Számos jel, jeles szám

Abbahagyom a mentegetőzést a 76-os számmal kapcsolatban. 3 évvel ezelőtt életem részévé vált, aki úgy gondolja, hogy ez beteges, az ne olvasson tovább. Persze senkinek nem tiltom meg, az is olvasson tovább bátran, akinek az kell egója legyezgetéséhez, hogy mások bizonyos szempontból sikertelen múltjáról olvashasson, akkor semmiképpen nem szeretném megakadályozni senki mentális kielégülését.

A sztori már ismert, nem ismételném magam, az egész blog e köré csoportosul, tessék lapozgatni.

Ma (2011.04.29.) kaptam egy hírlevelet az ELTE-től, mindig kapok, mindig át is böngészem, de a lehető legritkábban érzem azt, hogy bármilyen információ engem érintene benne. A mostani hírlevél első hírét idézem:

Pázmány-nap

Az ELTE Szenátusának ünnepi közgyűlése az egyetem alapításának 376. évfordulóján, 2011. május 13-án. A Pázmány-előadást idén Vicsek Tamás tartja. Díszdoktorrá avatják Alexander Schrijver, Varga László és Spyridon Vrellis professzorokat.

Milyen számokat látok ezekben a sorokban? Először is a dátumot, a mai dátumot. Negyedik hó 29. 429, ha a hagyományos mobiltelefon billentyűzenén akarnánk beütni a GbZ szót, ezeket a billentyűket kéne használni. Az ELTE életében 376. évforduló, az én életemben 3. évfordulója a 76-os számnak. Május 13., két éve ezen a napon engedett tovább MK, annak ellenére, hogy VT (nem Vicsek Tamás) nem úgy ítélte meg...

Vélt korreláció? Az őrület határa? Nem. Nem vélem úgy, hogy van összefüggés bármivel is, de észreveszem ezeket a jeleket, örülnék ugyan, ha lenne jelentésük, pozitív. Nincs szó őrületről, csak nosztalgiáról, ami jó dolog, esetleg gyászról, a gyász pedig az egyik legnagyobb stresszforrás, hát ilyen ambivalens érzéseket vált ki belőlem ez a pár szám.

A 23-as szám című Jim Carrey-film jut erről eszembe, az életemről pedig néha a Truman show (szintén Jim Carrey), és nem, nem vagyok Truman-szindrómás, előbb lennék inkább Grinch, igen, szintén Jim Carrey. Ezek a filmek életem trilógiáját alkotják, vicces.

Szóval ezek csak számok, számomra ugyan jelek, de csak annyit jelentenek, amennyit általában az ember életében az évfordulók: mérföldköveket, amelyeket megérint, de nem a célállomást jelentik számára; csak átutazók vagyunk az általuk szegélyezett úton. Jó lenne megérkezni valahova...