Rájöttem, mi az én legfőbb problémám. Az, hogy már utálom a telet. Nem azért nem megyek ki az utcára, mert egyébként nem szeretek, hanem azért, mert a fülem akkor is lefagy, ha sapkát veszek fel, az orrlukam mindenképpen befagy, mert arra ugye nem vehetek sapkát. A télnek köszönhető az is, hogy blogolni sincs kedvem, mert télen mit írjak le, ha ilyenkor januárban kb. úgy élek a vizsgáim után, mintha téli álmot aludnék. A legjobb az lenne, ha az a kis napsütés ami véletlenül ma létrejött, fogná magát, felolvasztaná a telet, mintha megmikróznánk egy fagyasztott akármit, és szépen tavasz lenne. Tavaszi szellővel, tavaszi illatokkal, meg tavaszi félévvel, amikor el lehet felejteni a téli kabátot, és az ember újra szeret az utcán lenni, és ismét látni kezdi a céljait, s az idő nem csak úgy cammog, hanem esetleg megy.
Olyan tél van, hogy még redizájnolni sincs kedvem.
