Majomparádé

A történet ott kezdődik, hogy június 20-án este, az államvizsgám előestéjén, az m2 ismételte a Záróra egyik korábbi adását, a vendég György Péter esztéta volt. Ezt a műsort már akkor is láttam, amikor először adásba került, de valahogy nem azzal a szemmel néztem akkor, mint később. A második alkalom valószínűleg azért volt emlékezetesebb, mert ezen a bizonyos estén már tudtam, hogy másnap ez a bizonyos esztéta, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója lesz az államvizsgámon az elnök. György Péter azt mondta a műsorban, miután Veiszer Alinda megkérdezte tőle, hogy miért nem ír 2006 óta tévékritikát, hogy azért, mert ami ma a televízióban megy, az nem más, mint egy majomparádé.

Ma találkoztam először a Sugarloaf Szervusztok celebek című szerzeményével, amire vélhetően nem azért figyeltek fel többen is, mert olyan fontos a magyar könnyűzene életében, talán inkább azért, mert a magyar média működésével kapcsolatban érdekes kérdéseket vet fel, sajnos ezeket a kérdéseket meg is akarja válaszolni... Azért sajnos, mert a Sugarloaf ugyanabban a ketrecben ugrál, amelyikben azok, akiket parodizál. Egyszer valahol valaki azt mondta nekem, hogy ha az ember egyszer arra adja a fejét, hogy a médiában dolgozzon, akkor el kell fogadnia bizonyos szabályokat, ahogy ő mondta, el kell fogadni, hogy ebben a cirkuszban lépünk fel. Lehet ugyan fanyalogni, de az kb. úgy néz ki, mintha egy majom kijönne az állatkerti ketrecének rácsához, s nevetve hátrafelé mutogatna a többi majomra, hogy emberek, ezek majmok! Igaz, Dér Heniék annyit azért megtettek, hogy mielőtt meghajoltak volna, jelezvén, hogy a produkció teljes, azért hátraléptek a többi majomhoz, s mintegy sorsközösséget vállaltak a korábban parodizált egyénekkel. Ettől még persze nehezen veszi be ezt a művet egy nem celeb gyomra, bár elgondolkodtató, miért pont ez lett a témája ennek a minden bizonnyal jó pár bulvárcikket generáló dalnak. (A válasz az előző mondat végén található.)

Dicséret jár viszont azért a klip készítőjének, amiért volt benne annyi, hogy nem úgy utánozta az alanyokat, ahogyan azt pl. az Irigy Hónaljmirigy teszi, megelégedett a stilizálással, nem akart hangokat és arckifejezéseket utánozni, valószínűleg úgysem ment volna. Nem rossz ötlet az sem, hogy a videó fekete-fehérben készült, a háttér meg fehér, így legalább vizuálisan el tudtak rugaszkodni attól a közegtől, amiben egyébként derékig benne vannak. Amikor az utolsó másodpercekhez közeledett a klip, azért szurkoltam, hogy a végén legyen valami poén, hát valami afféle azért csak lett, nevezzük poénnak azt, amikor vakargatja egymást a két majom. Így válik kerekké a történet, azt is mondhatnánk, amit az általános iskolai osztályfőnököm szokott: nem ellened haragszom, hanem érted. Igaz, most azt hiheted, bántottalak, de hány letöltést kapsz te ezért, hányszor hívnak majd a tévébe, hány fellépést köszönhetsz majd ennek, esetleg egy kerekasztal-beszélgetésen majd vitatkozhatunk is, de ha vége a felvételnek, majd tovább vakargatjuk egymást a sminkben, s már ott egyeztethetünk is, mikor alkalmas a következő nagy vita, aminek a végén egymás nyakába borulunk, csak arra azért figyeljünk, hogy fizetős fellépéssel ne ütközzön a következő találka.

By the way, ki tudhatja biztosan, hogy sosem készült még ehhez hasonló paródia? Azért, mert nem láttuk vagy nem is hallottunk róla? Biztosan azért, mert nem celebek követték el, ezért ugyan, kit érdekelt? (A blogger szótára még mindig nem ismeri a celeb szót.)

(Direkt nem a klipet szúrtam be, mert az, hogy az MTV egyik műsorában szólal meg a dal, sokkal izgalmasabbá teszi az egészet...)

Danubius tévé

Miután a volt kereskedelmi rádiós Szőke Viktória elmondta a híreket, kicsit beletekertem a műsorba, pár pillanatot láttam csak a külső helyszínről jelentkező időjárás-jelentésből, s a valóban ízléses főcímből. Ízléses és önkifejező, kifejezi a műsor hangulatát, stílusát, nem utolsósorban pedig a csatornáról is elmond valamit. Mondjuk ez manapság nem feltétlenül pozitív, én nehezen békülök ki egy ideje a Duna TV vezetőivel, de ha nézem a műsort, megpróbálok elvonatkoztatni ezektől a tényezőktől, általában sikerül is. Aztán elindult a beszélgetés Tétényi Évával és Steindl Balázzsal. Amikor a közérdek felirattal ellátott főcím véget ért, megjelent az első beállítás róluk, az én elkereskedelmiesedett, human touch-ra éhes agyam azt a gondolatot szülte meg, hogy na, ők is inkább illenének a csatorna Család-barát Magazinjába, mint ide. Az fel sem merült bennem, hogy ehhez hasonlóra céloz majd a műsorvezető is, hát tévedtem.


Itt megtekinthető a videó, a lejátszót kiszedtem, mert idegesített, hogy magától elindult.


Miért van az, hogy az egész beszélgetésből ezt sikerült leszűrnöm?
Mokka1: nem hangzott el semmi újdonság
Mokka2: csak a végét láttam a beszélgetésnek
Mokka3: szegénységi bizonyítvány

A szavazók között kisorsolok majd én is valamit, de mivel a Duna TV-ben elfogytak a Koltay-féle Vérző Magyarország - Trianon kilencedik évfordulóján (sic!) c. DVD-k (a videóban a 13. és 14. perc között lehet érdekes bakikat találni), ezért én a készülő Fülkeember c. premier előtti bemutatójára toborzok majd embereket.

Egy elképzelt brainstorming

Történik egy magyar városi televízió megbeszélésén 2010-ben. A színen egy sokszínű főszerkesztő és egy titokzatos ötletgazda...

- Figyelj, csináljuk azt, odaállítjuk a díszletbe, majd felteszem neki a kellemetlen kérdéseket, aztán majd jól sarokba szorítjuk!
- Ja, ez jó ötlet, mert ugye múltkor kint voltunk a téren, kellemes, kedélyes beszélgetés volt, kinn az emberek között a főtéren, ahol zajlik az élet, az az élet, amit ő teremtett nekünk, ez meg akkor olyan lesz, mint egy vallatás.
- Olyan lesz mint egy vallatás, mert folyamatosan azzal jövök majd, hogy hogy mondhatja azt, hogy független, mikor szerintem/szerintünk nem is az...
- Megkérdezed, hogy hogy mondhatja azt, hogy független, és ő bárhogy is érvel, mert arra azért készülj, hogy fog, te majd megint rákérdezel, újra és újra, hátha kifogy az érvekből.
- Érvekből? Nem értem, na mindegy, folytassuk. Hozok majd személyes élményt is, az olyan hiteles vagy mi. Majd jól elmondom, hogy nálam voltak MSZP-sek, pedig nálam olyan még sose járt, és azt mondták, hogy Tétényi Évának gyűjtik a kopogtatócédulákat...
- Jól van, nem véletlen, hogy te vagy itt a főszerkesztő, van neked eszed, tudod te mitől döglik a légy! Mosolyogj is hozzá, mert akkor úgy néz ki, mintha hihetetlen lenne ez az egész, abszurd!
- Abszurd?
- Mindegy, folytassuk. Ha valamit nem értesz, volt már olyan, akkor ne kezdj el dadogni, vagy ha véletlenül elkezdenél, mondd azt, hogy káosz, tudod, hogy kaotikusnak érzed az egész helyzetet, azért nem tudod, mit is kérdezz...
-...mit is kérdezz, pont. Megvan, leírtam.
- Jó is, hogy mondod! Az oké, hogy annak a végét megismétled, amit én mondok, persze, hiszen azzal egyet értesz. Az elő ne forduljon, hogy annak is megismétled a végét, amit ő mond...
- Tudom, mit csinálok, nem ma kezdtem!
- Jó, jó...
- Meg fogom például kérdezni, ez tetszeni fog, hogy miért van narancssárga sál a nyakában. Na?
- Mondom én, hogy a kisujjadban van a szakma! De vigyázz, lehet, hogy megint érvelni fog...
- ???
- Mondom másképp... Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy semmi köze a politikához a kendőjének. Nehezen tudom elképzelni, mert miért ne lehetne köze hozzá, de készüljünk arra, hogy mondja!
- Jó, majd azt mondom, hogy csak érdekesség volt. Az érdekességek jók.

"Műsorunkat feljelenthetik az ORTT-nél..."

- Jól van, legyenek érdekességek, vagyis legyen ez, de tőle ne kérdezd meg, hogy hány kilences van egytől százig, mert azt már én is unom. Inkább kérdezz rá a szeretgomra meg a facebook-ra...
- A facebook-ot majd ki kell sípolni, de majd azt mondom, hogy egy népszerű közösségi oldal. Jó?
- Sípold, ha jól esik, de hol van már a tavalyi ORTT... Inkább arra figyelj, hogy a szeretgomról megint úgy beszélj, mint valami hadjáratról!
- Jó. Ha meg valami olyat mond, akkor majd azt mondom, hogy nem ez volt a kérdés.
- Rendben van. Arra viszont nagyon figyelj oda, légy résen, fog használni egy olyan kifejezést, ezt tanuld meg, hogy ne érjen váratlanul, hogy demokrácia.
- Nézd, nem ismerjük őt még annyira, nem tudjuk, hogyan kommunikál majd, de ha minden  kötél szakad, mondd azt, hogy te televíziós vagy, sok emberrel beszélsz, kerekedj felül! Bízunk benned, rajtad a város szeme!
- Odateszem magam megint, tudod, ahogy szoktam!

Írásban jelölt részleges hasonulás

Mert ha mindenki szembe jön, el kell gondolkodni. Nem a városra értem persze, hanem a médiára.

Ez tetszik, ez jó ötlet. Nos, ez az a mondat, ami ritkán hagyja el a számat mostanában, ha az ETV-ről van szó. De van egy műsoruk egy pár hete, ami azért jó szerintem, mert végre politikamentes, mert van némi humor benne, mert addig nem megy el, hogy már kereskedelmi tévésnek nézzen ki a dolog, tehát nem lő túl a célon, ez a Szembejövő.
A műsorvezető személye onnantól kezdve jó választás, hogy nem az, aki minden más műsorban felfedezhető, tehát nem a kvízmester. Hunyadi Tamásé a műsor, igazából nagyon illik hozzá. Mikor szembe jön velem az utcán, ugyan neki nincs a feje fölé írva, hogy mit gondol, de mégis ilyen egyszerűen idegesítő és idegesítően egyszerű kérdéseket látok a feje fölötti általam képzelt szövegbuborékokba, majd mire ezek megfogalmazódnak bennem, megyek tovább, ő elhalad mellettem, viszi nem kis fejszőrzetét.

Elgondolkodom azon, hogy aki dolgozott már országos kereskedelmi rádióban, tévében, együtt dolgozott egy nem kis nézettségű show-műsorban Friderikusz Sándorral is, az vajon mit keres ma ismét a városi tévében. A választ nem tudom ugyan, csak sejtem, de inkább találgasson mindenki maga, hogy azért van-e újra itt, mert az országos médiában nem kellett, kellett-e az országos médiában, csak háttérmunkás lett, vagy egészen egyszerűen neki nem kellett az országos média. Bármennyire is nagyképű az utolsó tagmondat, én nem biztos, hogy meglepődnék, ha így lenne. Persze nem isteníteni akarom ezt az embert, csak örülök, hogy végre nem az az ember kérdezgeti a járókelőket, akiről még mindig nem tudom pontosan, hogy miért, mitől lehet az, aki.

A műsor kezdeti próbálkozásai egyébként még igen gyérek voltak főcím szempontjából, de a mai feltöltés már igen profi lett, nem ártott neki ez az erősebb ráncfelvarrás. A stáblista különösen ötletes, örülök, hogy ilyet is látni, örülök, hogy ilyet is tudok írni. Nem szeretek bizonyos dolgokat mindig szidni, mert azzal egy idő után már inkább magamat szidom. Persze nem lenne kötelező észrevennem a rossz mellett a jót is, de én jobban szeretem mégis észrevenni, sőt, ugyanannyi helyet szentelni neki, mint a rossznak. És igen, ilyenkor még ott is szívesen dolgoznék, csak sajnos még így is több az ellenérv, hát ennyi.

Ez pedig az írásban jelölt részleges hasonulás speciális esetére volt egy példa, itt pedig videó róla, meg lehet győzödni az igazamról, vagy éppen az ellenkezőjéről. Kapcsolj!

Valóság és "valóság" - reflektálás

"Az az ember, aki képes különbséget tenni jelenség és lényeg, látszat és valóság között, akinek van emberismerete, aki bármilyen érintettsége esetén is képes mérlegelni, aki még fel tud tenni olyan egyszerű kérdést, hogy miért, akinek nem tompul el a látása és a hallása attól, hogy száz csatornán ömlik ugyanaz - az valamit megsejthet az igazságból, kevésbé patetikusan: a valóságból."

ZM

Amikor az Istvánnal kapcsolatos híreket olvasom, általában arra leszek figyelmes (sajnos), hogy a cikket író ember fontosabbnak tartja a szenzációt, mint azt, hogy igazat, vagy igazhoz közelit írjon. A legrosszabb az egészben persze az, hogy van ennél rosszabb is, vannak, akik nem szenzációt hajhásznak, hanem vagy véletlenül, vagy pedig direkt kihagynak egy-két dolgot, vagy másképp mondanak el, mint ahogy az történt, történhetett.

Nem az zavar, amikor azt írják, hogy Esztergomba gyorsvonat jár. Minden bizonnyal azért lett gyors az esztergomi vonat, mert nem az országban megszokott kék vonat jár erre, hanem a híres Desiro. Az pedig elvileg mehetne gyorsan is, így aztán gyorsvonat.
Az országos médiában megjelenő istvános hírek hallgatása/olvasása közben mindig azon gondolkozom, hogy az oké, hogy én tudom, hogy ez nem minden tanárra vonatkozik, az pedig egy másik, hogy annyi történésről lemaradtak az emberek, akik kívülállóként hallanak az egészről, hogy egyszerűen nem tudnak olyan véleményt alkotni, ami nem csak a felületből táplálkozik. Ha azt hallják, hogy tanárok, akkor az ő fejükben élő iskolakép alapján, - ami persze egyénenként változó – azt mondják, hogy például az a negyven ember, A-tól Z-ig. Mindenki fegyelmit kap a gimnáziumban, s miközben ez az információ eljut az agyukig, azt látja az a kb. egymillió ember, hogy Szent István Gimnázium Esztergom. Az esztergomi gimnázium, a Szent István Gimnázium, fegyelmi, tanárok, öngyilkosság, halál. Ezeket jegyzi meg az ember, meg a vágóképekként használt felszabadult, mosolygó diákokról készült képeket, akik éppen a véleményüket fejezik ki, s mosolyuk, vidámságuk cseppet sem illik a tragédia hangulatához. Mégis így marad meg az emberekben, ez a képi aláfestés társul a tényszerű(?) narrációhoz. Az újságíró vagy riporter épphogy megválaszolja az 5W + 1H-t, de ez oly kis szelete a valóságnak, hogy még csak nem is hasonlít. Tudom, a műsorba ennyi fér, meg el is kell adni azt a hírt.

Ami sokkal jobban idegesít, hogy nemcsak az országos médiában alakul ki torz kép az iskoláról, tanárokról, diákokról. Itt, a városi tévében már olyan bulvárnál is bulvárosabb eszközökhöz nyúlnak, amikhez már egyik nagy kereskedelmi csatorna sem nyúlna, mert egy idő után lehúzhatnák a rolót, mert az ORTT állandóan fekete lapot adna nekik kamerájuk elé. Az Istvánban készült felvételek rossz hangminősége miatt olykor feliratozzák a párbeszédeket. Érdekes módon nem minden elhangzott szó méltó arra, hogy kiírják, csak azok, amelyek valaki(k) szerint nem elég hangsúlyosak, vagy éppen nem tűnnek eléggé öngólnak. Így kerülhetett kiemelésre a következő mondat: „Az Arany János iskolával talán az a baj, hogy túl magas a cigány tanulók száma.” Az etvonline-on ma is ez a videó van kinn legfrissebb videóként, s micsoda véletlen, ezt a képet találták a legütősebb képnek Holló Ervin mondatával, így azzal „kínálják” a videót. Milyen kár, hogy az emberek többsége ez alapján mond ítéletet, ez alapján az istvános tanárok rögtön rasszisták, s ami ott a gimnáziumban történik az maga a pokol, nem is csoda, hogy a régi Hell épületébe kerültek ezek a szégyentelenek - gondolja magában az ETV honlapján böngésző, aki ezt a képet meglátva már rá sem kattint a play-re, vagy ha mégis, odáig már biztos nem jut el, ahol a kiemelt kép előtti és utáni mondatokat is hallhatná, vagyis kialakulhatna a valódi kontextus.

Kár is erről többet írni, sajnos. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy Meggyes Tamás pár éve azt mondta, a kereskedelmi tévék olyanok, hogyha kezük lenne, benyúlnának az ember nappalijába és még meg is lopnák. Nahát, milyen frappáns mondat, kár, hogy ezek a tévék ilyen jó szolgálatot tesznek neki mostanában… S hogy az ő városának tévéje a közért van-e, azt már nem is kérdem.

Esztergomi show

A műsor
Alig vártam már, hogy elinduljon. Szinte biztos volt, hogy az ETV Sebestyén Balázsa kapja a kvízt, vagyis Bakos Norbert. Ő hozza a formáját, a Fősulisokkban sem tud összefüggően beszélni, pedig konzervműsor, annyiszor állnának le, ahányszor akarnak, főleg itt Esztergomban. Komolyabb tévénél már nem lenne boldog a műsor producere, ha csúsznak, de itt tök mindegy lenne, na, itt sem álltak le, ha bakizott, mert csak nem élő a műsor... Másik kérdés, hogy arról nem derül ki sok, milyen szerepe van a műsorvezetőnek, nincs koncepciója, hogy hogyan áll a játékosokhoz.

A díszlet kísértetiesen próbál hasonlítani a Mr. és Mrs. díszletére, de kár volt. Egy olyan vetélkedőhöz, ami közönség nélküli (még csak az kéne, 60-szor 5000 Ft-ért a statisztéria), bőven elég lenne egy greenbox, de muszáj volt megmutatni, mennyire tudnak másolni. Vajon fizetnek jogdíjat a TV2-nek? (A világítás nagyon csúnya.)

A főcím egész pofás, meg is lepődtem rajta, de az effektek és a zenék idétlenek. A hangról jut eszembe: bevallhatták volna, hogy nem az új stúdióban vették fel, hanem Tihanyban...

Említettem már, hogy kissé Sebestyén Balázsos a dolog, kicsit Széfes a Nincs visszaút rovat is, már csak azt várom, mikor kezdődik a Kalandra fal! esztergomi verziója, vagyis mikor ugrálnak a képviselők vízbe, üres medence úgyis van dögivel.

A diákok tudását inkább nem méltatnám, csak annyit fűznék hozzá, hogy az én rendelkezésemre nem állt a híres várostörténeti könyv, mégis több közöm volt a válaszokhoz, mint a játékosoknak. Az adás megnézése után rájöttem, hogyan tudnám a legrövidebben leírni, milyen a műsor: olyan, mint amikor a Gálvölgyi Show TV2-s műsort parodizál és nem mehet át forgatni az eredeti díszletbe, így aztán megcsinál egy díszletet, ami olyan mintha az igazi lenne, csak gagyi módon. Szóval igen, komikus.

Istvánosok is mennek ebbe a remekműbe?

Végül egy ajándék kérdés a szerkesztőknek:

Vitray Tamás szerint a magyar televíziózás kísértetiesen hasonlít arra, amit a világban televíziózásnak hívnak, csak éppenséggel semmi köze nincs hozzá. Ha az esztergomi tévézés ilyen kapcsolatban áll a magyar tévézéssel, akkor mi mondható el az esztergomi tévézésről?

Ki a bunkó?

Tegnap 30 percet kellett várni Leányváron a szembevonatra, vagyis nem egyre, kettőre. Gondoltam ezzel kiváltottam egy időre a felesleges várakozásokat. Persze. Egészen máig. Ma egy órát(!) vártunk Leányváron, mert az a drága "orosz trojka" (Barbara) Csév és Jászfalu között lerobbant, úgy kellett érte egy még ósdibb mozdonyt küldeni. Kíváncsi vagyok, mi van akkor, ha egy ilyen eset miatt mondjuk valaki elkésik az érettségiről. Jó, persze, ha állomáson történik, le lehet szállni, át lehet szállni a buszra. Én is megtehettem volna, de mivel ma vettem azt az átkozott bérletet, valahogy nem volt kedvem. (Amíg ezt írom, szabad kezem négy ujján dörzsölöm a hüvelykujjam.)

Reggel a vonaton, mikor már tudtam, hogy nem érek be az első órámra egy nagypapa és egy unoka szállt fel. Az unoka 5-6 éves lehetett, a nagypapa kora nem számít annyira, vagyis az unokáé sem, csak azt még meg tudtam tippelni. Valami nagyon unalmas dolgot mesélhetett neki a nagyapa, mert állandóan izgett-mozgott a gyerek, bár próbált úgy tenni, mint aki figyel. Egyszer csak Rákosrendezőre értünk, ahol a már említett orosz vonatok is álltak. A nagyapa mutatta az unokának. Az unoka felkiáltott, jé, az orosz vonatok. A nagyapa kijavította, azt mondta neki, azok ruszki vonatok. A kisfiú úgy ismételte, hogy huszki, azt mondta, így mondják a franciák, hogy orosz. A nagyapa elkezdte okítani a kisfiút, hogy régen, mikor itt laktak az oroszok, akkor ők mentek tüntetni, ott meg kiabálták, hogy ruszkik haza. Sokszor elismételte. Az unoka, mint fejlett 5-6 éves, feltette az alapvető kérdést: miért? Azért, ahogy a nagyapa mondta, mert ők idejöttek dirigálni, és mi nem lehettünk rosszak, mert egyszer rosszak voltunk, volt is dádá. De szerencsére hazatakarodtak a ruszkik. Lassan a Nyugatihoz értünk. A nagyapáék mögött egy szőke nő ült, aki most a leszálláshoz készülődött. Ahogy felállt, odaköszönt a nagyapának: szervusz! Az idős férfi visszaköszönt, szervusz, bár nem volt róla meggyőződve, hogy ismerik egymást. A nő ismét megszólalt: dé márádták még itt óroszok... Ném kéll báromságokra tanítni gyerekeket. Mert máradtak még itt óroszok. Ném illik ilyet mondni. A férfi annyit reagált erre, hogy nem illik ismeretlent letegezni sem. Aztán leszálltam.
Most ilyenkor ki a bunkó?

Jól van

Kicsit régen írtam megint, a lustaság, mindegy is. Nem is tudom, hol kéne felvenni a szálat, hogy folytathassam életem élő közvetítését.

Hétfőn Pesten aludtam a Barninál, ugyanezen az éjszakán tettem egy lépést világhírűvé válásom felé. Egy igen szimpatikus szórakozóhelyen karaokeztam egyet igen nagy sikerrel. Carameltől énekeltem a Szállok a dallalt, átjöttem magamnak, bár az lehet, hogy csak a koktélnak köszönhető, amit előtte ittam, finom volt. Másnap iskola volt, de persze hétfőn is voltam iskolában, vagyis mindössze egy darab órán, a Gát-félén, utána láttam elrobogni oldtimer kabrióján. Még mondja nekem valaki, hogy ne legyek tévés... Szóval kedden megjelentem az iskolában kicsit sárgán ugyan az előző este után, de a miénk voltam, ja, és a szám is kicsit savanyú volt, bár részegségig azért sosem iszom magam azokon a ritka alkalmakon, ezt persze főleg annak a pár csepp skót vérnek köszönhetem, melyek vérkeringésem szerves részei. Kedden délután hazaértem, majd megkezdtem a jól megérdemelt (?) tavaszi szünetemet. Ja, ami inkább nyári. Ez valami eszméletlen, hogy múlt héten még azon gondolkodtam, hogyan öltözzek fel jó rétegesen, mint az oviban, erre ezen a héten meg azon problémáztam, hogy hogyan ne főjek meg. Persze ez hálásabb feladat. Szerda, csütörtök: pihenéssel telt itt, aztán meg ott. Készülve a multikulturális péntekre.

Mert a költészet napjának előestéjén Balázs úgy gondolta, keveri a szart a fizikával, avagy egy napon játssza el a fanyalgó és a fanyalgott szerepét, s a Róna utcából átszökken az 1-es villamos támogatásával a Bajor Gizi parkba. A Petőfi által biztosan kedvelt utcában a Mr és Mrs felvételén voltam, amely viszont minden bizonnyal az igazgatók igazgatójának az egyik kedvenc műsora. Látom magam előtt, ahogy Tillát kipiszkálva helyéről vezeti a show-t, hiszen ez volt az álma, s igen, Claudia helyére is talál kedvére valót, EVV lesz az új showwoman. Erről az eseményről, mármint nem a képzeltről, hanem a valósról sajnos többet nem mondhatok, a titok az titok, a szerződés meg szerződés, annál meg nincs is kellemetlenebb, ha a titok és a szerződés házastársakká válnak. Sokat vártam a következő programtól a Nemzetiben, de ez inkább csak olyan Mátyás király-féle kapás volt, inkább csak kaptam is meg nem is. Az Oresztészt néztem meg, leginkább azért, mert még nem voltam a Nemzetiben azóta, hogy Alföldi a góré. Nagyra értékelem a kreativitását, már csak azért is, ahogyan reklámozza a színházat, s bár nagyon nem tartom magam színházértőnek, azt gondolom, nem baj az, ha nem csak olyan színházat kaphat a néző, ahol úgymond csak a szórakoztatás a cél. Persze, arra is szükség van, hiszen a színházi szórakoztatás általában színvonalasabb a televíziósnál, de én nem érzek abban semmi vérpezsdítőt, amikor úgy játszanak el egy darabot, ahogy mindig eljátszották, s az új kornak szánt mondanivaló, egyáltalán az új kor, vagyis a jelen embere egyáltalán nem látszik az egészben. Az ilyen darabra a legjobb példa A Mester és Margarita volt, annak nézése közben éreztem olyat, hogy na, ez már döfi, bár úgy tűnhetett, indokolatlanul kérkedtek megint technikájukkal, de annál a darabnál szerintem nem létezik még olyan technikai vívmány, amely abban a darabban túl sok lett volna. Az Oresztésznél az első ilyen kis pozitív hidegrázásom akkor volt, amikor az előadás előtt a színház minden szintjén előadták fiatal színészek a trójai háború lényegét. Vagyis elreppelték. Lehet fanyalogni, meg lehet szentségtörésnek tartani az ilyet, de szerintem óriási ötlet. A rap visszaköszönt a darabban is, bár szerintem túl kevésszer. Péterfy Bori, Kulka János, Garas Dezső: bevallom, miattuk mentem el a darabra. Kicsit kevesebbet kaptam a darabtól, mint amit vártam, de még így is pozitív a mérleg.

Ma meg húsvét volt, ja meg volt tegnap is nap, de nem lehettem túl tevékeny, két hónapja ez az első szombatom, kihasználtam, aludtam, mint a bunda.
Most ez van, most jól van.

Önkritika

Na, szép, mondhatom. Egy kis csipkelődés odafele, aztán rögtön kiakad az Analytics-ben a mérce. Látom már, mi kell a népnek. Nem mondom, hálás szerep, ha az ember véleményt mond, de az egy idő után önirgumburgumra később önironizálásra ad okot, ha az ember másokat nem kímélve osztja az észt.

Azt is mondhatnám, hogy levontam a tegnapi bejegyzésem olvasottsága után a következtetéseket. Hiába mondja mindenki, hogy jaj, a tömegeknek szánt média öl, butít és nyomorba dönt. Sajnos az a helyzet, kedves barátaim, csak mert mostanában oly divatossá lett ez a megszólítás, bizony jobban ízlik a hamburger, mint a tökfőzelék, pedig tudjuk, melyik van tele vitaminnal, s tudjuk, melyiktől lesz az embernek magas koleszterinszintje és hasonló finomságok. Mondom ezt én, aki most a Burger King akciós diákmenüjét fogyasztottam, s ennek a multinak a wifijét használom egy nagy irodaház alsó szintjén az Astoriával szemben.

És ez van. Az ember megírja az odamondogatós véleményét egy webes, ingyen elérhető felületen, ugyanígy elolvassák az emberek, s a többség biza nem arra emlékszik majd, hogy mit írt ez a csávó anno a barátságról, hogyan közvetítette szinte élőben fájdalmát, hogyan adta közre szerelmi bánatát, hanem azt jegyzik majd meg, hogy izé, hogy ja, tudom, nála olvastam, hogy a Etévébe lesz a Gulya meg a Bejó együtt, meghogy szenvedélyük az arculatváltás. Az egyik ember azt mondja majd, micsoda egy kommunista ez a gyerek, hát létezik ez, hogy a rendszerváltás gyermeke ilyen elutasító az új eszméket nyújtó jobb oldal médiumának újjászületésével szemben, hát hova tart a világ kérem szépen... Meg lesz olyan is, aki azt mondja majd, hogy ez a faszagyerek, jó' odamondott nekijük, megragadta a töküket!

Mondok egy titkot: nem tartoznék igazából egyik táborba sem. Nem lennék így szívesen annak a tábornak sem tagja, minek tagjai esetleg azt mondanák, micsoda tehetség stb, stb. És tudja a kedves olvasó, hogy miért nem? Mert eszem ágában sincs komolyan venni sem a politikát, sem pedig a politika működtette jelenségeket, mert a politika sem vesz engem komolyan. Most mondhatják sokan azt, hogy az öszödi beszéd óta nem vesznek minket komolyan, de én valahogy azt sem vettem észre, hogy előtte olyan hej de komolyan odafigyeltek volna ezek a félistenek, hogy mi kéne, ha volna.

Kissé indulatos lettem, s kevésbé népszerű és könnyen fogyasztható, mint tegnap, úgy látszik a Coca Cola mámor hatása ez, nincs mit tenni, ezt bezzeg eltanultuk a nagy nyugatról, máshoz meg közünk sincs.

Alant egy kép a városi szájhősről...