Őszi szünet

Mikor találták fel az őszi szünetet? Az én időm elején még biztos nem volt. Örültem, ha egy négynapos hétvége összejött, most meg 22-én mentem utoljára, aztán majd 3-án legközelebb. Nem mintha nem lenne rá egy kicsit szükségem, de mégiscsak túlzás azért, na, valljuk meg egymás között.
Egyszer az őszi szünetben vetítették az Abigélt az MTV-n, most meg meg is találtam a Videótárban, s olyan másolótehetség vagyok, hogy még be is tudom szúrni ide videóként, ha valakinek kedve szottyan, megnézheti itt akár mind a négy részt is...
Azóta mondjuk mókásan, hogy gyertek, uzsonna van, vagyis agapé, azóta tudunk Mimó néniről, meg Árkodról, meg Gináról, a kis pestiről, aki elszököl Horn Mici házából a tombola kellős közepén.
Avaros-gesztenyés-óraátállítós napokat mindenkinek! Hú, ez már majdnem mosolygós hétvége volt! :-S

Ui.: Most végre visszaadják azt az egy órámat!

1. rész


2. rész


3. rész


4. rész

Fuvallat és képzelet

Mindig elfelejtem, mit szeretek az évszakokban, ezért nem is zavar, hogy váltakoznak, s hogy mindig más az aktuális. Már nem is emlékszem, mit szerettem idén a nyárban, most csak azt látom, mennyire jó sétálni akár Pesten akár itthon a napsütésben főleg akkor, ha egy kis szellő fúj. Hisz nincs már a napnak olyan égető melege, épphogy langyosít, ha eltalál engem,, eszébe sem jut megizzasztani, vagy ha mégis, a szellő felszárítja homlokomat.
Mostanában Kispált hallgatok szívesen, vagy Kate Nash-t, de újabban Amy Winehouse egy-két számát is szívesen választom életem aláfestőjének. Nietzsche és Freud is velem élnek mostanában, olykor nagyon nehezem viselem őket (is).
Ma is voltam könyvtárban, de mivel a kommunikáció-retorika órám nyolckor kezdődik és fél tízig tart, volt egy fél órám a nyitásig, leültem hát egy padra. Ezek a padok mellett sokszor elmentem már, ha fogorvoshoz mentünk, vagy ha máshova mentem. Nem, ma nem mentem el oda, csak képzeletben. Azok a pillanatok jutottak eszembe, csak hogy ma is érezzem, hogy kicsit begolyóztam, amikor a harmadik forduló előtti megbeszélés előtt leülünk az aulában. Méregettük egymást. Kinek sikerül majd vajon? Kire kell úgy néznünk, mintha osztálytársunk lenne majd egyszer? Ki miatt nem kerülünk majd be? Ki az, akiről már tudják, hogy bekerül? Kell majd még itt ülünk, ülhetünk majd még itt?
Rousseau-t olvastam a padon, s néha fel-felnéztem, nem jön-e arra egy félismerős; legyen az tanár vagy diák, mindegy. Szóval nem jött senki arra, a könyvtár kinyitott, ma sem tudtam kérdezni, ma sem tudtam úgymond véletlenül, ha már találkoztunk alapon megkérdezni semmit. Lesz-e, van-e esély? Múltkor egyébként ott volt a könyvtárban egy felvételiző, azt hiszem pont ő volt előttem a szóbelin, de tudtam, hogy nem vették fel, amúgy sem volt szimpatikus, nem szólítottam meg. Később a kampuszon is láttam, nahát, ő is ingyiribingyiri lett!
Tegnap este elalvás előtt azon gondolkoztam, mi a célom: a cél elérése, majd a földrehullás, vagy a cél elérése és menni, menni tovább... Ha az első, jobb is ha földre hullok, mert akkor nem lesz több cél, s akkor ne is kelljen belegondolnom, mi lesz, mert szerintem nagyon semmi, a célnélküliség pedig nem nekem való.

Írásterápia

Reggel megint jókedvem volt, aztán valamiért megint elromlott, valamiért megint elegem lett. Nem szeretem, ha valakihez beszélek, elmondom neki a véleményem úgy, hogy ne bántsam, vagyis intelligenciájára bízom azt, hogy megfejtse az egyébként nem virágnyelven, csak kíméletesen megfogalmazott saját igazságomat. Olyan szempontból még megbocsátható is lenne, hogy fel sem fogja miről beszélek, hogy ez csak az én igazságom, tehát az is előfordulhat, hogy csak én értem, s ez nem azt jelenti, hogy én mindenkinél okosabb vagyok, csak azt, hogy máshogy gondolkozom, már megint máshogy gondolkozom, nem úgy, mint ők. Elkezdhetem én az elején, a közepén, vagy ahol csak akarom; azt hall belőle, amit akar, arra reagál, amire akar, nehogy megsérüljön az ő érdeke, nehogy kis nyávogós számításaiba hiba csússzon. A legrosszabb, hogy addig szívja a véremet, hogy ide le kell írnom, mert azt nem hagyja, hogy neki értelmesen beszéljek. Használja a hülye szlengjeit, megváltja a világot minden nap. Kijött, nem is foglalkozom vele többet; megtalálom a pirosgombot, használom is...
Volt jó is a napomban, itthon jó dolgok történnek velem, ha jót sugárzok. Kaptam egy levelet nénikámtól, aki talán most is olvas, írt az előző bejegyzésemre egy kis útravalót, nem idézek belőle, mert ha e-mailt írt, akkor valószínűleg nem akarta itt megjelentetni, de olyan jó érzés, ha odafigyelnek az emberre, sokszor azt hiszi, az a jó, ha mindenki, de olykor rájön, elég az is, bőven, ha egy pár ember, a fontos emberek odafigyelnek rá. Furcsa véletlen, hogy éppen nénikámékkal álmodtam, s utána egész nap azon gondolkodtam, mennyire jó lenne egyet beszélgetni. Igen, ezért boszorkányozza le magát olykor.
Most megint egy zöld fotelben ülök, amit Pesten használtam, az kimúlt. Leeresztett, nem ülök benne többé. Az olvasólámpás-wifi-s-itthoni-fotel, ami tényleg zöld, az itt van, s úgy ülhetek benne, mint a bölcsek. Holnap retorika és női természet, kondi meg ebéd ki tudja hol. Talán kínait eszek, de megyek könyvtárba is. Nem véletlen mondom el ma ezt is, mindenki nyüzsög körülöttem, jobb, ha most leírom, majd úgyis olvassák, nincs energiám ez a nap után még szóhoz jutni is, úgysincs a közelemben kanál, mint múltkor, hogy földhöz vágásával szóért folyamodjak.
Ma különbenis elég belőlem, ma még nevelni is akartam. Zavar már egy ideje, hogy valaki állandóan széthagyja itthon a papucsát, hol a folyosón, ahol este sötét van, mert nem kapcsolok villanyt, hiszen jólnevelt vagyok, beszűrődik a fény az üveges ajtókon, hol a nappali előtt, de újabban a konyha előtt is. Kicsit megelégeltem, gondoltam kirakom az út közepére az én papucsomat, hátha valaki orra esik benne, na jó, nem akartam sürgősségi esetet, s akkor már nem kell könyörögnöm, hanem úgy mond egy cáfoló ellenpéldával rávezetem a helyes megoldásra. Éljen az érveléstechnika!
Rájöttem, engem sokáig zavarhat akármi, észre sem veszem. Jön azonban egy pont, ahonnan nincs tovább, s a legapróbb moccanás hatására is elegem lesz.
Nyugalom, holnap bedugod a füled már reggel, Kispált hallgatsz, esetleg mr2-t. Olvashatsz is, kitartás, ez csonkahét.