Hazafelé a vonaton három olasz ember ült velem szemben. Valószínűleg az olaszokról kialakult sztereotípiák vezettek rá, hogy honnan is jöttek: két nő divatosan volt felöltözve, kreol bőrük volt, sötét hajuk, bajszuk nem volt, a férfi erősen ritkuló haja göndör volt és őszbe hajló, lila pulóvere volt, nyakig begombolt fekete inge, neki sem volt bajsza, csak egy kis piszoknyi szőrzet ült a szája alatt. Eleinte csak érdekesnek találtam, hogy itt ülnek velem szemben, nem mintha nem láttam volna még olasz embert, de érdekelt, mit tudok majd a nonverbális kommunikációjukból kiolvasni. A verbális kommunikációjukról ugyanis csak annyit tudtam megállapítani, hogy valóban olaszok.
Arra voltam kíváncsi, hogyan reagálnak a vonaton lévő emberekre, arra, hogy a vonatot milyennek találják, egyáltalán kiderül-e valami arról, mit gondolnak rólunk, ők, a vendégek. Érdeklődésem tényleg csak kíváncsiság volt, nem akartam messzemenő következtetéseket levonni, nem akartam „na, majd én megmondom a frankót” kezdetű okoskodásba kezdeni, tényleg csak kíváncsi voltam, egy darabig.
Egyszer csak elindult a vonat a Nyugatiból, jött a szokásos szöveg a hangszórókból, indul a vonat, ide és ide megy. Az olasz férfi azzal kezdte szórakoztatni a mellette ülő női honfitársait, hogy ismételgette a hallható szöveg szavait, karikírozta a hangsúlyokat. Nem mondom, valóban vicces, főleg, hogy az egyes szavak csak egymás mellé vannak vágva, de akkor se röhögje már képen azokat az embereket, akiknél vendégségben van!
Nem mondok nagy újdonságot, ha közlöm, nem vagyok magyarkodó. Ez az eset azonban egy kicsit zavart, és akkor is zavart volna, ha például ezt egy másik magyar csinálja mellettem Olaszországban. Ha nem lett volna náthás a hangom, odaszóltam volna neki régen használt angolomat elővéve:
- Do you speak English?
- Yes...
- Then let me give you a piece of advice: When in Rome, do as Romans do...
- Why do you say that?
- Because nobody likes being laughed at!
- Beszélsz angolul?
- Igen...
- Akkor hadd adjak egy tanácsot: Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak...
- Miért mondod ezt?
- Mert senki sem szereti, ha kinevetik!
-
