Hálás reflektálás

Ez egy másik új sorozat, amit most, a nyári tücsökciripelős estéken fogok írni. Az Álmom-e? és az Élet, lépek! most nyári szünetre ment, de itt van nyáron ezek helyett kettő másik: Nyári tünet és Hálás reflektálás. A Nyári tünet már bemutatkozott, most a másikon a sor: nyári olvasmányaimról fogok itt írni.

Örkény István: "Rózsakiállítás"
Már szemeztem ezzel a kisregénnyel, amikor az emelt szintű magyar érettségire készültem, s lopva elolvastam a Glória címűt, amelynek hatására abban az optimista lelkiállapotban majdnem elmentem papnak, és találtam benne egy olyan gondolatot, amit örökre megőrzök, s igyekszem aszerint élni: "Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa."

Szóval "Rózsakiállítás". Ki gondolta volna, hogy szépirodalmi alkotásban szó lehet tévéről? Persze ez a kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor először eszméltem arra, hogy itt egy tévéműsor elkészüléséről lesz szó, aztán rájöttem, hogy ide is passzolna a Kispál és a Borz Hang és fény című száma, s nem is olyan pozitív fényben mutatja a tévét, vagyis nem teljesen.
"Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad."
A könyv arról szól, hogy egy Korom Áron (nem bírtam ki, hogy ne magyarázzak bele valamit a névbe: K. Áron - káron - káron húz hasznot) nevű rendező asszisztens első filmjét arról akarja forgatni, hogyan halnak meg az emberek. A címe: Meghalunk. Valahogy a mai tévéműsorok jutottak róla eszembe, például Az igazság ára. Válaszoljon olyan kérdésekre, amelyek miatt ön kellemetlen helyzetbe kerül az egész ország előtt. Jó esetben persze ez legfeljebb 1,6 millió reklámnézéssel fizető olyan ember, akik aztán később letagadják, hogy bármikor is bekapcsolták volna a sötétség birodalmát jelképező dobozt. Szóval itt is pénzért ment a show, 5000 Ft ütötte a haldokló markát a szerződés megkötésekor, további 10 000 pedig a show tetőpontján, a játékos halálakor.
A játéknak három szereplője volt, vagyis ők hárman, és a hozzátartozók. Egy férfi volt az első jelentkező, aki sajnos már nem szerepelhetett a műsorban, mert időközben meghalt, s így a kamera előtt csak az özvegye beszélhetett arról, hogyan halt meg a férje, akivel akkor volt a legboldogabb, amikor a férfi már haldoklott. A másik szereplő, aki következőnek tette jogosulttá családját 10 000 Ft átvételére, egy virágkötő, aki rákos lett. Édesanyjának zöldhályoga volt, s csak akkor halhatott meg nyugodtan, amikor biztosan tudta, lesz aki gondját viseli majd elviselhetetlen anyjának, s miután láthatta az Esti Híradóban a Rózsakiállítást. A harmadik játékos J. Nagy, tévésszemélyiség volt, aki évekkel ezelőtti infarktusa miatt jelentkezhetett a forgatásra. Végül a tévés főnökök türelmetlensége miatt el kell játszania halálát, ami a rendezőnek nem igazán nyerte el tetszését. A műsor adásba kerül. A kritika az egekig magasztalja a televíziót, hiszen már nemcsak az őserdőbe juttatta el az embereket, nemcsak a földi halandók számára elérhetetlen Himaláját varázsolta a nappalikba, hanem a halált is, amit ugye nem lát minden nap az ember, vagy ha mégis, közeli hozzátartozójáét látja, amely megrázza, s nem tud objektívan gondolni rá.

Ha tehetném, s elvileg tehetném is, most újra Örkényt olvasnék, de inkább elkezdtem Jókai Anna Napok c. regényét. Egyszer majd ez lesz ebben a sorozatban a következő áldozat, eddig tetszik.