Most egy kicsit írok. Megkívántam. És megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit a blogommal kapcsolatban, mert úgysincs semmi értelme. Kitaláltam például egy új rovatot, ha lehet ilyet mondani. Az a neve, hogy Tapló Napló. Arról szólna, hogy egy-egy bejegyzést más stílusában írnék meg, úgymond parodizálnám, tőlem ez úgysem idegen. Csak egy a baj, nincs arra időm, hogy haszontalan dolgokkal töltsem az időmet, mert a túlzásba vitt blogolás sajnos az. Kicsit furcsa ezt így leírni, persze leginkább írni fura dolog most ide, mert mostanában nem szokásom.
Én ugyan nem vagyok Szigeten egy percet sem, pedig lennék, de igazából mostanában szinte csak olyan dolgokat csinálok, amiket ott szoktak. Tegnap is buliztam például, spontán. Ugyanis munka után előfordul, hogy megiszunk egy sört, mert olyan jó úgy ülni a téren, hogy csak ülni kell, és nem kell azt mondani, hogy ülőjegyeket nálunk is lehet kapni az Al di Meolára, meg hogy ebben a műsorfüzetben benne van az egész nyár programja, de ezen a szórólapon a hétvége részletes műsora olvasható. Szóval ezekből a sörös ülésekből előfordul, hogy kialakul egy-egy görbe este, főleg, ha feltűnnek a Szekeres lányok, akik azt mondják, hogy muszáj kimennünk Gergővel a Beach-re, főleg, hogy anyukájuk kivisz minket. Ott aztán mindenkin nevettem, de főleg 2-3 emberen, jó, meg rajtam is biztos sokan nevettek, de senkit nem érdekel, nevessenek csak, én azt hiszem, most vagyok egy kicsit tini, de ezt így ijesztő leírni.
Nem vagyok részeg,
Ezek csak részek,
Melyek félszeg
Elesnek délnek.
Ezt meg tegnap hazafelé találtam ki. Rögtön rímelt. És ezt hazafelé kell mondani, mondhatjuk egy mondókának is, de jó rappelni is, meg szerintem még egy jazz-számot is ki lehetne belőle hozni.
