Nem, nem, soha!

Az önsajnáló bejegyzés később következik. Most csak olyat érzek, mint amikor az ember gyászol: nem fogja fel, nem akarja elhinni, minden másodpercben azt hiszi, hogy ez csak egy rossz álom. Nem nyolcadikán hirdették, ma. Nem, nem kellek, most még jobban nem.

Nincs kedvem semmihez. És tudhattam volna, nem is tudom, minek áltattam magam.

MixELTE

Nem tudom miért, de kialakult egy ideje egy olyan mániám (talán egy éve), hogy azon gondolkozom, mi történt velem egy éve. Nos, május 6. tavaly szép nap volt. Persze nem a matek miatt, mert azt tudtam az érettségi napján is, hogy az ötös nem játszik, de aznap derült ki, hogy továbbjutottam. Ma még nem derült ki, mondjuk nem is mára ígérték, csak holnaputánra, de én már hétfő óta tiszta para vagyok. 8-án nem is leszek nagyon netközelben, szóval azt hiszem, a Sajtófesztivál után és a TV2 előtt teszek egy kitérőt a SZFEntkirályi utca felé. Ki lesz függesztve az eredmény a bejáratra. Nagyon félek, nem is mondom meg senkinek, hánykor teszik fel, ne tudja előttem senki. Csak ha jó.

Egy éve el sem tudtam képzelni, milyen lehet egyetemre járni, mit kell ott igazán csinálni, mert a hallgató szóban nem az van benne, hogy túl aktívan részt kéne venni bármiben is. Aztán tessék, már harmadszor tartottam prezentációt az egyetemen. Először még januárban tipográfiavizsgán, aztán április 15-én médiaismereten, TV2 és RTL Klub összehasonlítása, ma meg könyvkiadás órán, vagyis informatikán az E-könyvről tartottam előadást. Tök vicces. Á, ma nem jó, nem érek rá, előadást tartok az ELTE-n! :-)

Egyszer szívesen tanítanék, mondjuk egy tévés iskolában, vagy szinte bárhol tartanék olyan médiaismeretet, ahol tv-ről van szó, persze csak akkor, ha majd jó okos leszek és minden napra más öltönyöm lesz meg nagy autóm és irodám. Na jó, ez csak félig komoly.

Esztergomi show

A műsor
Alig vártam már, hogy elinduljon. Szinte biztos volt, hogy az ETV Sebestyén Balázsa kapja a kvízt, vagyis Bakos Norbert. Ő hozza a formáját, a Fősulisokkban sem tud összefüggően beszélni, pedig konzervműsor, annyiszor állnának le, ahányszor akarnak, főleg itt Esztergomban. Komolyabb tévénél már nem lenne boldog a műsor producere, ha csúsznak, de itt tök mindegy lenne, na, itt sem álltak le, ha bakizott, mert csak nem élő a műsor... Másik kérdés, hogy arról nem derül ki sok, milyen szerepe van a műsorvezetőnek, nincs koncepciója, hogy hogyan áll a játékosokhoz.

A díszlet kísértetiesen próbál hasonlítani a Mr. és Mrs. díszletére, de kár volt. Egy olyan vetélkedőhöz, ami közönség nélküli (még csak az kéne, 60-szor 5000 Ft-ért a statisztéria), bőven elég lenne egy greenbox, de muszáj volt megmutatni, mennyire tudnak másolni. Vajon fizetnek jogdíjat a TV2-nek? (A világítás nagyon csúnya.)

A főcím egész pofás, meg is lepődtem rajta, de az effektek és a zenék idétlenek. A hangról jut eszembe: bevallhatták volna, hogy nem az új stúdióban vették fel, hanem Tihanyban...

Említettem már, hogy kissé Sebestyén Balázsos a dolog, kicsit Széfes a Nincs visszaút rovat is, már csak azt várom, mikor kezdődik a Kalandra fal! esztergomi verziója, vagyis mikor ugrálnak a képviselők vízbe, üres medence úgyis van dögivel.

A diákok tudását inkább nem méltatnám, csak annyit fűznék hozzá, hogy az én rendelkezésemre nem állt a híres várostörténeti könyv, mégis több közöm volt a válaszokhoz, mint a játékosoknak. Az adás megnézése után rájöttem, hogyan tudnám a legrövidebben leírni, milyen a műsor: olyan, mint amikor a Gálvölgyi Show TV2-s műsort parodizál és nem mehet át forgatni az eredeti díszletbe, így aztán megcsinál egy díszletet, ami olyan mintha az igazi lenne, csak gagyi módon. Szóval igen, komikus.

Istvánosok is mennek ebbe a remekműbe?

Végül egy ajándék kérdés a szerkesztőknek:

Vitray Tamás szerint a magyar televíziózás kísértetiesen hasonlít arra, amit a világban televíziózásnak hívnak, csak éppenséggel semmi köze nincs hozzá. Ha az esztergomi tévézés ilyen kapcsolatban áll a magyar tévézéssel, akkor mi mondható el az esztergomi tévézésről?

Takonykór és vokál

Azt álmodtam, hogy a Padödővel éneklek. Egy nagy téren vagyunk, ahol a színpad egy terméskővel kirakott, a térnél kicsit magasabb rész. A két dödő előttem áll és énekel, én meg vokálozom, tán még azt a dalt is, hogy Indul a nyár! , de valaki mindig hozzám szól, úgyhogy lekésem a részem, pedig olyan szépen, mívesen csavartam volna a hangokat. Az a valaki egy éni, aki ott lakott a Bánomin, mikor még mi is. A végén megöleltem mindkét dödőt és mondtam nekik, mekkora megtiszteltetés, hogy velük énekelhettem.

Azt is álmodtam, hogy iskolában voltam. Kedden. Milyen naprakész álmom van. Ott ültem a 201-es teremben, ahol akkor ültem németen, amikor már kivontam magam a forgalomból, mert nem érettségiztem, és úgy tettem, mintha más órákra tanulnék, pedig füleltem nagyon, vagy szenvedtem, hogy nem akarok következő órán felelni, vagy bekapcsolódtam a beszélgetésbe, az volt a legjobb. Na, kis epikus kitérő. Szóval ott ültem egyedül a padban, Máté eggyel előttem a szélső padsorban, mert nekem nagyon folyott az orrom, nem fért volna el a sok zsebkendőtől. Dupla német volt, utána jött volna egy óra Beaune-val, de addigra felébredtem. Az érdekes az volt ezen a németórán, hogy ott ültek előttem egymás mellett a testvéreim, de én végig attól féltem, nehogy nekem összevesszenek valamin. Aztán ZM megkérdezte tőlük, mikor kezdődik a színdarab, amire mennek.

Ilyenkor mindig azt gondolom, sokat vacsoráztam...

Ki a bunkó?

Tegnap 30 percet kellett várni Leányváron a szembevonatra, vagyis nem egyre, kettőre. Gondoltam ezzel kiváltottam egy időre a felesleges várakozásokat. Persze. Egészen máig. Ma egy órát(!) vártunk Leányváron, mert az a drága "orosz trojka" (Barbara) Csév és Jászfalu között lerobbant, úgy kellett érte egy még ósdibb mozdonyt küldeni. Kíváncsi vagyok, mi van akkor, ha egy ilyen eset miatt mondjuk valaki elkésik az érettségiről. Jó, persze, ha állomáson történik, le lehet szállni, át lehet szállni a buszra. Én is megtehettem volna, de mivel ma vettem azt az átkozott bérletet, valahogy nem volt kedvem. (Amíg ezt írom, szabad kezem négy ujján dörzsölöm a hüvelykujjam.)

Reggel a vonaton, mikor már tudtam, hogy nem érek be az első órámra egy nagypapa és egy unoka szállt fel. Az unoka 5-6 éves lehetett, a nagypapa kora nem számít annyira, vagyis az unokáé sem, csak azt még meg tudtam tippelni. Valami nagyon unalmas dolgot mesélhetett neki a nagyapa, mert állandóan izgett-mozgott a gyerek, bár próbált úgy tenni, mint aki figyel. Egyszer csak Rákosrendezőre értünk, ahol a már említett orosz vonatok is álltak. A nagyapa mutatta az unokának. Az unoka felkiáltott, jé, az orosz vonatok. A nagyapa kijavította, azt mondta neki, azok ruszki vonatok. A kisfiú úgy ismételte, hogy huszki, azt mondta, így mondják a franciák, hogy orosz. A nagyapa elkezdte okítani a kisfiút, hogy régen, mikor itt laktak az oroszok, akkor ők mentek tüntetni, ott meg kiabálták, hogy ruszkik haza. Sokszor elismételte. Az unoka, mint fejlett 5-6 éves, feltette az alapvető kérdést: miért? Azért, ahogy a nagyapa mondta, mert ők idejöttek dirigálni, és mi nem lehettünk rosszak, mert egyszer rosszak voltunk, volt is dádá. De szerencsére hazatakarodtak a ruszkik. Lassan a Nyugatihoz értünk. A nagyapáék mögött egy szőke nő ült, aki most a leszálláshoz készülődött. Ahogy felállt, odaköszönt a nagyapának: szervusz! Az idős férfi visszaköszönt, szervusz, bár nem volt róla meggyőződve, hogy ismerik egymást. A nő ismét megszólalt: dé márádták még itt óroszok... Ném kéll báromságokra tanítni gyerekeket. Mert máradtak még itt óroszok. Ném illik ilyet mondni. A férfi annyit reagált erre, hogy nem illik ismeretlent letegezni sem. Aztán leszálltam.
Most ilyenkor ki a bunkó?

E7

Ezen a héten történik:

Hétfőn délelőtt 11 óra tájt ülök a szobámban a laptopomnál, s próbálok írni valamit, mert már kb. 10 napja nem írtam, olykor kinézek az ablakon, s látom, milyen csúnyán be van borulva. Közben ránézek az [origo]-ra, milyen a magyar idén, sokat nem tudok meg, majd holnap, ha letöltöm, talán akkor. Délután Gát-óra. Főműsoridőtájt minden csatorna új vetélkedőt indít. TV2, RTL Klub, ETV.

Kedden iskola, reggel 9-től 15:30-ig, fogjuk rá, hogy nem rossz. Délután még összeszedem minden tudásom, amit a szerdai előadásomon fogok majd kamatoztatni. A kedd már csak ilyen rohanós.

Szerdán jó korán kelek, de már nem kell sokszor ötkor kelni, remélem. Az első órámon előadást tartok az eKönyvről, már amennyit én tudok róla, meg amennyivel fel tudtam tuningolni PowerPointban. Aztán könyvtár, kicsit utolérem magam. Lesz írásgyakorlat is, ezen a héten ott kell maradnom délután is az egyetemen.

Csütörtökön a műértelmezés beadandómat kell megírnom. Megkötés: mindegy mit írsz, csak kapcsolódjon a komikumhoz.

Pénteken vasutassztrájk, mert már olyan régen volt, aztán Sajtófesztivál, mondjuk vetítésre kéne mennem az SZFE-re, 2-kor meg kiderül, szintén az SZFE-n, hogy lesz-e programom 22-én, 23-án vagy 25-én. Szóval megint izgulok, nagyon. Megint álmodtam vele. Most azt álmodtam, hogy írásbeli felvételi van egy olyasmi teremben, amilyen a régi suliban mondjuk az 1-es terem volt. A második padban ülök kb., írom a felvételit, de közben beszélgetek BA-val, hogy hogy érezheti most magát Gyurcsány.
Délután Akadémia, utolsó péntek.

...