Nem, ezt még én sem hittem volna. Igazából még a másodikban sem hittem, nem is gondoltam rá, hogy létre jöhet, erre ma megvalósult a harmadik is. Félek, az utolsó...
Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott a Barnabás, hogy mikor megyek haza. Én mondtam neki, hogy 7 körül, erre ő azt mondta, hogy akkor mindegy, neki az már késő. Erre kiderült, hogy a mai filmvetítés olyan bölcsészesen indul, tehát fél óra késéssel... Nekem ez elég volt ahhoz, hogy kellőképp ideges legyek, s telefonáljak Barninak, hogy akkor mégis mennék vele, mert én erre nem várok egy percet sem. El is indultam a nagy szélben, a Nyugatiig meg sem álltam, vagyis a metró. Barnira egy kicsit várni kellett, aztán megjelent frissen nyírt fejével és új sálas nyakával, indult a szibériai utazás.
Egy darabig válogattunk az ülőhelyek között, aztán kiválasztottuk a legmegfelelőbbet. Az egyik kettes ülés merőlegesen állt a másik kettesre, az egyiken ültünk, a másikra meg pakoltunk, még a lábunk is áttettük rajta. Mintha direkt helyezkedtünk volna el ilyen kényelmesen, mintha tudtuk volna, hogy film következik...
- Nézd, milyen jó helyünk van!
- Nagyon jó. Ülj már le! Nagyon fáj a lábam!
Igen, már ők azok, Barbara és férje. Mindketten bottal botorkáltak felénk, úgy ültek oda, mint a rajziskolában a modellek, a bácsi rátámaszkodott fehér botjára, Barbara pedig átvetette lábát az ülésre merőleges székre.
- Nagyon fáj a lábam! Nehogy hozzá érj! - hozta a formáját Barbara.
- Jó, jó - vette át ismét a békítő szerepét a bácsi, aki már alig lát és hall, bár ő még jobban jár Barbaránál.
- Elmehetnék megműttetni, bejelentkezhettem volna tavaly júniusban, aztán idén augusztusban már meg is műtenének ötvenezerért. Muszáj volt magaddal hozni ezt az izét, - mutatott Barbara az öreg húzható bevásárlószatyrára - és még egy másik szatyrot is rá kellett akasztanod, hogy fogsz így leszállni?
A költői kérdésre nem érkezett válasz, már-már csalódtam volna a párosban, de az élet, na meg ugye az aktuális politikai helyzet mindig kreál témát.
- 7 milliót kapnak azok a gazember miniszterek, akiket leváltanak! 7-et! Hát nem loptak még eleget? Börtönbe kéne őket csukni, mindet!
- Igazad van - mondta a bácsi, akinek annyira még nem rossz a hallása, ezt a hangerőt még bőven hallja.
- Jézusom, ez a vonat szét fog esni, ki fog siklani, én már láttam ilyet, nem egyszer - kiáltott fel Barbara, vélhetőleg megijedt, hiszen a csukló közelében ültünk, ahol tényleg ijesztő volt olykor, úgy rázkódott a vonat - orosz trojka ez, ha tudom, hogy ez jön, fel nem szállok rá!
- Jaj, nyugodj már meg - nyugtatta az öreg, de most nem volt olyan, mint régen, mintha nem is zavarta volna, milyen feltűnő a felesége, régen azért zavarta valamelyest.
- Ma kellett volna mennem a távirati irodába pénzért, elfelejtettem.
- Miért nem szóltál, ráértünk volna?
- Ezzel a lábbal? Maradj már!
S már pattant is fel botjával hősnőnk, s hirtelen elindult. Már amennyire rossz lábával ő gyorsan el tudott indulni.
- Nehogy már ellökj!
- Idegbajos vagy, hogy löknélek el? - válaszolta a kissé megzavarodott nőnek a férfi.
- Viszek egy cukrot a Marika néninek oda az ajtóhoz.
Barbara elindult, kicsit féltettem, olyan bizonytalanul jár, esze még a helyén van, de a teste nem a régi már. Visszatért, de előtte még elmondta nekünk férje, milyen gyorsan megy a vonat.
Barbara leült, s hirtelen felfedezte a két fiatalt mellettük, vagyis minket. Laptopon hallgattunk zenét, s sokszor elnevettük magunkat párbeszédükön, olykor sajnáltuk is őket.
- Működik rendesen? Magyarok vagytok?
Igen, megszólított minket Barbara, 50%-ban hozzám szólt.
- Működik, de nincs rajta most net, a vonaton nem megy - válaszoltunk.
- Jé, ezzel lehet telefonálni is? - kérdezte a bácsi.
- Á, ő nem ért hozzá semennyire, én még csak-csak - szólt oda nekünk Barbara.
Barbaráék lassan felkászálódtak, leszálltak. Talán utoljára láttam őket, bár ezelőtt is azt éreztem,aztán tessék, mégsem. Azért félek mégis, mert jóval kevesebbet politizáltak, mint szoktak, csak annyit, amennyit el is vártam tőlük, de nem a régiek már. Lefotózhattam volna őket, bánom, hogy nem tettem, jó lett volna emléknek.
Update (2009.03.26. 10:58):
Barbara beszélt arról is, hogy lezüllesztették a cipőipart, bezzeg régen a Puma cipők milyen jók voltak. Most is sportcipőt fog venni, az öreg helyeselt rá.
Később boszorkánynak nevezte magát, mikor meglátta fejét az üveg tükrözésésében fehér sapkájával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése