Ó, hát itt van, aztán nem is köszöntem neki. Vagyis köszöntem, hogyne köszöntem volna, csak mostanában eluralkodott rajtam a vissza a katakombákba feeling. Vagyis képes voltam papírra kézzel blogolni, arra viszont már nem, hogy begépeljem és közzétegyem. Mindegy, talán még megtalálom a rendesnek nem mondható mappám valamelyik bugyijában, de ha nem, na az se baj, úgyis csak akkor volt aktuális, amikor írtam, most már mindegy.
Ma arra ébredtem, hogy azt álmodtam, hogy a múltkori ETV-s irományomat lehozta egy esztergomi naponta megjelenő bulvárlap. A címét lehagyták és a nevem se írták oda, csak egy pár fotót közöltek rólam, amint éppen fagyit árulok. Annyira az a kép sem lenne aktuális, de mindegy is. A Schweidel lakóteleppel is álmodtam, egyébként sokszor szoktam azzal álmodni, többet, mint a Bánomival, gondolom azért, mert az nem volt olyan régen az életemben. Azt álmodtam, hogy (mert mi a 2/b-ben laktunk) dsarosiék a 2/a-ban laktak, pedig ez nem igaz, és ugyan már egyikünk sem lakott ott az álomban sem, dsarosiéknak mégis megvolt még az a lakásuk, és ott csinált osztálytalálkozót. Azt hiszem, nem jöttek el túl sokan. Aztán azt is álmodtam a lakóteleppel, hogy ott álltunk az osztállyal, ahol Barsi tanárnőnek szerenádoztunk, és páran az osztályból ott állunk szemben EVV-vel, de hogy miről beszélünk, azt már nem tudom. Ez talán tényleg mindegy is.
Utálom, hogy még tegnap elaludtam a nyakam, és még most is egész felsőtesttel kell forognom, ha jobbra akarok nézni, bár egy kicsit már javult. Annak sem örülök, hogy tüsszögök meg taknyolok pedig nem fáztam meg, ez már az allergia. Várom a levelet, igencsak várom már, hogy elkezdődhessen a SZFElvételi 2.0, bár már kaptam tőlük a múlt héten két levelet is, de ugyanolyat, olyan mostanában induló kurzusokról, amikre biztos nem megyek, mert épp akkor kezdődik, amikor egyszerre lesz vizsgaidőszak, ELTE is meg TV2 is, meg ha minden jól megy még felvételizni is fogok május közepén. Meg különben is, kicsit kiköltekeztem magam ilyen téren.
Kicsit hiányérzetem van, mert ilyenkor szoktam írni írásgyakorlatra, most meg ugye nem lesz szerda, vagyis hivatalosan nem, úgyhogy most nem kell írni, meg különben is megírtam már a múltkori óra után a következő feladatot. Az vicces volt, mert hamarabb vége lett az órának, valljuk be, hogy mindössze 30 percig tartott. Én kimentem utána a Trefort-kertbe, aztán jól megihlettek a madarak meg a hangos és nagyképű bölcsészek, úgyhogy meg is írtam az írnivalót, amit egyébként Márai Idill c. tárcája kellett, hogy ihlessen. Kicsit csúnyán írtam, meg volt benne egy-két áthúzás is, és azzal sem voltam tisztában, hogy hány karakter, ami persze nem számít annyira, de nem lett volna pofám sokkal kevesebbet írni. Szóval megírtam, aztán visszamentem fél 4-re, amikor a következő órám kezdődött, s akkor ment el éppen a tanárnő, Gács Anna, gondoltam, milyen vicces lenne, ha odaadnám neki a kövi házit, de inkább mégsem. Ne legyek már stréber, úgyis aznap kaptam egy ötöst, hogy nézett volna már ki, ha még ez is...
Ma Pesten alszom, holnap délután meg megkezdődik a tavaszi szünet, nem mintha én nem tartanék részben már egy hete valami olyasmit.
