Enthüméma

1. premissza: Minden ember hülye, aki nyáron zöld és/vagy sárga pólóban jár, mert arra tapadnak a bogarak.

2. premissza: Balázs zöld és/vagy sárga pólóban jár nyáron.

Mi a konklúzió?
A helyes és nem bántó megfejtéseket a kommenteknél várom, a helyes megfejtők között zenekérési lehetőséget sorsolok ki.

Pa-dö-dő

Amikor elballagtam az óvodából, pont aznap volt Pa-dö-dő koncert a Sportcsarnokban. Emlékszem, mikor mentünk Zsófival reggel iskolába/óvodába, néztük a plakátokat a buszmegállóban, nagyon szerettünk volna elmenni, bár arra nem emlékszem, hogy azelőtt olyan nagy rajongók lettünk volna, bár folyamatosan ott volt a tudatunkban a két színes hajú nagydarab, vicces énekesnő. Beletörődő arckifejezéssel szálltunk fel minden nap az 1-es helyijáratra, ami akkor még olyan kávészínű volt, gondoltuk, úgysem megyünk a koncertre. Egy árra emlékszem a plakátról, ha minden igaz, a felnőtt belépő 990 Forintba került, 1996-ot írtunk.

Miután elvégeztem az óvodát, megkönnyebbülve mentünk sétálni délután, micsoda véletlen, éppen a szigetre, s pont a Sportcsarnok felé volt dolgunk. Arra szaladtunk, mi gyerekek. Oda is értünk a csarnok bejáratához, elkezdtük egyesével szedni a lépcsőket, aztán hirtelen már fenn is voltunk, s elénk tárult az a fényes csoda, amit azelőtt legfeljebb a tévében láthattunk, de az biztos, hogy az orrunk előtt még nem volt ilyen. Óriási (hat évesen annak tűnő) színpad, mindenféle fényekkel, füstgépekkel. A jegyszedő bácsi közeledett, s akkor meg is álltunk, azt mondtuk, csak idáig jönnénk, ha már nyitva van az ajtó. Mire ezt kimondtuk, félre is állt, s mi valahogy beszivárogtunk, Anya meg jött utánunk, mert ugye a gyerekei után megy, a jegyszedő legyintett, állítólag alig voltak a koncerten, kellett az ember. Én persze csak azt láttam, hogy rengetegen vannak, s iszonyúan élveztem. Találkoztunk ovis barátommal, Timivel is, aki fentről lógatta a lábát, úgy nézte a koncertet, nagyon irigyeltem, vagánynak találtam, aztán én is úgy csináltam, bár egy kicsit féltem, hogy leesem. Persze nem sokáig ültünk ott, rohangálnunk is kellett, egyszer még a színpad előtti hangfalakra (?) is felálltunk, s én integetni kezdtem minkét énekesnőnek, de nem figyelt rám igazán egyik sem. Én persze rendületlenül énekeltem a Fáj a fejemet, a Kiabáljt, meg a Szép dalt, amit úgy kellett énekelni, hogy a lányok a Mariannal énekeltek, a fiúk meg a Györgyivel.

Pár nap múlva az ETV-ben láttuk őket nyilatkozni, csak arra emlékszem, milyen pattanásosnak tűnt az arcuk. Akkor hittem el igazán, hogy tényleg ott voltak, amikor a tévében is láttam őket, annyira önkívületben voltam a koncerten.

Abban az évben szülinapomra megkaptam az akkor aktuális kazettájukat. Az volt az első áttetsző kazettám, azelőtt csak olyan Pepita feliratú kazettákat láttam. A buszvégen vettük a kazettát, akkor volt ott egy bódé, ahol egy rasztahajú ember árult kazettát, vagy talán cd-t is.

Pár évvel később, talán öt évvel később, életem első tévéfelvételére mentünk. Activity show volt, oda is Timivel mentünk, bár ezt már ők is szervezték, nem csak ott találkoztunk. A Fortuna stúdióban volt a felvétel (ma ott van az összes lottósorsolás is), ez a Pólus center mellé épült, csak egy üvegajtó választja el a plázától. Az üvegajtón túl van egy büfé, ahol egyszer csak megjelent két kutya. Először magamnak sem mertem elhinni, de később bebizonyosodott, hogy a két kullogó kutya a Pa-dö-dő-ék kutyája. Autogramot akartam tőlük kérni, de mire odaértem már a büfé pultjánál ültek, mignon-t ettek. Azt mondták aláíráskérésemre, hogy "ez az időpont most éppen nem alkalmas". Később, mikor elkezdődött a felvétel, alig vártam, hogy rájuk kerüljön a sor, szinte biztos voltam benne, hogy énekelni is fognak. Aznap kellett rájönnöm, hogy a tv-műsorokban az emberek nem (mindig) azt csinálják, amihez értenek, talán ez volt az első celebműsorok egyike. Persze a Pa-dö-dő-nek azért van humora is.

Hát, így lettem megfertőzve, azt hiszem. S hogy hogy jön ez most ide? Ma rátaláltam azokra a zenékre, amik azon a bizonyos kazettán voltak.

Jobbagynyomtató

Na, ezért voltam Pesten június 18-tól 21-ig, bár sokat nem látszom benne, de nem is lett volna fair, azt hiszem. Olvasóim nemcsak a tv-riportot, hanem egy ott készült rajzomat is láthatják, ha már nem került bele a kész műbe. Legközelebb, ha a TV2-n szereplek, majd nem az RTL sztárját rajzolom le. :-)

Átlag

Utolsó két jegyemet ma voltam beíratni, az egyiket tudtam már, csak nem tudtam, hogy lesz-e ma jegybeírás, a másikat meg nem tudtam, és felkészültem arra is, hogy szerdán megyek UV-ra is. Aztán nem, mert 4-es lett. No comment, ennyit az önbizalmamról. Az átlagom 4,67, nem is rossz, kíváncsi vagyok, hogy fog ez kinézni immár kommunikáció szakiránnyal és szerkesztői minorral. Most végre nyár, index leadva.

A Kispál és a Borz Van-e nálatok alkohol című számának egy sorát idézném: "Tévékettő és RTL, nálunk senkit sem érdekel." Mindez konvertálva akademista-egyetemista személyemre: "Tévékettő és ETR, nyáron engem nem érdekel."


Íme az második félévi egyetemi átlagom részletezve. Kattintás után előjön olvasható méretben.

Írj címet Te!

Utálom, ha nem tudom a bejegyzésem címét azelőtt, hogy elkezdeném írni. Akkor a legjobb írni, ha az őrült frappáns cím már megvan, s igazából a fejemben van az egész post, csak ki kell agynyomtatni.

Most olyan lesz a bejegyzés, hogy lesz benne minden: álomfejtés, reflektálás, felismerés és beletörődés. Bár most, ahogy ezeket leírtam, rájöttem, mindig ezek vannak.

Azt álmodtam, hogy hirtelen szerelmes lettem. Furcsa volt. Valami osztálytalálkozó vagy mi volt egy tanteremben, ahol egyszer csak mellém került Várkonyi Andrea a Tényekből. Senki ne kérdezze, hogy miért pont ő, eddig annyira észre sem vettem. Sőt, élőben a négy Tényekben dolgozó műsorvezető közül csak őt nem láttam, tehát csak a 2D-s képe van meg. Azt mondják róla, hogy kicsit. Álmomban is kicsi volt, s amikor mellém került, valahogy éreztem, hogy meg kell ölelnem, csak nem tettem, mert olyan távolságtartó volt. Kétszer vagy háromszor ugrottam neki a projektnek, vagyis annak, hogy megöleljem, végül sikerült, s azt mondta, már régóta tetszettem neki, és hogy jelöljem be iwiw-en, ott írhatok is neki. Boldogan mondtam igent, aztán még mindig öleltem, majd Durzák
tanárnővel elkezdtük énekelni a Most múlik pontosant, s a tanárnő annak ellenére, hogy éppen akkor jöttünk össze ő szőkeségével, ránk mutatott, miközben a dalt énekeltük, pedig ez a nóta pont nem egy szerelem elejéről szól. Aztán egy dalra vonatozni kezdtünk, egyre többen lettünk, újdonsült szerelmem eltűnt, de nem is hiányzott aztán.

Valami nem jól van mostanában. Minden megszűnik, rengetegen halnak meg, persze ez mindig így van, csak nem mindig észrevehető, mert nem mindig a környezetünkben vannak ezek a negatív változások. Meghalt Michael Jackson is. Sosem voltam nagy rajongó, s tudom, hogy rengeteg dolgot elért az életében, de sajnálom, hogy nem volt lehetősége visszatérni. Ez volt az egyik kedvenc számom tőle. RIP. Sajnos mostanában ezt többször kell leírnom, mint azt szeretném.

Ma két emberrel is találkoztam, akik a múltban szervesen hozzátartoztak a lakóhelyemhez, egyikük még a Bánomihoz, másikuk a Vasvári Pál utcához. Mindketten megkérdezték, mi van velem, mit csinálok. Persze válaszoltam nekik, de már lassan ki fogom írni a fejemre, hogy bölcsész-tévés vagyok, rúgj belém! Persze ők nem mondtak semmi rosszat, egyikük még örült is, hogy a TV2-nél tanulok, nem is értette, amikor az ELTE szóba került, azt mondta, azt olvasta, hogy valami tévés sulit csinálok. Nahát, olvasta. :-) Másikuk arra biztatott, hogy ne adjam fel a díszlettervezést (az ő legutolsó információja még az volt), én mondtam, hogy jó, de már én sem tudom, főleg a múlt hétvége óta, hogy kirúgtam-e az életemből a rajzolást vagy sem. A naplós operatőr csak rajszolásnak hívta, mindegy.

A vége pedig mindig az, hogy pillanatnyilag úgy érzem, mindent leírtam, de ahogy elindulok a wc-re, már eszembe is jut a következő, csak ugye ki tudja, hogy ki kíváncsi rá, meg nem lehet egész nap a gép előtt ülni.

És, bár még nem tudom, milyen lett a végeredmény, vagyis mit sikerült összevágni a majd' 4 napból 10 percbe, mégis szólok, hogy vasárnap este TV2, Napló, abban meg én is.

Ui.: Kedves Olvasóim!
Akciót hirdetek, csak mert a már beígért tombolára most nincs pénzem. (Nem kellett volna szétcsúszni szerdán...)
Mostantól, ha nem tudok címet adni bejegyzéseimnek, akkor megkérlek Titeket/Önöket, hogy találjatok/találjanak ki neki valamit, és írjátok meg kommentben. Inkább tegeződöm. (Mármint a blogon.)

200 20 felett

Na nem, nem fogom a Neoton Família számát idézni...

Kicsit én...

... de hamarosan megint ráérek majd írogatni ide. De jó lenne egy nappal később lenni már. Letudni az utolsó vizsgát (csak menjek át rajta), aztán kisüthetne a nap, én meg megkezdeném az ez évre rendelt nyaramat.

Persze eddig sem volt történésmentes a nyaram, vagyis az elmúlt 5 nap nem volt unalmas. Csütörtöktől vasárnapig jobb agyféltekés rajzolás, megspékelve egy kis kineziológiával, sikerélménnyel, "de kicsi a világ" érzéssel, Múzeumok Éjszakájával F...hegyen, falafel, buszozás az éjszakában, metrózás az éjszakában, forgatás, forgatás, ebéd, forgatás, este egyedül, este nem egyedül, séta este a nagy Pesten. Aztán hazajönni, itthon lenni két órát, aztán elmenni a Republicra Kék és Narancssárgát énekelni, és ordítani, hogy Érik a szőlő, meg hogy A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

És vasárnap, TV2, Napló, 19:00.


Egy kép P.Á.J. képei közül a Múzeumok Éjszakájáról

Kapcsoljuk Budapestet! 2.

Ma is innen Budapestről, a Páva utcából jelentkezünk!

Nagyon elfáradtam ma is, nagyon megterhelő az efféle agymunka. Meg meleg is volt, meg van egy két dolog, ami nagyon idegesít, szóval voltam már vidámabb, de mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, aztán végre visszakapcsolunk Esztergomba. Nem rossz itt, sőt, jó, csak egyedül nem jó. (Most kb. 30 percet telefonáltam, szóval nem tudom, mivel akartam folytatni.)

Lehet, hogy még hozzáírok este, de most csak gyors helyzetjelentést kívántam adni.

Kapcsoljuk Budapestet!

Hogy hogy kerültem ide? Hát úgy, hogy forgatunk. Most mondhatom, hogy én is. Megtanulunk (vagy nem) négy nap alatt rajzolni, de egyelőre többet nem is mondok. Nem is az én gépemről írok, az csak itt van mellettem, de azon most nincs net. Barnabáséról írok a Páva utcából. A kilencedik kerületben van és a kilences szám alatt, nocsak, már vissza is köszönt az idei nyerőszám, a 99-es. Egyébként múltkor azt vettem észre ülve a ház előtt a padon, hogy 1912-től 1913-ig az ennek a háznak a helyén álló házban élt József Attila.

Holnap is forgatunk, meg holnapután is, meg vasárnap is. Olyan gyorsan mennek rajzolással az órák, most már legalább tudom, hogy miért. Jobb agyfélteke. Bal kéz. Ezek nem törődnek az idővel, és semmivel, ami logikus, csak azzal, ami jó.

Ma még csak nem is rajzoltam semmi különöset, sőt, nem is értek egyet minden mozzanatával a tanfolyamnak, mégis olyan jól esett rajzolni majd' egész nap a kezemet, aztán magamat, aztán Gálvölgyit képről, aztán a cipőmet.

Aztán még tanulok is 60-as filmre felfújt pofával, aztán kitartóan nem értem a VT monogrammú tévéseket, most másért és mást.

A GbZ Naplóját Greiner Balázs tudósította Budapestről.

UI.: Üdvözlet MorvaE-nek, igazán megtisztelő, hogy olvas! Mostantól minden regisztrálónak így fogom megköszönni, ha gazdag leszek, rendezek közöttük tombolát is! :-)

Életem és más

Kicsit úgy néz már ki a blogom, mintha nem is én járnék itt, amikor egy-egy bejegyzés elkészül. Épphogy pár sor egy bejegyzés, olyan nesze semmi, fogd meg jól.

Nem tudom, hogy miért, mert gondolataim vannak, csak valahogy soha nem akkor, mikor így gépközelben vagyok, amikor meg mégis, eszembe jut, hogy tanulni kéne arra az átok utsó vizsgára, mert milyen csúnya lesz már, hogy eddig van két négyesem van és hat ötösöm az ELTE-n, TV2-éknél meg két négyes (vizuális alapismeretek, gyártási alapismeretek) a többi meg ötös, már csak a riport vizsga nincsen kijavítva. Annyira azért nem vagyok büszke magamra, mert mindent ötösre akartam, mindegy, így alakult. Most legszívesebben azt csinálnám, hogy felfújnám a pofám, aztán úgy megtanulnám azt a filmes cuccot, hogy hatosra vizsgázzak, de nem fog menni, mert először is nem érdekel, másodszor meleg van, harmadszor meg csütörtöktől vasárnapig forgatok( :D ), szóval egy hármas se lenne rossz belőle.
___________________________

Ami pedig a szombati tragédiát illeti: eléggé megrázott. VB-t én sem ismertem személyesen, csak a nővérével voltam anno jóban, meg egy kicsit ismertem a családot is. VB-ről annyi emlékem van, hogy egy Aranytoll díjátadóján derült ki számomra, hogy az a fiú az Anita öccse, és hogy ő is ír verseket. Emlékszem, ahogy kiment a díjáért, szerény volt, azt láttam rajta, hogy büszke magára, hogy nyert, de a járásában benne volt az is, ahogy most próbálom visszaidézni, hogy jó, de ne ünnepeljetek már ennyire.

Csak félszavakat hallani arról, mi lehet az ok, de talán most már nem is fontos, felülírta az okot az okozat. A családnak, igaz barátoknak kitartást kívánok, hogy átvészeljék ezt a rendkívül nehéz időszakot. Azt nem is írom, hogy fel tudják dolgozni a történteket, mert azt talán soha nem lehet.

Nem tudom tehát, hogy mi volt az ok, s talán azt sem, lehet-e erre bármi igazi ok, ezek szerint volt olyan. Eszembe jut, miket mondtak a vonaton az emberek az előző ilyen esetnél, mind azon volt felháborodva, hogy az ő idejük ment el azzal, hogy várni kellett, mert állt a vonat. Minden ember, aki ilyenre gondol, gondoljon bele, mekkora dilemma lehet egy ilyen döntést meghozni. Számba venni azok fájdalmát, akik majd sírnak az önként távozóért, s mégis megtenni, hideg űrbe zárni önmagát mert akkora problémát lát maga előtt, ami még ezeken is túlmutat.

Minden felháborodott ifjú menedzsernek és menedzserinnek üzenem, hogy vannak fontosabb dolgok a világon ilyen esetben, mint időben beérni a munkahelyre, ahol három telefon elintézése után kezdődik az egész napos pasziánsz-szeánsz.

R.I.P.
"Álmomban megjelensz
S valamit üzensz
Próbállak értelmezni,
Szavakba önteni"
(V.B.)

Ajánló

Ma este 21.00-kor a JAZZTERGOM keretein belül a Széchenyi téren lesz Maszkura és a tücsökraj koncert. Aki szeret felháborodni a kicsit szókimondó szövegektől, s emellett jól esik neki zseniális (szerintem, nem értek hozzá) zenét hallgatni, akkor legyen ott.



"Aki nálam szebb, az ki van festve,
Aki nálam keményebb, az jegesmedve."


Persze akadnak 18+-os szövegek is, de mire azokra sor kerül, már 16-os karikával megy a soft pornó bármelyik kertv-n.

Jöjjön mindenki!

Azért a víz

Azért a víz az úr, mert a víz olykor úgy dönt, folyó lesz azokból az utakból, amiket az ember magának épített életének megkönnyítésére.

A vizet lehet ezért szeretni meg utálni is. Mikor arra van szüksége az embernek, hogy felfrissüljön, szinte bármilyen víz jó neki. Mikor sokáig nem jön az égi áldás, az ember bosszankodik, nem lesz mit ennie, ha mindene kiszárad, amit ültetett, amit létrehozott afféle félistenként...

Amikor meg a víz úgy akarja, esik, esik, már-már zuhog, ömlik. Mindig van oka, csak az emberek nem mindig értik, csak káromkodnak. Káromkodnak a félistenek, akik úgy képzelték, berendezik maguknak a világot, ahogy kényelmes, csak azzal nem számoltak, hogy van egy égi rendező is, aki néha azt mondja, most másik kamera képét kérem, most meg jöjjön be a tömeg, taszítsa le trónjáról a zsarnokot.

Ilyenkor zuhog az eső. Kinek égi áldás, kinek meg bosszúság. Van, akinek az aszály volt bosszúság.

VIHAR EGY POHÁR VÍZBEN?

WC-papír 250-ért

Az mit jelent, ha az ember azt álmodja, hogy felhívják, hogy ő nyert egy pályázaton, ha most azonnal elmegy a nyereményéért, mert olyan szimpatikus fiatalember, és a nyeremény 250.000 Ft, amit WC-papírban kap meg? Aztán megy az utcán két óriás tekercs WC-papírral, s elgondolkozik, mekkora felelősségük van a takarítónőknek, hiszen ők naponta rengeteg WC-papírt helyeznek A pontból B-be mindenféle biztosítás nélkül, s különben is, micsoda pénzromlás ez, hogy két guriga klotyópapír ennyit ér már...

Azt jelentené az álmom, hogy hamarosan ennyit ér majd annyi pénz, s a hátsónkat törölgethetjük vele?

Álomfejtők, ne kíméljetek!

LMPélda

Tegnap úgy utáltam azt hallani itt-ott, hogy emberek beszélik egymással, hogy ugye voltál szavazni és ugye_jól_szavaztál? Vagy nem is így mondták: ugye úgy szavaztál, ahogy kell?

Eszembe is jutott, hogy beleszólok, hogy igen, úgy szavaztam, ahogy kell, bementem a szavazókörbe, köszöntem, ahogy kell, megmutattam a papírkáimat, aláírtam, elvettem a szavazólapokat, aztán bementem a függöny mögé, ikszeltem kettőt, kijöttem, bedobtam az urnába a papírokat, aztán elköszöntem. Ugye így kell, vagy ti máshogy csináljátok?

Ha esetleg másra értették volna, azt hogy hogyan kellett szavazni, akkor elárulnék egy titkot, nem véletlenül van egynél több választási lehetőség a papíron, pontosan azért, mert az keveseknek tetszett, amikor egy lehetőség közül kellett választani, vagyis az egy lehetőség megjutalmazta magát a a hatalommal.

Persze én ezt csak sejtem, hiszen most voltam először szavazni, mert a vizitdíjról és a tandíjról nem voltam hajlandó, inkább megcsináltam anno a vasárnapi ebédet. Nem tudhatom, hiszen még csak 20 éves leszek, egyidős vagyok a rendszerrel, s el sem tudom képzelni, milyen rossz volt az előző rendszer, de úgy látom, sokan csak elvben érzik, hogy rossz volt, viszont egy-két negatív eszközét szívesen használják ma is, talán nem is tudnak róla.

És igen, ha lett volna, én is a fehér négyzetet ikszeltem volna be, de szerintem tegnap az LMP volt a fehér négyzet a szavazólapon, s én hiszek benne, hogy nem csak üres fecsegés az, amit csinálnak, bár elvakult hívük nekik sem leszek, mert nem erről kell szólnia a politikának (szerintem), ha az ember fanatikus akar lenni, találjon magának valamit az életben amit csak ő tud, abban legyen a legjobb, de mások pozíciójáért nem érdemes...

Akkor inkább elmegyek egy Ladánybene27 koncertre, élvezem, hogy más zenét játszanak, mint az átlag, hogy annyiszor hallom az mr2-n a Fürdik a lelkem-et, hogy kívülről tudom, és hogy amikor politikáról van szó, nem azt mondják, hogy ugye tudjuk kire kell szavazni, hanem arról beszélnek, hogy ami most van az nem jó, de nemcsak azok miatt, akik kormányoznak, hanem mindenki miatt, aki ma politikusnak nevezi magát.

Mester utca

Ma hallottam először az új BKV-hangokat. Imádom Hegyi Barbarát, főleg a hangját, úgyhogy mától szívesebben hallgatom, hogy az ajtók a bal oldalon nyílnak, meg hogy Mester utca, de azt másért is szívesen hallom.

PÁJ-nak üzenem, hogy amennyiben annak idején komolyan gondolta, amit mondott (kb. egy éve), hogy ha majd neki közlekedési társasága lesz, akkor velem mondatja a megállókat, mert engem ismer, az ajánlatot elfogadom, de a Hegyi Barbara által mondott megállókat hagyjuk meg neki. Köszönöm. És szólj majd időben, ha megalakult a PKV, bár azt hiszem, fantáziadúsabb lenne, ha a BKV konkurenciáját inkább úgy hívnák, hogy PÁJA.

UI.: Ma találkoztam a vonaton régi kistanárunkkal, Marcival, azt üzeni az osztálynak, hogy lógunk neki egy sörrel, mert 5 perccel tovább írhattunk egyszer egy röpdogát törin. (Nagyon durva, hogy szinte mindenkire név szerint emlékszik...)

Öregem

Akkor mondhatja magáról az ember nyugodt szívvel, hogy öreg, amikor a Duna-parton végigmenvén majdnem könnyezik, mikor arra gondol, milyen jó volt neki iskolába járni és kirándulni menni, és ő is ki akar ülni rövidnadrágban és pulóverben csípetni magát a szúnyogokkal, sőt, még kártyázni is akar, pedig nem tud. Ja, és akkor, amikor végre megtalálja a módját, hogy olvashassa régi jó barátjának blogját, meghallgatja rajta az Elvisz a szelet, ismét majd' kifolyik a könnye, s azzal tölti délutánját, hogy emlékezik.

Zene nekem

Persze nem a mai rendezvény ihlet meg annyira, hogy bejegyzést írjak miatta...

Ma kaptam meg a nyári programot. Még elvileg nem jelent meg, de nekem el szokták küldeni, biztos tudják, szeretem ha előbb tudok valamit, mint mások, mert akkor van mit csepegtetni, van miről pletykálni.

Mivel pdf-ben kaptam meg, amit annyira nem szeretek, vagyis néha igen, de ilyen esetben nem, ezért csak azokat írom le, amin akkor is ott lennék, ha éppen nem dolgoznék ott. És titokzatos is maradok, dátumot nem is írok. Undok béka vagyok, de annyira nem vagyok undok és rosszindulatú, hogy megemlékezésnek álcázott tüntetésen és kampányzárón vegyek részt piros-fehér csíkos sálban, keménynek és okosnak hitt tekintettel kiabáljam, hogy cigánygerillák. Bocsánat, ezt le kellett írnom, mert az ilyen nagyon b****a a csőrömet.

Vidámabb témák felé evezve: lesz már most vasárnap Ladánybene 27, amitől Fürdik a lelkem. Jövő pénteken, csak hogy ne írjak dátumot, mert megtiltottam magamnak, megint lesz Maszkura és a Tücsökraj, igen, tőlük származik az, hogy "prototípus vagyok, egyedi darab", meg az ami most a blog fejlécén található. Eddig nem írtam le soha, de annál viccesebb szerintem nincs a világon, hogy itt, ahol a bejegyzéseimet írom, kijavítja a szövegszerkesztő, vagyis aláhúzza azt a szót, hogy blog. Most is.

Megint lesz Republic koncert, ami nekem leginkább az ősblog miatt, vagyis a Kék és Narancssárga miatt fontos. Olyan már soha nem leszek, mint akkor voltam, de néha jó visszanézni, milyen álomvilágban éltem, hihetetlen, hogy az ember egy év alatt mennyit változik. Szulák Andrea is fellép a Budapest Jazz Orchestrával, biztos jó lesz az is, tavaly Malek Andreával voltak itt, mondjuk azt kevesen tudják felülmúlni, mert a Malek Andrea azért a Malek Andrea. Így lehet egy mondatmban háromszor leírni azt, hogy Malek Andrea, négyszer meg azt, hogy Andrea.

A Kecskés zenekarra nem emlékszem pontosan, de ha a Kék és Narancssárgát megemlítem ezen a blogon, akkor őK.E.t sem szabad kihagynom, de mindenkit megnyugtatok, hogy kigyógyultam, csak imádom magamat piszkálni egy kicsit. (Lesz K.E.reK.E.s Band is.)

A Várszínházban lesz, szóval nem fogom látni Kálloy Molnár Péter, Hrutka Róbert és Feke Pál Pesti álmát, de majd valaki elmeséli biztosan, vagy láthatom a jó Etv-n.

A világsztárokat meghagyom másnak, felsorolom még Micheller Myrtillt, nálam már hallható volt, lesz KFT is. Olyan koncerten voltam már, de csúnya voltam és szétcsúszott, szóval nekiugranék még egyszer. És jaj, a Pa-d-ot majdnem kihagytam, vagyis a fél Pa-dö-dő-t, Falusi Mariannt.

Ennyi a sztárözönből mára, most jöjjön a játék!

Milyen színű kendőt viselnek azok, akiket ma láttam "megemlékezni"?
a.) kék és narancssárgát,
b.) vörös-fehéret,
c.) vagy fehér kendőt, amit lobogtattak, a béke jeléül.

A helyes megfejtést beküldők között állóhelyeket sorsolok ki az ingyenes Széchenyi téri koncertekre!

Öndefiníció - 100 szóban magamról

GubóZó

Ülök, és karaktereimet keresem karakterekkel.
Küzdök, és elhiszem, amit én sem hiszek el.
Magamba fordulok, aztán rájövök, hogy nem jó hely,
Később újra rájövök, egy jófej
Lakik bennem,
De nem tudom, mit kell tennem,
Hogy az legyek,
Kit a döglegyek
Csak tisztelegve köpnek majd,
Utálom, ha rám testálja más a bajt.
Bölcsésznek hívnak, de nem vagyok az,
Nincsenek bölcsészek, mert mindenki az.
Ki nem bölcsészként él,
Önmagától fél.
Én nem félek
Bevallani sem, mit magamról gondolok,
Még akkor is, ha olykor beGubóZok:
Én vagyok író, bíró, síró és nyíró is,
S mire csak olykor ébredek rá, hogy híró is.

Jól esett

Jól esett ma az eső. Mondhatjuk, nem kicsit, nagyon. Jót dolgoztam ma, bár nem kellett túl sokat az eső miatt. Rájöttem ma, hogy nagyon szeretek dolgozni, főleg ott, ahol dolgozhatok. Hazafelé azon gondolkoztam, miről beszélnék az egyetemen, ha egyszer előadást kéne tartanom mondjuk a média szerepéről, a human touch megjelenéséről a televíziózásban, vagy az ingerküszöb változásáról, esetleg arról, miért gondolom azt a médiáról (bár VT és MK sem ért vele egyet), hogy legfőbb feladata Emberek eljuttatása emberekhez. Néha ezzel szórakoztatom magam, mikor sokat kell sétálnom és már unom a környezetet, csak egyszer el ne üssön az autó.

Jól esett ma, amikor odaszökkent hozzám Juli a Széchenyi téren, és azt mondta, mennyire sajnálja, hogy nem sikerült a felvételim, és hogy egész héten az eszében voltam. Többek között ezért is szeretek blogolni, mert fenntartja a kapcsolatot azokkal, akikkel egykor szinte minden nap együtt voltunk, de úgy hozta az élet, hogy elkerültünk egymás mellől.

És jól esett most ezt leírni is. Holnap sokáig alszom.

És megint

És megint nem sikerült, és megint éreztem...

Nem, nem kell senkinek meghívót kérni, ismét nyitva vagyok, csak tegnap, mikor hazaértem a bálból, s megnéztem az eredményt, úgy gondoltam, felesleges az egész blogolás. Voltak olyan rossz pillanataim lefekvés után, amikor úgy gondoltam, semmit nem érek azzal, hogy firkálok szerencsés és olykor szerencsétlen hétköznapjaimról, meg ugyan már, kit érdekel...

Aztán reggelre (vagyis hajnali ötre) rájöttem, nem eszik olyan forrón a kását, ugyan már, mi van akkor ha nem sikerült. Nem is biztos, hogy az a jó nekem, hogy bekerülök egy olyan helyre, ahonnan elvileg egyenes az út, mert eddig sem volt sosem egyenes, nem is örülnék neki igazán. Mert ha ma belegondolok, hogy mi akartam lenni anno, akkor nem mondhatom azt, hogy világéletemben egy cél felé mentem, s csak azért tanultam, csak azért képeztem magam. Bizony jó az, ha az ember úgy tudja jól megállni a helyét, hogy nem csak azt tudja, amit azon a helyen mindenki tud, hanem többet és jobban. Úgyhogy ma már azt sem bánom, hogy nem mindig erre készültem, hanem egyéb kreatív dolgok is érdekeltek.

Most nem is akarok többet írni, kicsit fáradt vagyok, de azért azt leszögezném, hogy ha az előzőeket nevezhetjük A-tervnek, akkor most már van B is, szóval nem kell azt hinni, hogy lehúzom a redőnyt és felesleges embernek érzem magam, s világfájdalomtól nem mentes spleenem közepette emóhajat növesztek. Nos, nem.