Nem tudatos döntés volt, hogy így kizártam az életemből az esztergomi közügyeket, egészen egyszerűen a nyár előtti időszak más dolgokról szólt, más, számomra fontosabb dolgokról (tanultam, felvételiztem, diplomáztam). Attól függetlenül, hogy nem voltam hűséges fogyasztója egyetlen esztergomi hírforrásnak sem, attól még hallottam ezt-azt, kizárásos alapon országos médiumokból informálódtam. Az, hogy a várostól független médiumokból értesültem a fejleményekről, azt hiszem, eléggé kívülállóvá tett, pozitív értelemben kívülállóvá. A lényeget megtudtam így is, megtapasztaltam (akár médiumuk segítsége nélkül is), hogy nincs tömegközlekedés Esztergomban, hogy a város egy elvadult arborétummá vált, és hogy nemcsak az igaz, hogy lassan mindenki esztergominak érzi magát, hanem az is, hogy lassan minden esztergominak elege van. Nem a magam nevében beszélek, másokon látom, másoktól hallom, én megpróbálom ezt az egész helyzetet úgy kezelni, mintha csak egy rosszul megírt szappanopera nézője lennék.
Tudom, sajnos nem lehet teljesen szappanoperának tekinteni az egészet, mert egy valódi szappanoperát ki lehet kapcsolni, a mentális rágógumi helyett lehet értelmes műsort találni, de keresni biztos. Az esztergomi szappanopera helyett sajnos most nem lehet másik műsort keresni, nem csak azért nem, mert nyár van, és minden csatornán csak ismétlést adnak és/vagy Bud Spencert, hanem mert az esztergomi szappanopera szereplői fellázadtak a producer és a nézők ellen, és úgy tüntetnek, hogy nem veszik észre, hogy a sorozatuk megbukott. Nem helyettesíteném be, hogy kik a szereplők és ki a producer, egy biztos, a nézők mi vagyunk, de mi is csak azért nézzük, mert ez van, meg mert olyan rossz, hogy már jó.
 |
| Maradjanak velünk, mert szeptember elsején jön a Vétkesek közt következő része! |
Tényleg régen láttam testületi ülést, de a mait egyszerűen nem tudtam otthagyni, miután elkezdtem nézni. Nem tudtam otthagyni, mert alig hittem el, hogy egy testületi ülésnek tényleg erről kell szólnia. Egy éve létező együttműködésről vagy annak hiányáról, a hozzászólások elejére beszúrt humormorzsákról, virágokról és elvi, a város mindennapi életét egyáltalán nem elősegítő kérdések megtárgyalásáról. Én nem beszélek veled, mert te nem beszélsz velem, és ezt is csak azért mondom el, hogy mindenki jól láthassa, hogy nem beszélek veled. Személyeskedünk, haverkodunk a mellettünk ülővel, meglessük, hogy a másik kivel sörözik, aztán jól beáruljuk, csak azt felejtjük el, hogy az egész élőben ott van az interneten, és bár valószínűleg nincs az a boldogtalan, aki Esztergomtól teljesen függetlenként odakattint az RTVE közvetítésére (kivéve, ha ezt az oldalt nézi), de az mégis elkeserítő, hogy a város képviselői 2010 októberétől csak ilyen és ehhez hasonló jelentekkel tudják bizonyítani, hogy a városért dolgoznak.
Újra hangsúlyoznám, hangozzék bármilyen hazafiatlanul is, én kívülállónak tartom magam, s ha ez így megy tovább, ez egyre inkább így lesz. Persze az, hogy én minek szeretném magamat tartani, az nem mindig esik egybe azzal, hogy mi vagyok. Esztergomi vagyok, hiszen jelen pillanatban itt élek, és közöm van ehhez a helyzethez, mert én is szavaztam október 3-án. Talán ezért tartom mégis felháborítónak, hogy ez a trash-reality-vel megspékelt szappanopera egyébként a városi önkormányzat eddigi munkájának reprezentációja.
