Kösz, kívánatra...

Mennyi minden után, s jaj, mennyi minden előtt...

Munka meg nyár
Én eddig mindig panaszkodtam a nyárra. Mindig utáltam. Vagy mert túl meleg volt, vagy mert túl hideg, vagy mert túl sok emberrel találkoztam, vagy mert túl kevéssel. Az idei valahogy jól jött ki, amíg csak rajtam múlott... Végre olyanokkal dolgozhattam, akikkel jó volt dolgozni, s még mindig hálás vagyok, hogy ott, ahol én a nyaramat töltöttem, ahol tulajdonképpen nyaraltam, még pénzt is kaptam. Megismertem olyan embereket, akikkel jó lesz találkozni majd máskor is, akik talán olyan rokonlélek-félék; jó ilyenekkel találkozni. Most persze kicsit elfáradtam, mert sok lett a végére a munka, de akkor sem cseréltem volna el senkivel a munkahelyemet, ahol már az ötödik nyaramat töltöttem, szinte hihetetlen, néha utánaszámolok, nem tudom elhinni, hogy ténylég. Szóval végre, most először, bánom, hogy vége a nyárnak. Főleg szerintem azért, mert úgy kötném magam ehhez a helyhez, pedig sokszor az ember úgy menne, menne messzire, most meg itt kapaszkodom minden kézben amit nyújtanak felém, vagy szeretném hogy nyújtsanak...

A kétszer égető fürdő
Azért is boldogság ez az idei nyár, mert idén mondták nekem először, hogy milyen jó színem van, eddig mindig hófehéren végeztem ki a nyarat. Most sikerült úgy leégnem, hogy napokig hámlottam, még most is, de megéri, végre barnább vagyok másoknál, és nem sajnál senki, ha rám néz. Szóval leégtem egyszer, amikor kedves munkatársaimmal (Blanka, Laura, Gergő) meglátogattuk a méltán híres esztergomi Aquasziget termálított fürdőt, s egész nap aszalódtunk a napon mindenféle krém, kenőcs, kencefice nélkül, mondván, legalább lesz egy kis színünk, hát lett is, szép piros.
Mikor is égtem a fürdő miatt másodszor? Ja, amikor minden ismerős akkor jött a sétányra, amikor én, én, az élményfürdő és városunk promóciós standján rágtam a körmöm, hogy ne legyen így. Szóval így lett, jött arra egy pár kedves ismerős, s nem győztek rajtam röhögni, hogy hol ülök, mit csinálok én. Azt mondják, én pénzért bármire képes vagyok. Abrakadabra... :-)

Vagány Zánka - Magán Zárka
Azt mondták, legyek büszke arra, amit végül tettem. Nem körítek, egy nap gólyatábor után hazajöttem a fenébe. Nem ment fene nélkül, nem, mert csúnyábbat akartam írni, csak ritkán káromkodom nyilvánosan...

Folytatás az áramszünet után dizájnolással együtt....

Nem tudom megérteni, kinek jó az, ha egy gólyatábor arról szól, hogy mindenki leissza magát a sárgaföldig, esetleg a saját hányásában fetreng, egy nap alatt háromszor nem tud magáról. És persze ez a gólyatábor konzervatív, Közép-Európa legjobbja, na meg persze ki nem bölcsész nem is ember, ingyiribingyiri ELTE, ingyiribingyiri ELTE, ingyiribingyiri ELTE, ELTE, ELTE! Valahogy én nem szeretem az ilyen agymosást, ezért jöttem haza. Meg mert fáradt voltam, meg mert ráébredtem, nekem erre nincs szükségem. Hiszen azt mondta a megnyitón a dékán, hogy most van vége a könnyű életnek, mert nem fogja a kezünket se tanító, se szülő. Csak a saját döntésünk számít. Ezt akkor negatívumnak fogtam fel, de később rájöttem, ha én döntök, akkor én döntöm el azt is, mi az, ami nem kell nekem. Ez nem kellett. Különben is, inkább itthon töltöm ezt az utolsó pár nyugis napot. Holnap beiratkozás, lakásnézés, laptopvásár... Vége az áramszünetnek, ami nem is volt, pedig bejelentették, bezzeg akkor nem jelentik be, mikor csak úgy elmegy minden áram, és órákig kell könyörögni, hogy ugyanmár vegyék már észre, hogy nem műkszik a rendszer.
Viszont az ELTE-s póló szép, az tetszik...

Kösz, kívánatra
Jó volt ma sok ismerőssel találkozni, többel, mint amire számítottam, és jó volt megint a városban járkálni. Nem tudom, miért hiányzott ennyire, egy nap nem a világ. Biztos már előre hiányzik. Most a Kis-Duna sétány hiányzik nagyon, a színpad, meg minden, ami ott volt nyáron...

UI.: A Kerekes Band zenéjében benne van az egész nyaram, hiszen ez a zene sokszor szólt a sétányon. Ebben benne van a perzselő meleg, a koncertek hűvöse és szúnyogai, a feszültség, a könnyedség, a drága sült krumpli, a székpakolások, a plakátlövések, minden. És persze az a pár ember, aki már odatartozik a partra nyáron.