Gébézé Tévé KÜLÖNKIADÁS

Most csak egy kis zene, a felvételiről kicsit később. Előzetesnek annyit, hiába vettem tollat, a mai naptól nem kopott cseppet sem...
Malek Andrea és a Fool Moon együttes énekli az egyik kedvenc számom. ITT.

Nem tudom

Vagyok még. Kétszer nekiálltam már ennek a posztnak, de nem tudtam megírni, mert amiről írnék csak annyira virágnyelven tudnék írni, aminek már nincs értelme. Maradjunk csak annyiban, hogy történnek a dolgok az egyik oldalon, ahogy kell, a másik oldalon meg úgy, ahogy soha nem vártam. Nem akarom belelovalni magam abba, ami nem úgy megy, mert egyrészt nem az én dolgom, csak hatással van rám, másrészt meg azért, mert nem akarom, hogy hatással legyen azokra a dolgokra, amik elvileg jól mennek. Kicsit önzőség, tudom, s ebből a pár sorból sem derül ki igazából semmi...

Annyi adat érkezett most a fejembe, hogy egy kicsit szelektálok, mert nem bírok egyszerre ezekkel.

Nyár eleji álmok

Ma muszáj egy kicsit írnom, pedig elvileg tanulok. Holnap Tömegfilmből vizsgázom, szerencsére írásbeli.

Ma kicsit olyan érzésem volt, mikor felébredtem, mintha nyár lenne. Meleg már a reggel is, vadul süt be a nappaliba a nap, én meg negyed kilenckor kelek. Tizenegykor feküdtem, ami nekem már késő, hacsak nem rúgok ki a hámból, amikor nem ismerem a késő fogalmát. Megnéztem a Showder Klubot. Eddig még nem láttam soha teljes adás belőle, mert ugye későn volt, most rávettem magam. Azon vettem magam észre, hogy elvileg vicces műsort nézek, magamban kipipálom a másodperceket, amikor elvileg nevetnem kéne, de nevetés nem jön ki belőlem egy deka sem. Aztán eszembe jutott, hogy Kovács András Péter azt mondta tavaly is meg idén is a Sajtófesztiválon a fellépésekor, hogy mivel a standupcomedy egy élő műfaj, tilos felvenni. Tegnap végigpörgettem magamban ezt a gondolatot, aztán társítottam hozzá azt, hogy mintha ugyanazokat a poénokat hallanám most a tévében, mint akkor a Millenáris Fogadóban. Meg is van a megfejtés: azért nem lehet felvenni, mert nagyon ciki lenne, ha bizonyíték lenne arra, hogy ugyanazt a műsort adják le bötűről bötűre mindenhol. Gondolom csak néha változtatnak rajta. Kicsit visszataszító. A leginkább azt a részét utálom ezeknek a produkcióknak, amikor úgy meséli a humorista vagy mi a történetét, mintha megtörtént volna vele, egyáltalán megtörtént volna, persze nyilvánvaló, hogy csak kitalálta. Szerintem a szóbeli közlés ezen formája nem alkalmas a fikció közvetítésére, bár ez csak az én szerény véleményem.

Egyébként azt álmodtam, hogy fizikaórán ültünk a 17-es teremben. Nagyjából álmom cselekményének ideje egyezett a mostani valós idővel, vagyis éppen az évvégi hajrá zajlott, vagyis az az időszak, amikor az okosok megnyugodhattak, a fizikailag buták meg vért izzadhattak, hogy valami elfogadható jegyet kapjanak. Álmomban általában őszinte vagyok, így az utóbbi csoportba soroltam magam, s éppen azt hallgattam, ahogy NL tanár úr azokat sorolja fel, akiknek biztos a jegyük, s nem kell már felel(get)niük. Nekem biztos kellett.

Tegnap meg mást álmodtam, de azt nem is tudom, hogy le lehet-e írni, mert a felvételimmel kapcsolatos. Azzal kapcsolatban meg olyan babonás vagyok mint a csuda, csak nem tudom, melyik babonával teszek neki jót, melyikkel nem. Annyit mondok azért, hogy egy listát láttam álmomban, amin rajta volt az én nevem is, de túl hosszú volt a lista, na jó, kimondom, a felvettek listája, voltak rajta vagy 40-en, s így az egyébként nagy örömbe elvegyült üröm is, mivel gondoltam, hogy ennyi embert tuti nem vesznek fel.