Már tegnap is eszembe jutott, hogy írnom illene már, csak már néha nem tudom eldönteni, hogy mit érdemes leírni. Mit szabad (Akadémia), és mit érdemes (casting)? Ja, igen, nem vagyok talán túl egyértelmű mindenki számára, nem vertem nagydobra, hogy castingra megyek, azt meg pláne nem, hogy hova.
Az Akadémiáról csak annyit mondanék most, hogy számomra kicsit hihetetlen, hogy elment ez az egy év is, és ha minden jól megy, akkor január végére papírom lesz valamiről, amit ha nem is pont itt és most hasznosítok majd, szerintem mindenképpen hasznos lesz. Manapság már hajlamos vagyok úgy gondolkozni, hogy nem olyan biztos az, hogy megint megpróbálom az SZFE-t, de persze ott motoszkál az is bennem, hogy mi van, ha pont most vennének fel. Aztán eszembe jut az is, hogy és mi van akkor ha felvesznek, mit kezdenék vele... Most, hogy van olyan ismerősöm, aki oda jár, valahogy már nem érzek égető vágyat, hogy kitegyem magam annak a mindennapi stressznek, amivel ez jár. Persze február 15-ig még gondolhatok bármit.
Most egyébként ott tartok akadémiailag, hogy a szinopszisom elfogadták, azt mondták rá, hogy jó ötlet, majd meglátjuk. Egyelőre kameraproblémám van, szóval aki tudna kiskamerát kölcsön adni, az ne titkolja!
És most röviden a castingról: Balázs vagyok, 20 éves, elmentem egy ETV-s castingra. Sokáig gondolkodtam rajta, érdemes-e, aztán úgy döntöttem, kevesebb nem leszek tőle, megpróbálom. 30-an voltunk, már megint én voltam a legfiatalabb, bár nem kérdeztem körbe, de szinte biztos. Az első napon mindannyiunkat meghallgattak, aztán 10 jutott tovább a második napra, nos én már nem. Azt mondták, egyébként alkalmas lennék, csak az általuk felállított szempontrendszer alapján mégsem vagyok tökéletes. Az "ítélet" után kicsit rosszul éreztem magam, főleg azért, mert nagyjából az egész őszi szünetemet arra pazaroltam, hogy lelkileg felkszüljek rá, meg hogy átgondoljam, egyáltalán elmenjek-e. Műsort csinálnak belőle, elvileg látható lesz hamarosan, gondoltam szólok, hogy ne kapjon senki szívrohamot, miközben egész nap az ETV-t nézi, s egyszer csak felbukkanok rajta (benne).
