Láttam Barbarát, él és virul 3.

Nem, ezt még én sem hittem volna. Igazából még a másodikban sem hittem, nem is gondoltam rá, hogy létre jöhet, erre ma megvalósult a harmadik is. Félek, az utolsó...

Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott a Barnabás, hogy mikor megyek haza. Én mondtam neki, hogy 7 körül, erre ő azt mondta, hogy akkor mindegy, neki az már késő. Erre kiderült, hogy a mai filmvetítés olyan bölcsészesen indul, tehát fél óra késéssel... Nekem ez elég volt ahhoz, hogy kellőképp ideges legyek, s telefonáljak Barninak, hogy akkor mégis mennék vele, mert én erre nem várok egy percet sem. El is indultam a nagy szélben, a Nyugatiig meg sem álltam, vagyis a metró. Barnira egy kicsit várni kellett, aztán megjelent frissen nyírt fejével és új sálas nyakával, indult a szibériai utazás.

Egy darabig válogattunk az ülőhelyek között, aztán kiválasztottuk a legmegfelelőbbet. Az egyik kettes ülés merőlegesen állt a másik kettesre, az egyiken ültünk, a másikra meg pakoltunk, még a lábunk is áttettük rajta. Mintha direkt helyezkedtünk volna el ilyen kényelmesen, mintha tudtuk volna, hogy film következik...

- Nézd, milyen jó helyünk van!
- Nagyon jó. Ülj már le! Nagyon fáj a lábam!
Igen, már ők azok, Barbara és férje. Mindketten bottal botorkáltak felénk, úgy ültek oda, mint a rajziskolában a modellek, a bácsi rátámaszkodott fehér botjára, Barbara pedig átvetette lábát az ülésre merőleges székre.
- Nagyon fáj a lábam! Nehogy hozzá érj! - hozta a formáját Barbara.
- Jó, jó - vette át ismét a békítő szerepét a bácsi, aki már alig lát és hall, bár ő még jobban jár Barbaránál.
- Elmehetnék megműttetni, bejelentkezhettem volna tavaly júniusban, aztán idén augusztusban már meg is műtenének ötvenezerért. Muszáj volt magaddal hozni ezt az izét, - mutatott Barbara az öreg húzható bevásárlószatyrára - és még egy másik szatyrot is rá kellett akasztanod, hogy fogsz így leszállni?
A költői kérdésre nem érkezett válasz, már-már csalódtam volna a párosban, de az élet, na meg ugye az aktuális politikai helyzet mindig kreál témát.
- 7 milliót kapnak azok a gazember miniszterek, akiket leváltanak! 7-et! Hát nem loptak még eleget? Börtönbe kéne őket csukni, mindet!
- Igazad van - mondta a bácsi, akinek annyira még nem rossz a hallása, ezt a hangerőt még bőven hallja.
- Jézusom, ez a vonat szét fog esni, ki fog siklani, én már láttam ilyet, nem egyszer - kiáltott fel Barbara, vélhetőleg megijedt, hiszen a csukló közelében ültünk, ahol tényleg ijesztő volt olykor, úgy rázkódott a vonat - orosz trojka ez, ha tudom, hogy ez jön, fel nem szállok rá!
- Jaj, nyugodj már meg - nyugtatta az öreg, de most nem volt olyan, mint régen, mintha nem is zavarta volna, milyen feltűnő a felesége, régen azért zavarta valamelyest.
- Ma kellett volna mennem a távirati irodába pénzért, elfelejtettem.
- Miért nem szóltál, ráértünk volna?
- Ezzel a lábbal? Maradj már!
S már pattant is fel botjával hősnőnk, s hirtelen elindult. Már amennyire rossz lábával ő gyorsan el tudott indulni.
- Nehogy már ellökj!
- Idegbajos vagy, hogy löknélek el? - válaszolta a kissé megzavarodott nőnek a férfi.
- Viszek egy cukrot a Marika néninek oda az ajtóhoz.
Barbara elindult, kicsit féltettem, olyan bizonytalanul jár, esze még a helyén van, de a teste nem a régi már. Visszatért, de előtte még elmondta nekünk férje, milyen gyorsan megy a vonat.
Barbara leült, s hirtelen felfedezte a két fiatalt mellettük, vagyis minket. Laptopon hallgattunk zenét, s sokszor elnevettük magunkat párbeszédükön, olykor sajnáltuk is őket.
- Működik rendesen? Magyarok vagytok?
Igen, megszólított minket Barbara, 50%-ban hozzám szólt.
- Működik, de nincs rajta most net, a vonaton nem megy - válaszoltunk.
- Jé, ezzel lehet telefonálni is? - kérdezte a bácsi.
- Á, ő nem ért hozzá semennyire, én még csak-csak - szólt oda nekünk Barbara.

Barbaráék lassan felkászálódtak, leszálltak. Talán utoljára láttam őket, bár ezelőtt is azt éreztem,aztán tessék, mégsem. Azért félek mégis, mert jóval kevesebbet politizáltak, mint szoktak, csak annyit, amennyit el is vártam tőlük, de nem a régiek már. Lefotózhattam volna őket, bánom, hogy nem tettem, jó lett volna emléknek.

Update (2009.03.26. 10:58):
Barbara beszélt arról is, hogy lezüllesztették a cipőipart, bezzeg régen a Puma cipők milyen jók voltak. Most is sportcipőt fog venni, az öreg helyeselt rá.
Később boszorkánynak nevezte magát, mikor meglátta fejét az üveg tükrözésésében fehér sapkájával...

Önkritika

Na, szép, mondhatom. Egy kis csipkelődés odafele, aztán rögtön kiakad az Analytics-ben a mérce. Látom már, mi kell a népnek. Nem mondom, hálás szerep, ha az ember véleményt mond, de az egy idő után önirgumburgumra később önironizálásra ad okot, ha az ember másokat nem kímélve osztja az észt.

Azt is mondhatnám, hogy levontam a tegnapi bejegyzésem olvasottsága után a következtetéseket. Hiába mondja mindenki, hogy jaj, a tömegeknek szánt média öl, butít és nyomorba dönt. Sajnos az a helyzet, kedves barátaim, csak mert mostanában oly divatossá lett ez a megszólítás, bizony jobban ízlik a hamburger, mint a tökfőzelék, pedig tudjuk, melyik van tele vitaminnal, s tudjuk, melyiktől lesz az embernek magas koleszterinszintje és hasonló finomságok. Mondom ezt én, aki most a Burger King akciós diákmenüjét fogyasztottam, s ennek a multinak a wifijét használom egy nagy irodaház alsó szintjén az Astoriával szemben.

És ez van. Az ember megírja az odamondogatós véleményét egy webes, ingyen elérhető felületen, ugyanígy elolvassák az emberek, s a többség biza nem arra emlékszik majd, hogy mit írt ez a csávó anno a barátságról, hogyan közvetítette szinte élőben fájdalmát, hogyan adta közre szerelmi bánatát, hanem azt jegyzik majd meg, hogy izé, hogy ja, tudom, nála olvastam, hogy a Etévébe lesz a Gulya meg a Bejó együtt, meghogy szenvedélyük az arculatváltás. Az egyik ember azt mondja majd, micsoda egy kommunista ez a gyerek, hát létezik ez, hogy a rendszerváltás gyermeke ilyen elutasító az új eszméket nyújtó jobb oldal médiumának újjászületésével szemben, hát hova tart a világ kérem szépen... Meg lesz olyan is, aki azt mondja majd, hogy ez a faszagyerek, jó' odamondott nekijük, megragadta a töküket!

Mondok egy titkot: nem tartoznék igazából egyik táborba sem. Nem lennék így szívesen annak a tábornak sem tagja, minek tagjai esetleg azt mondanák, micsoda tehetség stb, stb. És tudja a kedves olvasó, hogy miért nem? Mert eszem ágában sincs komolyan venni sem a politikát, sem pedig a politika működtette jelenségeket, mert a politika sem vesz engem komolyan. Most mondhatják sokan azt, hogy az öszödi beszéd óta nem vesznek minket komolyan, de én valahogy azt sem vettem észre, hogy előtte olyan hej de komolyan odafigyeltek volna ezek a félistenek, hogy mi kéne, ha volna.

Kissé indulatos lettem, s kevésbé népszerű és könnyen fogyasztható, mint tegnap, úgy látszik a Coca Cola mámor hatása ez, nincs mit tenni, ezt bezzeg eltanultuk a nagy nyugatról, máshoz meg közünk sincs.

Alant egy kép a városi szájhősről...

Nekem már bejön

FIKCIÓ
Következő műsorunk megtekintését humorérzék nélküli olvasóinknak humort értő felügyeletével ajánljuk!
A hétvégén olvastam a Hídlapban, hogy megint megújul a városi tévé. Voltam olyan szerencsés, hogy kicsit többet megtudhattam egy neve elhallgatását kérő tévés munkatárstól az új arculatról, új műsorokról, mindenről...

- Olvastam a Hídlapos interjút az új főszerkesztővel, de valljuk meg, a kíváncsi néző ennél többet akar tudni, aligha tud várni a tervezett április huszadikai indulásig. Na meg ki tudja, mi lesz akkor már, ebben a mai politikai helyzetben...

- Nos, igen, nem könnyű jósolgatni, tény, új időszámítás kezdődhet mindnyájunk életében. Új, reményteljes időszámítás!

- Persze nem a kormányról szeretnék most beszélgetni, inkább arról, mit tudhatunk még meg az új ETV-ről? Milyen új műsorok lesznek, kik lesznek a csatorna új arcai, egyáltalán milyen arculatra számíthatunk?

- Főszerkesztő asszony már említette a Hídlapban, hogy a Zöldház lebontása miatt új épületbe költöztünk, ahol három stúdióban rendezkedhetünk be. Újdonságnak számít majd, hogy egy konyhadíszletet is felépítünk...

- Na, ez igazán érdekes! Megtudhatnánk erről valamit bővebben?

- Nos, nem bánom. Annyi már köztudott, hogy az ott készülő műsor munkacíme Főzzünk együtt!, ám ezt természetesen nem hagyjuk így, hiszen igencsak fantáziátlan az elnevezés. Egészen a tegnapi napig folytak az egyeztetések arról, ki legyen majd a műsor arca, s mivel sikerült erre a feladatra felkérnünk azt az embert, akit titkon szerettünk volna, azt hiszem, már elmondhatom, milyen műsorcím mellett döntött az ETV kreatív csapata. A műsor címe: Gulyás, heves lesz. Gondolom, már sokan asszociáltak, igen, az esztergomi publicista vállalta a showman szerepét ebben a produkcióban. Lesz itt főzőcske esztergomi celebekkel, persze nem a ma trendi főzőshow-k másolata lesz a műsor, megtöltjük ideológiával az egész projektet, ebben a műsorban lesz gondolat is, kérem szépen!

- Ez igazán meglepő és merész húzás, azt hiszem. Mégis hogyan szeretnék megszerettetni ezt a műsort a városiakkal? Kik lesznek például az első vendégek?

- Nem bánom, elmondok pár nevet. Az első héten nagy durranással kezdjük a műsort, természetesen, hiszen primetime műsorról lévén szó, nem mindegy a reklámozóinknak, kik kutyulnak vadiúj stúdiónkban. Itt lesz, s egy asztalnál eszik majd a polgármester úr, persze ő nem biztos, lehet, hogy valamelyik alpolgármester jön helyette, a Városőrség egyik tagja, itt lesz egy úszómester az élményfürdőből, s elfogadta a meghívásunkat az a tárogatóművész, kinek muzsikáját minden délután hallhatjuk. Az ötödik vendég mindig egy kicsit kilóg majd a sorból, ez a műsor koncepciója, az első héten ő Bejó Gábor lesz majd.

- Nem spórolnak az ötletekkel, nem mondom, igazán merész tervek! Olvastam valamiféle telefonálós műsorról is. Hogyan képzeljük el?

- Igen, a hír igaz, fel kell zárkóznunk még agy városi televízióként is országos vetélytársaink mellé. A műsor címe Válságölőlesz. Nem emeltdíjas lesz a szolgáltatás, Esztergomban erre nincs szükség. Tippelős jellegű lesz a műsor, az első napi feladat, ezt elmondom, hogy könnyebben lehessen nyerni, hány üres hely van a szigeten a mélygarázsban, de kérdés lesz az is, hány szálloda épül meg elvileg városunkban az elkövetkező években. Több kérdést nem mondok el, nem akarom lelőni a poént.

- Ezért a két kérdésért is igen hálásak lehetünk, azt hiszem. Milyen egyéb műsorokra számíthatunk még?

- Egyelőre még csak tárgyalunk a városőrökkel, de úgy néz ki, kaphatóak a feladatra, s velük készítjük majd el a Tűzvonalban c. magyar sorozat esztergomi remake-jét. Többet még tényleg nem tudok ezzel kapcsolatban mondani, de beszélnék még a középiskolás vetélkedőről is. A vetélkedő címe SZÉK lesz, a nyertes iskola diákjai megszavazhatják, ki legyen az igazgatójuk. Szent Istvánosok kizárva!

- Beszéljünk egy kicsit az arculatról!

- Az arculatunk színe változatlanul zöld marad. Logónkon némi változtatást eszközölünk, szeretnénk magabiztos, jövőbe mutat logót a magunkénak tudni. Így esett a választás a kissé jobbra húzódó E betűre, új logónkról és szlogenünkről küldök egyébként képet, nyugodtan közzétehetik. (Köszönjük, a szerk.)

- Sok sikert kívánunk a terveik megvalósításához, alig várjuk az új ETV-t!


Képünkön egy részlet az ETV új kampányából


A Gulyás, heves c. műsor logója
FIKCIÓ VÉGE