péntek, május 2


Fájt ez a mai ébredés, azt hittem mára kialszom ezt az érzést, lehetett volna jó és rossz álmok sorozata az éjjelemben a tegnapi nap, nem az. Itt maradt velem, ami ezúttal nem testemet izzasztotta meg, mint a többi lidérces álom, hanem szemeimet, de itt maradtak a vigaszdíjak is, Jamie Winchester és Hrutka Róbert zenéje is, amiről eszembe jut a Magyar vándor zenéje:

"Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem,
Ha nem indulnál, nem lenne érkezésem,
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én,
Nélküled nem kell útlevél."







Maradjunk még...

Nincsenek megjegyzések: