Holnap

Holnap. Más sem jut eszembe mostanában. Mondjuk tegnap annyiban szerencsés volt a helyzetem, hogy a holnap csak annyiban zavart, hogy holnap azt mondhatom, hogy holnap. És ma ma van, holnap meg holnap lesz. Az a nap.
Remélem, megint úgy történik majd minden, ahogy eddig. Leszállok a metróról, a mozgólépcsőn a hirdetéseket nézem, hátha abból is tudok valamit hasznosítani, aztán megmutatom a hiperszorgalommal rendelkező BKV-ellenőröknek lyuggatott jegyemet, aztán kijövök a gödörből, s hamarosan a Szabó Ervin Könyvtár mellett találom magam, aztán a díszköves Reviczky utcában, az ORTT mellett, végigszteppelek az utcán, eszembe jut, hogy régebben jobbra kanyarodtam itt, hiszen a fogorvos arra van, aztán inkább balra kanyarodom, mert arra van, mert arra van, igen, a SZFE.
Az épület előtt hibridhajtású Lexus csavarja meg a gyomromban lakó szörnyeteg nyakát, aztán belépek abba a magas épületbe, kivárom a soromat, és igyekszem megölni azt a szörnyeteget, amikor belépek a terem ajtaján. Kíváncsi arcok várnak majd rám remélem, kedvesen mosolyognak, mint az érettségin, amikor kihúztam azt az aljas Anyegint, de ők nem azért mosolyognak majd rám, hanem mert megnyerte tetszésüket a videóm, és kérdésekkel bombáznak majd, mit miért csináltam, hogyan készült, blabla. Angolul is beszélünk majd, még jó, hogy angolul megy a felirat a Jóbarátok alatt, és hogy néha angolul gondolkozom. Do you believe it? Yeah, you should!
Mindenki küldjön nekem pozitív energiát, gondoljon rám úgy 9-től egész nap, aztán örüljön velem, ha sikerül, ha meg nem, na arra meg ne gondoljunk, mert nagyon, nagyon és még egyszer, nagyon akarom...

U.i.: A videó hamarosan látható lesz a blogomon. Annyit elmondok róla, nem idegen ettől a helytől, és lezárja sorozataimat, amikre úgyis ráfér már a nyári szünet, a megújulás...