Írásban jelölt részleges hasonulás

Mert ha mindenki szembe jön, el kell gondolkodni. Nem a városra értem persze, hanem a médiára.

Ez tetszik, ez jó ötlet. Nos, ez az a mondat, ami ritkán hagyja el a számat mostanában, ha az ETV-ről van szó. De van egy műsoruk egy pár hete, ami azért jó szerintem, mert végre politikamentes, mert van némi humor benne, mert addig nem megy el, hogy már kereskedelmi tévésnek nézzen ki a dolog, tehát nem lő túl a célon, ez a Szembejövő.
A műsorvezető személye onnantól kezdve jó választás, hogy nem az, aki minden más műsorban felfedezhető, tehát nem a kvízmester. Hunyadi Tamásé a műsor, igazából nagyon illik hozzá. Mikor szembe jön velem az utcán, ugyan neki nincs a feje fölé írva, hogy mit gondol, de mégis ilyen egyszerűen idegesítő és idegesítően egyszerű kérdéseket látok a feje fölötti általam képzelt szövegbuborékokba, majd mire ezek megfogalmazódnak bennem, megyek tovább, ő elhalad mellettem, viszi nem kis fejszőrzetét.

Elgondolkodom azon, hogy aki dolgozott már országos kereskedelmi rádióban, tévében, együtt dolgozott egy nem kis nézettségű show-műsorban Friderikusz Sándorral is, az vajon mit keres ma ismét a városi tévében. A választ nem tudom ugyan, csak sejtem, de inkább találgasson mindenki maga, hogy azért van-e újra itt, mert az országos médiában nem kellett, kellett-e az országos médiában, csak háttérmunkás lett, vagy egészen egyszerűen neki nem kellett az országos média. Bármennyire is nagyképű az utolsó tagmondat, én nem biztos, hogy meglepődnék, ha így lenne. Persze nem isteníteni akarom ezt az embert, csak örülök, hogy végre nem az az ember kérdezgeti a járókelőket, akiről még mindig nem tudom pontosan, hogy miért, mitől lehet az, aki.

A műsor kezdeti próbálkozásai egyébként még igen gyérek voltak főcím szempontjából, de a mai feltöltés már igen profi lett, nem ártott neki ez az erősebb ráncfelvarrás. A stáblista különösen ötletes, örülök, hogy ilyet is látni, örülök, hogy ilyet is tudok írni. Nem szeretek bizonyos dolgokat mindig szidni, mert azzal egy idő után már inkább magamat szidom. Persze nem lenne kötelező észrevennem a rossz mellett a jót is, de én jobban szeretem mégis észrevenni, sőt, ugyanannyi helyet szentelni neki, mint a rossznak. És igen, ilyenkor még ott is szívesen dolgoznék, csak sajnos még így is több az ellenérv, hát ennyi.

Ez pedig az írásban jelölt részleges hasonulás speciális esetére volt egy példa, itt pedig videó róla, meg lehet győzödni az igazamról, vagy éppen az ellenkezőjéről. Kapcsolj!