Az a baj, hogy mást sem tudok, mint önmagamat ismételni. Pedig azt nagyon utálom, mikor valaki előadja, hogy ő milyen fontos, aztán kiderül, hogy egy dolgot tud, mindig azt szajkózza, csak más körítésben. Szóval leginkább azt tudnám leírni, hogy egyfolytában rohanok, fáradt vagyok, mégis úgy érzem, hogy nem csinálok igazán semmit. A megoldás az lenne, hogy ritkábban megyek haza, mert bár tavaly még több idő elment utazással, de sajnos pont nincs semmi értelme annak, hogy csütörtökön hazamegyek, pénteken vissza, szombaton haza, vasárnap vissza. Nem baj, úgyis mindjárt zh(-k), könyvtár nonstop, szóval egy-két hétig csak szombatonként járok majd haza. Hiányomat majd valahogy feldolgozzák, úgyis október 22-én délutántól őszi szünet lesz, s bár nem töltöm otthon az egészet, mert akkor már dolgozatokat kell írnom, de mondjuk annak hosszabb időnek már lesz értelme otthon. Vicces, hogy már október van, hogy majdnem eltelt az egyharmada a félévnek. Meg jó az is, hogy egy kicsit kezd hűvös lenni, itt van már az ideje. Hullanak a falevelek is, lassan fűtenek, levágattam a hajam, karamelles Milkát ennék, holnap dolgozom - csak a szokásos.
Ez meg új, ez a médiaelmélet órához kapcsolódó blogunk, most már én is írtam rá. Jé, én minden blogot úgy kezdek, hogy In memoriam?
