Promó 1.

És most, mint egy jóféle Jóban Rosszban epizódban, jön egy vérmentes ám mégis vérengző nagy leszámolás, vagy egy Dallas-hoz hasonló mindent csak álmodtunk, hát persze, hogy semmi rossz nem történt, és játsszuk azt, hogy amit eddig a kedves olvasó olvashatott, az meg sem történt, az csak arra volt alkalmas, hogy mindenkit jól összekeverjünk. Hogy senki ne akarja továbbolvasni, hogy még a szerzőnek is el kelljen gondolkodnia, hogy akkor én most mit is akartam leírni, és különben is, jó az, ha van egy kis káosz egy írásban, akkor már lehet rá mondani, hogy fú, te, ez remekmű.

Csak egy gyors skicc, hogy legyen valami vizualitás is a dologban... (Sztoribordnak készült, vagyis egy képkockának)

Itt folytatódik... 

...pedig mentél tévé 1.

Igazából azon is gondolkodnom kell, hogy érdemes-e ezen gondolkodni, de ha már felmerült bennem, akkor már teljesen mindegy.

Kapcsolgattam a tv-t, először Havas Henrik műsorának, a Hőmérőnek az ismétlését láttam az atv-n, a téma az volt, hogy érdemes-e, lehet-e ma gyereket vállalni a fiataloknak Magyarországon. Ez még le is kötött, úgy láttam, hozzáértő szakértőket hívtak a műsorba, s bár ahogy láttam, egymással nem teljes mértékben egyetértő szakemberek szólaltak meg, mégsem veszekedtek, hanem valóban vitáztak, mi több, érveltek, ez manapság azért ritka. Ez a műsor egyébként csak ismétlés volt, már nem készül több belőle. Egy műsor volt, ahol az emberek elemzéseket láthattak és hallhattak, olyan témákkal kapcsolatban szerezhettek információkat, amelyekről elképzelhető, hogy maguktól nem tudnak sokat, még akkor sem, ha éppen ők is érintettek.

...és íme a nagy magyar valóság a Duna Tv-n

Miután az atv-n vége lett a műsornak, átkapcsoltam a Duna Tv-re, hátha van valami, amit érdemes nézni, erre azt látom, hogy a már agyonhirdetett Diplomatavadász c. vadonatúj magyar műremek látható a nemzet televíziójában. Aki esetleg nem lett volna ilyen szerencsés, mint én, s elképzelése sem lenne arról, mit takar ez a cím, annak segítek, ne abból induljon ki, hogy a nemzet televíziójáról beszélünk, hanem készüljön fel a legrosszabbra. Én nem szeretem ha valaki rögtön fanyalogni kezd akkor, ha azt hallja, hogy magyar sorozat vagy magyar film, főleg akkor, ha olyanokat is látni a populárisabbak közül, mint a Pánik c. film, ami nekem kellemes csalódás volt, de amikor ilyet látok, mint ez, elveszítem minden reményemet, s belegondolok abba, hogy minek ide ilyen színvonalas képzés filmes területen, ha ez minden, amire szellemileg futja. Én nem várom el a Duna Tv-től, hogy reggeltől estig magyarkodjon a szó pejoratív értelmében, de szerintem ennél értelmesebb dolgokra is költhetné azt a pénzt, minthogy ilyen Született feleségekre és Szex és New York-ra hajazó gagyit gyárt, ami bármennyire is fáj, mondanivalóját tekintve semmiben sem különbözik egyik kereskedelmi tévé napi sorozatától sem, legfeljebb a kivitelezése igényesebb, de ennyi, nem több.

Miért írom le ezt a két dolgot egymás után? Egyrészt azért, mert engem érdekel, másrészt pedig azért, hogy bebizonyítsam azt, amit ma már nem is nagyon kell bizonygatni, a bulvár beette magát a közszolgálati tévékbe is, azt is mondhatnánk, hogy a kereskedelmi megfertőzte a közszolgálati tévét. Tudom, ez nem újdonság, de azért nem szeretek szó nélkül elmenni emellett, főleg azért, mert látom azt, szerintem mindenki látja, hogy az MTV nem csinál mást, csak önmagát ismétli, mert semmire nincs pénze, a Duna Tv meg szinglisorozatot csinál, nyilván ezzel pótolva azt az űrt, amit az MTV megszűnt műsorai hagytak, vagy hagyhattak volna maguk után, ha azok nagyrészéről nem lehetne ugyanezt elmondani.

Ennyi, már hiányzott egy kis tévés okoskodás.

(Tudom, hogy az atv kereskedelmi tévé, és még véletlenül sem érzem úgy, hogy az egyik elvette a másiktól a helyet, csak ilyen sorrendeben láttam a két műsort, és érdemesnek gondoltam megjegyezni.)
 
(A cím a Kispál és Borz Hang és fény c. számából való idézet.)

Jaj, de

Én pedig már azt hittem, idén megúsztam az allergiát a májusi szenvedéssel, de tegnap este óta olyan rosszul vagyok, hogy csak itt fekszem, megerőltető volt átmenni a szomszédba boltba. Hallgatom az új zenéimet, azok legalább megnyugtatnak valamelyest, főleg azok, amikben sok a fúvós, azokkal most rokonlélek vagyok, én is egész nap fújom, csak én az orrom. A szomszédban természetesen egész nap nyírják a füvet, csak azért, hogy örüljek, nehogy legyen egy olyan negyedóra, amikor nem csak a számon kapok levegőt.

Tegnap este elhatároztam, hogy lassan nem ártana éjfél előtt elaludni, mert nagyon kellemetlen lesz így a tanévkezdés, ha most egykor fekszem és tízkor kelek, mert akkor sajnos nem lesz elég tízkor kelni, csak azt nem számoltam bele a tervbe, hogy mivel majd szétrobban a fejem az allergia miatt, nem lesz olyan könnyű elaludni. Fél 1-kor fel is adtam a dolgot, inkább elkezdtem nézni a 23-as szám c. filmet, arra sikerült elaludnom, 4 körül keltem,, hogy kikapcsoljam a laptopot, de csak annyi energiám volt, hogy lecsukjam. Azt hittem reggelre jobban leszek, de végül nem így lett, most, hogy belegondolok, tavaly pont ilyenkor voltam ilyen rosszul, talán csak pár nap különbséggel, én meg még azt hittem az elmúlt pár évben, hogy én augusztusban nem is vagyok allergiás...

Tavaly kb. ilyenkor

Olyan érdekes egyébként, tegnap voltunk páran a Széchenyi téren a Negrában, észrevettem, hogy ismerős a pincérlány, rá is jöttem, hogy ő is józsefes volt, eggyel alattam, és olyan furcsa volt azt hallani tőle, amikor a kollegájának mondta, hogy fizetni szeretnék, hogy a fiatalember fizetni szeretne. Na mindegy, ebből azt akartam kihozni, hogy milyen furcsa dolog az öregség, de aztán inkább csak felröhögtem magamban, hogy ilyenek jutnak eszembe. Aztán meg elmentünk a téren lévő kínai büfébe, ott meg egy volt józsefes évfolyamtársam dolgozik. Na, szép, idén nyáron csak én voltam munkanélküli.

Váratlan

Nekem mondhatja bárki, hogy a tévésorozatok az élet felesleges dolgai, és hogy azok néznek ilyeneket, akiknek nincs saját életük, igazából nem érdekel, mert szinte biztos vagyok benne, hogy azok is, akik ezt mondják, csinálnak néha olyat, amit mások feleslegesnek tartanak, már-már kényszeresnek, de őket sem érdekli igazán ez a vélemény. Szóval igazságot tenni nem fogok, nem is akarok, inkább csak bejelentem, hogy micsoda örömhírt kaptam egy hírlevélben, amit ugyan megkaptam már százszor, de mindezidáig számomra hasznos információval nem szolgált, de ma, igen ma, végre megtört a jég. A hír a lényeg, nem is a körülmények, augusztus 30-tól a StoryTV ismét műsorra tűzi (igaz, ez a csatorna eddig sose tette) a Váratlan utazás c. sorozatot, amiről már lehet, hogy írtam is régebben a blogomban, de mindegy. A lényeg az, hogy azért szeretem ezt a sorozatot, mert arra emlékeztet, amikor 6 éves koromban vagy mikor egy epizódja után beültünk a piros (kicsit foltos) kispolszkinkba, amit én totominak neveztem, s elsuhanva a Vasvári Pál utca 15. előtt elmentünk kimért Pilóta kekszért, hogy mi is teázni tudjunk, mint Avonlea lakói.

Azt persze nem állítom, hogy minden hétköznap 15.40-kor ott ülök majd a tévé előtt, mint valami megszállott, remélem lassan már nem is lesz rá mindig alkalmam, meg tudom, hogy manapság az interneten már minden fenn van, csak keresni kell, de ez is olyan, mint olyan sok dolog az életben, hogy már az is megnyugtatja az embert, hogy tudja hogy ott van, még ha nem is látja mindig, de ha épp látni szeretné, láthatja.


Ő Hetty King, vagyis Jackie Burroughs, Schubert Éva hangjával zseniális