogy média design. Miközben a biliben mártogattam felső végtagom végét, azt hittem biztosra megyek, most meg itt kalimpálok róla olyat, ami olyan mint egy gyászjelentés.

In a nutshell, ahogy akkor mondtam volna, amikor még angolul is tudtam, el lettem utasítva (sorry, ZM), és ha ez nem lett volna elég, még csalódnom is kellett 1-2 emberben.

De most valami új kezdődik, hiszen még blogot is nyitottam, érzem, Most múlik pontosan. Remélem, panaszáradatom nem lesz rossz hatással naplóm jövőjére, hiszen, ha minden jó, ha jó a vége, akkor legyen má' jó akkor is, ha rossz az eleje, és akkor még a végére is sikerült benyomrítanom egy közhelyet.



UI.: Aki nem értené a címet: intertextualitás!