Tegnap este 11 óra után elhunyt a telefonom kijelzője. Próbáltam újraéleszteni, de minden próbálkozásom ellenére az örök pixelmezőkre távozott. Nokia nyugtassa.
Nos, ez lenne a nagyjából objektív tájékoztatás, most pedig jöjjenek az érzelmek! Sose tudja meg senki, akinek 7 éve van mobilja, hogy egyik napról a másikra egyszer csak nem látja a kijelzőn megjelenő információkat, csak hallja, ha hívják, a telefonkönyvét pedig egyáltalán nem tudja használni, nem tudja, mikor van a billentyűzet lezárva, sms-t pedig sem írni, sem pedig olvasni nem tudok. Szóval sms-t most csak abban az esetben küldjetek nekem, ha idegesíteni akartok, de inkább ne. Bár az izgalmas játék lenne, hogy az sms-eket most kapom meg, viszont csak akkor tudom elolvasni, amikor majd csütörtökön visszaállok a régi telefonomra. Még jó, hogy ezt megőriztem, eddig mindent régi telefonomat eladtam. Érdemes még megjegyezni, hogy pont most vasárnap mondtam valakinek, hogy ez a telefon már régi, majd' 1 éves. Nem kellett volna, megsértődött, mindent meghall. A másik érdekesség, hogy egy kedves vacsoracsatás ismerősöm vasárnap a vonaton éppen azt mondta, hogy az ő barátjának éppen ilyen telefonja van, egy év után, mikor neki már lejárt a garancia, egyszer csak elszállt a kijelzője. Én még gondoltam is közben, hogy az én telefonommal ilyen nem történhet. Hát történt, vasárnap írtam alá a halálos ítéletét a telefonomnak, így visszanézve szörnyű. Tegnap úgy aludtam el, hogy inkább nem is piszkálom, akkor reggelre csak meggyógyul, aztán egész éjjel azzal álmodtam, hogy megjavult teljesen. Reggelre minden ugyanúgy maradt. Most még azt sem tudom napközben, hogy hány óra van, mivel mióta ez a telefonom van, nem hordok órát. Zenét hallgatni még tudnék, de olyan megalázó lenne szerintem.
Még az a nagy szerencsém, hogy ha minden igaz 2 év garanciám van rá, de ha 1 év is lenne, akkor is pont beleférek még 1-2 hétig. Drukkoljon mindenki neki, nélküle félember vagyok.
Nem, nincs betörve a kijelző, csak ilyen formákat mutat folyamatosan
