Valóság és "valóság" - reflektálás

"Az az ember, aki képes különbséget tenni jelenség és lényeg, látszat és valóság között, akinek van emberismerete, aki bármilyen érintettsége esetén is képes mérlegelni, aki még fel tud tenni olyan egyszerű kérdést, hogy miért, akinek nem tompul el a látása és a hallása attól, hogy száz csatornán ömlik ugyanaz - az valamit megsejthet az igazságból, kevésbé patetikusan: a valóságból."

ZM

Amikor az Istvánnal kapcsolatos híreket olvasom, általában arra leszek figyelmes (sajnos), hogy a cikket író ember fontosabbnak tartja a szenzációt, mint azt, hogy igazat, vagy igazhoz közelit írjon. A legrosszabb az egészben persze az, hogy van ennél rosszabb is, vannak, akik nem szenzációt hajhásznak, hanem vagy véletlenül, vagy pedig direkt kihagynak egy-két dolgot, vagy másképp mondanak el, mint ahogy az történt, történhetett.

Nem az zavar, amikor azt írják, hogy Esztergomba gyorsvonat jár. Minden bizonnyal azért lett gyors az esztergomi vonat, mert nem az országban megszokott kék vonat jár erre, hanem a híres Desiro. Az pedig elvileg mehetne gyorsan is, így aztán gyorsvonat.
Az országos médiában megjelenő istvános hírek hallgatása/olvasása közben mindig azon gondolkozom, hogy az oké, hogy én tudom, hogy ez nem minden tanárra vonatkozik, az pedig egy másik, hogy annyi történésről lemaradtak az emberek, akik kívülállóként hallanak az egészről, hogy egyszerűen nem tudnak olyan véleményt alkotni, ami nem csak a felületből táplálkozik. Ha azt hallják, hogy tanárok, akkor az ő fejükben élő iskolakép alapján, - ami persze egyénenként változó – azt mondják, hogy például az a negyven ember, A-tól Z-ig. Mindenki fegyelmit kap a gimnáziumban, s miközben ez az információ eljut az agyukig, azt látja az a kb. egymillió ember, hogy Szent István Gimnázium Esztergom. Az esztergomi gimnázium, a Szent István Gimnázium, fegyelmi, tanárok, öngyilkosság, halál. Ezeket jegyzi meg az ember, meg a vágóképekként használt felszabadult, mosolygó diákokról készült képeket, akik éppen a véleményüket fejezik ki, s mosolyuk, vidámságuk cseppet sem illik a tragédia hangulatához. Mégis így marad meg az emberekben, ez a képi aláfestés társul a tényszerű(?) narrációhoz. Az újságíró vagy riporter épphogy megválaszolja az 5W + 1H-t, de ez oly kis szelete a valóságnak, hogy még csak nem is hasonlít. Tudom, a műsorba ennyi fér, meg el is kell adni azt a hírt.

Ami sokkal jobban idegesít, hogy nemcsak az országos médiában alakul ki torz kép az iskoláról, tanárokról, diákokról. Itt, a városi tévében már olyan bulvárnál is bulvárosabb eszközökhöz nyúlnak, amikhez már egyik nagy kereskedelmi csatorna sem nyúlna, mert egy idő után lehúzhatnák a rolót, mert az ORTT állandóan fekete lapot adna nekik kamerájuk elé. Az Istvánban készült felvételek rossz hangminősége miatt olykor feliratozzák a párbeszédeket. Érdekes módon nem minden elhangzott szó méltó arra, hogy kiírják, csak azok, amelyek valaki(k) szerint nem elég hangsúlyosak, vagy éppen nem tűnnek eléggé öngólnak. Így kerülhetett kiemelésre a következő mondat: „Az Arany János iskolával talán az a baj, hogy túl magas a cigány tanulók száma.” Az etvonline-on ma is ez a videó van kinn legfrissebb videóként, s micsoda véletlen, ezt a képet találták a legütősebb képnek Holló Ervin mondatával, így azzal „kínálják” a videót. Milyen kár, hogy az emberek többsége ez alapján mond ítéletet, ez alapján az istvános tanárok rögtön rasszisták, s ami ott a gimnáziumban történik az maga a pokol, nem is csoda, hogy a régi Hell épületébe kerültek ezek a szégyentelenek - gondolja magában az ETV honlapján böngésző, aki ezt a képet meglátva már rá sem kattint a play-re, vagy ha mégis, odáig már biztos nem jut el, ahol a kiemelt kép előtti és utáni mondatokat is hallhatná, vagyis kialakulhatna a valódi kontextus.

Kár is erről többet írni, sajnos. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy Meggyes Tamás pár éve azt mondta, a kereskedelmi tévék olyanok, hogyha kezük lenne, benyúlnának az ember nappalijába és még meg is lopnák. Nahát, milyen frappáns mondat, kár, hogy ezek a tévék ilyen jó szolgálatot tesznek neki mostanában… S hogy az ő városának tévéje a közért van-e, azt már nem is kérdem.

Jó, tudom

Jó, tudom, hogy mindig szünetet hirdetek meg, aztán meg mégis írok, de igazából mostanában nem történik semmi. Vagyis történik, de csak pont annyi, amennyi elég. Hétvégén munka, ahova jönnek a híres emberek, egyesek teljesen elájulnak tőlük, én meg jövök a már szokásossá vált dumámmal: "ők is büdöset..."

Tudom, hogy nem mindenki gondolkozik úgy ezekről az emberekről úgy, mint én, de valahogy már nem tudok úgy gondolkodni ilyen téren, mint régen. Attól, hogy ő ott áll a színpadon, még kell parkolójegyet fizetnie, ha nem nyúl mélyebben a zsebébe, ő se néz ki úgy, ahogy kinéz, és jó esetben el sem tudja képzelni, miért nézik őt más szemmel az emberek. Emlékszem, amikor 2001-ben a hídavatás volt, Bényi Ildikó konferált. Akkor talán már nem annyira, de előtte hosszú éveken keresztül egyike volt a bemondóknak, talán többet látta az ember az arcát, mint egy filmsztárnak. Mikor felénk sétált a híd felől, hirtelen megrohamoztuk őt autogramért, ő meg elpirult, s azt mondta, nem olyan híres ember ő, hogy tőle aláírást kéne kérni, mégis mosolyogva adott mindenkinek.

Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy milyen érzés az, ha valakit megismernek az utcán úgy, hogy nem közös ismeretségről van szó. Múltkor egy morzsáját átéltem ennek az érzésnek, és mint ahogy azt általában csinálni szoktam a kivételes és talán soha vissza nem térő dolgokkal, azt hiszem, elszúrtam. Álltam a téren az info-pult előtt, már talán vége is volt aznap a bulinak. Egy huszonéves lány jött felém, s meg is szólított: "nem te voltál a Napló Extrában?" Bólogattam, mondtam, hogy de, aztán azt is megkérdezte, hogy megváltoztam-e a tanfolyam után. Én széles mosollyal, tőlem megszokott módon, kis iróniával fűszerezve mondtam: "de, teljesen". Ezután a lány és kis csapata továbbmentek, de úgy éreztem már a következő másodpercben, hogy az iróniámnak most nem volt igazán helye. Főleg azért, mert az is ritka, hogy az emberek tudják, milyen csatornán látnak adott tv-műsort, az meg pláne, hogy a Naplóról tudják, hogy van Extra része is, ami kicsit bulvárosabb. Szóval kicsit beszélgethettem volna vele, de másnap szerencsére láttam, hogy a barátjával sétálgat általában ott a téren, úgyhogy nem mulasztottam el semmit.

Na, még jó, hogy ma kiírtam, hogy nem írok egy darabig. Persze azért, mert részben elköltözöm innen, ide. Még csúnya, szóval ne szidja senki, lesz még szebb. Kicsit el akarom választani a fikcióval átszőtt írásaimat a véleményemtől és a mindennapjaim leírásától.

Módosult nyitva tartás