Mert a hazai helyzet egyre csak fokozódik...
Innentől kezdve teljesen feleslegessé válik a mentegetőzésem, hogy én nem is gondoltam volna, hogy még valaha találkozunk, meg hogy talán sosem látom már őket. Megint a sors akarta úgy, s már egyre biztosabb vagyok benne, hogy valami emberfeletti erő akarja folyamatosan, hogy találkozzunk, mert ma is csak a véletlenen múlt az egész, ma is 30 perccel korábban végeztem, s így eggyel korábbi vonatra szállhattam.
A bácsi a Desiro wc-ajtaját próbálja becsukni kisebb sikerrel, nem megy neki, mert rossz a zár. A hecc kedvéért megnézi, működik-e a fűtés, Barbara rászól, minek nézed, már miért fűtenének, meleg van. Miután a férfi lehuppant a székre, Barbara leszidta. Na bumm.
Ez megint csak az előjáték a politikai acsarkodás előtt, ilyen breaking news-os időkben térjünk inkább a lényegre.
Bajnai Gordon a téma természetesen, azt mondják, el kéne távolítani (még ott sincs igazán, könyörgök), jó, azért kivégezni nem kéne. Egye fene. Bajnai Gordon majdnem halálos ítélete után a bácsi a papír kétszázast vizslatja, talán túl közelről. Vajon pár hónap múlva attól zeng majd a vonat, hogy ezek a tolvajok még a kétszázast is fémből csinálják?
- Szervusz, szervusz Anci, nézd, ott az állatkert! - mosolyog a bácsi, s olykor még fütyül is jókedvében. Ma még nyakkendőt is kötött, mellényén ott díszeleg a felirat, amit anno Barbarán láttam: U.S. ARMY.
- Maradj már! - szólt Barbara szelíden. Ma még ő is vidámabb, ezúttal nem az orosz trojka jött, hanem a kényelmes Siemens, a Desiro.
A bácsi ismét feláll, s tudatos szerkesztőként minden kis dialógusuk után végrehajtja ugyanazt a mozdulatsort. A tv-ben ezt wish-nek hívják, nem kétséges a bácsi profiként jár el, amikor újra és újra be akarja csukni a wc-ajtót. Egyszer még a wc-csészébe is belenézett, nem tudom mit keresett.
Újpestnél egészen nekiszomorodtam, rengetegen szálltak fel, alig hallottam, mit beszélnek. Persze néha hallatja hangját a hőnő, hiszen lételeme a kiabálás, mániája a szólás szabadsága. Ez lett a rögeszméje. Nekem meg ő, az sem jobb.
Barbarát egyébként egész úton nem láttam, csak hallottam, csak a férjét láttam. Egyszer csak arra következtettem, hogy telefonál. Mintha egy telket akarna eladni. Ezt vettem ki a szavaiból.
- Mondd mellé, hogy van rajta lakás is, Mátyás utca 45! - egészítette ki Barbarát a férj.
- De csak eoróért adom el! - bötűről bötűre így mondta. Még jó, hogy meglátja a lehetőséget a nehéz helyzetben.
Hamarosan a kalauzzal kezdenek el beszélgetni, a bácsi hellyel kínálja őt, nem érti miért siet annyira. Ő egyébként igazán kedves és kommunikatív, a gyerekekkel is, ma például köszönt két 8-10 évesnek, s elkezdett ugatni, mint a kutya. Később szóba került egy lány, akiről nem tudtam eldönteni, hogy az ő lányuk-e vagy sem, de azt hiszem első találkozásunk alapján, hogy igen. Hazajön Angliából, az a mutogatni való hülye, pedig szeptemberig volt szerződése.
A szappanopera csúcspontjára hagyták az igazi énjüket, következett a Bajnai-bírálat. Nem látom értelmét különösebb tagolásnak innentől kezdve, ők is csak ömlesztették egészen leszállásukig.
- MÁR 4 CSALÁD LETT ÖNGYILKOS A BAJNAI GORDON MIATT!
- AZ EGY GYILKOS AZ A PALI, VIGYÁZNI KELL VELE!
- GAZDAG!
- HOMOSZEXUÁLIS, BEVALLOTTA HOGY AZ, A BAJNAI GORDON – NEM SZÉGYELLI MAGÁT, AKKOR HONNAN VAN 3 GYEREKE? HOGYAN JÖTT LÉTRE, A SZEMÉT, AZ! NEM SZÉGYELLI A NYILVÁNOSSÁG ELŐTT KIMONDANI, HOGY MÁS?!
A bácsi felállt, rá akarta segíteni Barbarára a kabátot.
- Nem kell! Mit képzelsz? - suttogta lágy hangján Barbara.
