Lekopogom

Nem akarom elkiabálni, de eddig úgy néz ki, egész jó lesz ez a második és egyben harmadik félévem. Kimondani is furcsa, hogy az egyetemen már ez a harmadik, hogy ez már lassan a fele, a másik furcsaság meg az, hogy a TV2 Akadémián ez már a második félév, ez meg pontosan a fele. Amiért pedig azt mondom, hogy eddig jónak tűnik, az az, hogy ma a műhelyórákon szinte csak sikerélményem volt, remélem ezzel még nem sértem meg a titoktartási szerződést. A beszédtechnika órát már régóta vártam, ma meg is volt az első. Azért vártam, mert meg voltam róla győződve, hogy a beszédem hemzseg a hibáktól, van mit javítani rajta. Erre meg is dicsért a tanárnő, hogy micsoda kapacitásom van, meg hogy elsőre nem szokták így olvasni a nyelvtörőt. A második órában megy interjút kellett készítenem pár perc felkészülés után a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Azurák Csabával és ő is megdicsért. Most újra elkezdtem hinni abban, hogy ez a dolog nekem való. Most jó, most megyek Piknikre, az meg még jobb.

Zsebemben a kulcs

Ma hivatalosan is rájöttem, hogy a nyárnak vége, s bár minden idegszálammal azon vagyok, hogy nyújtsam, amíg csak lehet, azt hiszem, nincs tovább. Szerintem beteg is azért lettem, mert így kicsit tovább tartott az itthoni élet, később kezdődik a pesti futkosás. Persze nem is Pesttel van bajom, inkább azokat az esztergomi családi és baráti szálakat féltem, amik idén változtak meg úgy, hogy már nevezhetjük felnőttesnek. Persze ma részben megnyugodtam, mert szerencsére más is úgy látja ahogy én, és nem fogjuk hagyni, hogy a rokonlélekségünk elpazarlódjon, és különben is, talán folytatódnak a rendezvények a téren ősszel, télen meg szinte biztos.

Holnap már Tv2-s suli, olyan, mintha vége sem lett volna tavasszal, főleg, mert azóta minden műsort kritikus szemmel nézek, és bár leállt nyárra az álomgyár, meg nem is tévéztem annyit, azért találtam némi kivetni valót párszor, de azokról már szóltam a nyáron. Tudom, nyáron sokszor rest voltam, azt kellett volna csinálnom, hogy úgy ahogy van, szüneteltetem a blogom, nem szenvedek vele annyit, hogy akkor most hogyan tovább. Nyáron az embernek van arra ideje, hogy kibeszélje magából ami jó meg a mi rossz, nincs annyi szüksége az írásra, csak kivételes esetekben. Nyáron az ember leül a téren munka után egy sör mellé és munkatárs(ak)ból lett barátokkal akár hajnalig is beszélget. Ez nagyon fog hiányozni, de tudom, lesznek ehhez hasonló élményeim az őszi-téli időszakban is, akár ugyanazokkal az emberekkel is, majd akkor azoknak örülök, és azok után is bánkódni fogok.

Most újrakezdtem és redizájnoltam már sokadszor, és most is elhiszem, hogy így jobb lesz, főleg úgy, hogy most félig vagy teljesen ideköltöztettem az Agynyomtatót, tehát körülbelül ott vagyok, ahol a part szakad.

Zsebemben a kulcs, holnap indulok...

Nem is baj, hogy egy kicsit beteg vagyok, mert ha tényleg minden érzékem és értelmem tudnám használni, lehet, hogy most megőrülnék.

Tihanyban nyaraltam az elmúlt hat napban, ami olyan jó volt, hogy talán nem is lehet igazán jól leírni, majd beszélnek magukért a képek és videók, amiket természetesen hamarosan közzéteszek, csak először legyenek nálam, aztán vágás következik.

Ami miatt mégis megőrülnék, az már elkezdődött akkor, mikor kaptam egy telefont, hogy kiket rúgtak ki, kik mentek el önszántukból (?), meg milyen demonstráció, satöbbi, satöbbi. Megint az a mondat jön, hogy erre már végképp nem számítottam, és hogy a legutóbbi csendes időszak után már azt hittem, vége. Igazából bizonyos értelemben vége, csak nem jó értelemben. És holnap tanévkezdés, de hogy, de kikkel, és főleg kik nélkül...

És most szerintem hőemelkedésem van, vagy lázam vagy mim, de holnapra egészséges leszek, nem érdekel, és holnap megújulok, írok, vágok, videót teszek ki.