Nem 76...

Hát nem sikerült a felvételi. A 76-os sorszám nem szerepelt a továbbjutók sorszámai között. Most mégsem érzem azt a fejbevágásszerű érzést, azt a haragot, amit akkor éreztem, amikor a MOME-ről vágtak ki. Onnan kivágtak, innen úgy érzem, egyáltalán nem, hiszen ott voltam azon a 3. fordulón, megnézték a filmem, kimondták a nevem, meghallgattak. Tudják, hogy idén érettségizem, tudják, hogy mindenképpen a kommunikáció érdekel, s én nem érzem azt, hogy teljesen leírtak. Persze konkrét bírálat itt sincsen, akár a MOME-n, most mégsem mondták az első forduló alapján, hogy nem, tehát a teszt alapján azt gondolták alkalmas vagyok, a riportom és a történetem alapján is a második forduló után, itt azonban valami nem stimmelt, vagy, másoknál jobban stimmelt. Ezután nem érzem azt, hogy na ide sose jövök többet, már csak azért sem, mert nem akarok hazudni a portásnak, akinek azt mondtam, viszontlátásra. Azért sem, mert akkor is akarom, most talán még jobban! Tudom, hogy sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy az lehessek, aki akarok lenni, sokkal többet kell olvasnom, jobban kell érdeklődnöma világ iránt, aktívabban kell élnem. Túl szép lett volna, ha elsőre csont nélkül felvesznek. Nem szálltam volna el, de nem becsültem volna meg annyira. Nem tudom mikor indul megint ilyen szak, de én ott leszek a felvételin...
Kicsit olyan, mintha magyaráznám a bizonyítványomat, de tényleg ezt érzem most, és örülök, hogy nem borultam ki. Egyébként a bizonyítványra visszatérve, igen azt is magyarázom, nem 76 százalék lett a magyar érettségim, hanem 78.
Szóval be is jött meg nem is az a péntek tizenhárom. (13=7+6 mindegy)

A film - javítva

A videó minőségét javítottam, hátha így élvezhetőbb, az előző verzióról ezt nem tudnám elmondani. TV-ben hibátlan a minősége, magam is csodálkoztam, mire volt képes a fényképezőm...
Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolt rám, péntekig azért még biztosan igényt tartanék erre, mert akkor derül ki ennek a fordulónak az eredménye. :-)

Nagyon jó lenne, ha jó lenne...

Ki gondolta volna?

Nos az egész úgy indult, hogy felkeltem ötkor, aztán felszálltam arra a vonatra, amiről azt hittem, hogy 6:05-ös, de rá kellettjönnöm, hogy az igazából 5:50-es, de sebaj, így legalább megtapasztalhattam, milyen az, amikor még a Westend is zárva van. Összeszorult gyomromnak szüksége volt még egy kis megpróbáltatásra, végül nem is volt olyan rossz az a baconos toast, de az a 3 dl kávé amit rámtukmáltak, na az nem kellett volna. Mindegy, azt hiszem senki nem erre kíváncsi...

Szentkirályi utca 32/a, 8:39

Álldogálok az épület előtt, be kéne már menni, nem könnyű, annyi minden múlik ezen a napon, és annyira szeretném, na, ne szenvedj, indulás...

Aula, 8:58

Páran ülünk az aulában, van, aki vágónak készül, nekik is ma volt a felvételi, és vannak sorstársaim, találgatunk, mi várhat ránk. Megjelenik az ajtóban Máté Krisztina és Bárdos András, nagyon jókedvűek. Bárdos András annyit kér, hogy legyünk természetesek, ne akarjuk magunkat megjátszani, és ne izguljunk, legyünk ügyesek. Lassan felmegyünk a felvételi tényleges helyszínére.

Második emeleti liftajtó előtt, 9:00-10:30

Itt várunk, én az ötödik vagyok. Nem merünk rátapadni az ajtóra, csak párszor hallottunk hangfoszlányokat más filmjéből, egyszer pedig valaki énekelt, mint kiderült nem kell mindenkinek, csak ő szabadidejében énekel, ezért kérték meg őt, mutassa meg, mit tud. Lassan 10:30, az ötödik jelentkező következik.

Mielőtt bemennék

Én úgy gondoltam, ezen a fordulón csak Fekete Ibolya és Máté Krisztina lesznek ott, de már kiderült számomra, hogy Bárdos András is, később pedig az, hogy Gothár Péter is és Vitray Tamás is.

Marosvölgyi Judith szobájában, a felvételi helyszínén

Mosolyogva köszönök a benn ülőknek, ők mosolyogva köszönnek vissza. Bárdos András már nincs benn, vizsgáztatja a saját osztályát. Fekete Ibolya kínál hellyel, majd megkérdezi, miket írtam az előző fordulón. Megtalálja a dolgozatomat, megkérdezi, hol dolgozom, mikor érettségizem. Én erre mondom, hogy idén érettségizem, és itt következett az első olyan momentum, amiről nem tudom eldönteni pozitív-e vagy negatív. Ki gondolta volna? - csodálkozik Máté Krisztina. Megkérdezik, hova adtam még be a jelentkezésemet, én felsorolom, kezdem az Iparművészetivel, erre mondják, hogy igen, emlékeznek rá,említettem az első fordulón abban a feladatban, ahol le kellett írni legnagyobb sikerünket és kudarcunkat. A többi szak felsorolása után megkérdezik, hogy mindenféleképpen a kommunikáció érdekel-e, majd arra kíváncsiak, van-e ennek valamilyen előzménye. Említem a képújságot, az újságot, a rádiót. Mesélek arról, milyen érzés fog el, amikor tv-stúdióba lépek... Megkérdezik, hova helyezném magamat a mai tévézésben, erre azt válaszolom, Lévai Balázs műsorai, műsorötletei tetszenek, olyasmiket készítenék én is. Megnézik a filmemet, így végre hozzám szól Gothár Péter, mikor beteszem a DVD-t, mondja, hogy jó lesz, elindult. A film közben nem mertem nézni az arcokat, nem is jött volna ki jól. A film után Máté Krisztina megkérdezi, Kispál-e a zene alatta, és hogy szeretem-e, én azt válaszolom,inkább a mondanivalója miatt választottam, nem rajongásból. Kérdeznek még arról, mit olvastam mostanában, melyik a kedvenc filmem. Ezután következik az, amit a második kérdéses momentumnak hiszek. A tanárnők végeznek a kérdezgetéssel, megkérdezik Vitray tanár urat, van-e kérdése. Válasz nem érkezik, megkérdezik még egyszer. Nem, nincs kérdése. Nem tudom, ez pozitív-e vagy negatív.

TV-stúdió

Már csak, annyi a feladat, hogy beszéljek a kamera előtt kb. 2 percig angolul bármiről. Ez az, amire nem emlékszem, remélem megvan a 2 perc, remélem kiderül, hogy tudok angolul, vagy mi.

Zöld lámpa, piros lámpa, adás, kamera, már nemcsak számom, hanem nevem is van, a héten kiderül, ááááá....

Holnap

Holnap. Más sem jut eszembe mostanában. Mondjuk tegnap annyiban szerencsés volt a helyzetem, hogy a holnap csak annyiban zavart, hogy holnap azt mondhatom, hogy holnap. És ma ma van, holnap meg holnap lesz. Az a nap.
Remélem, megint úgy történik majd minden, ahogy eddig. Leszállok a metróról, a mozgólépcsőn a hirdetéseket nézem, hátha abból is tudok valamit hasznosítani, aztán megmutatom a hiperszorgalommal rendelkező BKV-ellenőröknek lyuggatott jegyemet, aztán kijövök a gödörből, s hamarosan a Szabó Ervin Könyvtár mellett találom magam, aztán a díszköves Reviczky utcában, az ORTT mellett, végigszteppelek az utcán, eszembe jut, hogy régebben jobbra kanyarodtam itt, hiszen a fogorvos arra van, aztán inkább balra kanyarodom, mert arra van, mert arra van, igen, a SZFE.
Az épület előtt hibridhajtású Lexus csavarja meg a gyomromban lakó szörnyeteg nyakát, aztán belépek abba a magas épületbe, kivárom a soromat, és igyekszem megölni azt a szörnyeteget, amikor belépek a terem ajtaján. Kíváncsi arcok várnak majd rám remélem, kedvesen mosolyognak, mint az érettségin, amikor kihúztam azt az aljas Anyegint, de ők nem azért mosolyognak majd rám, hanem mert megnyerte tetszésüket a videóm, és kérdésekkel bombáznak majd, mit miért csináltam, hogyan készült, blabla. Angolul is beszélünk majd, még jó, hogy angolul megy a felirat a Jóbarátok alatt, és hogy néha angolul gondolkozom. Do you believe it? Yeah, you should!
Mindenki küldjön nekem pozitív energiát, gondoljon rám úgy 9-től egész nap, aztán örüljön velem, ha sikerül, ha meg nem, na arra meg ne gondoljunk, mert nagyon, nagyon és még egyszer, nagyon akarom...

U.i.: A videó hamarosan látható lesz a blogomon. Annyit elmondok róla, nem idegen ettől a helytől, és lezárja sorozataimat, amikre úgyis ráfér már a nyári szünet, a megújulás...