Az igazságról

Mióta egyáltalán felmerül bennem, hogy az igazságot keresni kell, azon gondolkodom, hogy azt vajon hogyan lehet. Nem keresni, mert keresni azt lehet, lehet egy elveszett kulcscsomót is, az nem nagy művészet. Megtalálni, na az már valami. Kereshetem magamban, s maradjunk az elveszett kulcscsomónál, belegondolhatok, hogy hova tehettem, merre jártam vele, egyáltalán találkoztam-e vele mostanában. Aztán egyszer csak megtalálom. Az igazságot is kereshetem magamban, csak ez egy kicsit bonyolultabb. Mert ugye anélkül, hogy az ember skizofrén lenne, azért minimum kétféle igazság lakik benne, akiben több, hát, annak nem lehet könnyű, egyszerűsítsük most le a kérdést, feltételezzük, hogy csak kettőről van szó.

Ha az ember a kulcscsomóját keresi, hagyatkozhat a szemére, tapogatózhat a kezével, ha nagyobb rendetlenségben keresi, rugdoshatja a szemetet a földön. Mivel keresi az ember az igazságot? A szívével? Nem túl jó ötlet, az igazság annál sokkal komolyabb dolog, minthogy szeressük vagy ne szeressük. Ha azt mondanám, hogy az eszünkkel kell keresni az igazságot, akkor elmondhatom magamról, hogy feltaláltam a spanyolviaszt. És azt ki mondhatja meg, hogy akkor, amikor azt hisszük, hogy eszünket használjuk, nem a szívünket használjuk véletlenül?

Még a végén azt kell mondani, hogy tényleg úgy kell keresni az igazságot, mint a kulcscsomónkat: szemmel, kézzel és lábbal. Mint amikor egy képet akasztunk a falra és nem tudjuk eldönteni, hogy egyenes-e. Ilyenkor kell valaki, aki tartja a képet a kezével, és kell valaki, aki a lábát használva hátrébb lép párat, s megnézi, egyenes-e. Nos, azt hiszem, ezt kell tennünk akkor, amikor az igazságot keressük, csak egyedül. És az sem mindegy, mihez képest egyenes az a kép...

Egy elképzelt brainstorming

Történik egy magyar városi televízió megbeszélésén 2010-ben. A színen egy sokszínű főszerkesztő és egy titokzatos ötletgazda...

- Figyelj, csináljuk azt, odaállítjuk a díszletbe, majd felteszem neki a kellemetlen kérdéseket, aztán majd jól sarokba szorítjuk!
- Ja, ez jó ötlet, mert ugye múltkor kint voltunk a téren, kellemes, kedélyes beszélgetés volt, kinn az emberek között a főtéren, ahol zajlik az élet, az az élet, amit ő teremtett nekünk, ez meg akkor olyan lesz, mint egy vallatás.
- Olyan lesz mint egy vallatás, mert folyamatosan azzal jövök majd, hogy hogy mondhatja azt, hogy független, mikor szerintem/szerintünk nem is az...
- Megkérdezed, hogy hogy mondhatja azt, hogy független, és ő bárhogy is érvel, mert arra azért készülj, hogy fog, te majd megint rákérdezel, újra és újra, hátha kifogy az érvekből.
- Érvekből? Nem értem, na mindegy, folytassuk. Hozok majd személyes élményt is, az olyan hiteles vagy mi. Majd jól elmondom, hogy nálam voltak MSZP-sek, pedig nálam olyan még sose járt, és azt mondták, hogy Tétényi Évának gyűjtik a kopogtatócédulákat...
- Jól van, nem véletlen, hogy te vagy itt a főszerkesztő, van neked eszed, tudod te mitől döglik a légy! Mosolyogj is hozzá, mert akkor úgy néz ki, mintha hihetetlen lenne ez az egész, abszurd!
- Abszurd?
- Mindegy, folytassuk. Ha valamit nem értesz, volt már olyan, akkor ne kezdj el dadogni, vagy ha véletlenül elkezdenél, mondd azt, hogy káosz, tudod, hogy kaotikusnak érzed az egész helyzetet, azért nem tudod, mit is kérdezz...
-...mit is kérdezz, pont. Megvan, leírtam.
- Jó is, hogy mondod! Az oké, hogy annak a végét megismétled, amit én mondok, persze, hiszen azzal egyet értesz. Az elő ne forduljon, hogy annak is megismétled a végét, amit ő mond...
- Tudom, mit csinálok, nem ma kezdtem!
- Jó, jó...
- Meg fogom például kérdezni, ez tetszeni fog, hogy miért van narancssárga sál a nyakában. Na?
- Mondom én, hogy a kisujjadban van a szakma! De vigyázz, lehet, hogy megint érvelni fog...
- ???
- Mondom másképp... Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy semmi köze a politikához a kendőjének. Nehezen tudom elképzelni, mert miért ne lehetne köze hozzá, de készüljünk arra, hogy mondja!
- Jó, majd azt mondom, hogy csak érdekesség volt. Az érdekességek jók.

"Műsorunkat feljelenthetik az ORTT-nél..."

- Jól van, legyenek érdekességek, vagyis legyen ez, de tőle ne kérdezd meg, hogy hány kilences van egytől százig, mert azt már én is unom. Inkább kérdezz rá a szeretgomra meg a facebook-ra...
- A facebook-ot majd ki kell sípolni, de majd azt mondom, hogy egy népszerű közösségi oldal. Jó?
- Sípold, ha jól esik, de hol van már a tavalyi ORTT... Inkább arra figyelj, hogy a szeretgomról megint úgy beszélj, mint valami hadjáratról!
- Jó. Ha meg valami olyat mond, akkor majd azt mondom, hogy nem ez volt a kérdés.
- Rendben van. Arra viszont nagyon figyelj oda, légy résen, fog használni egy olyan kifejezést, ezt tanuld meg, hogy ne érjen váratlanul, hogy demokrácia.
- Nézd, nem ismerjük őt még annyira, nem tudjuk, hogyan kommunikál majd, de ha minden  kötél szakad, mondd azt, hogy te televíziós vagy, sok emberrel beszélsz, kerekedj felül! Bízunk benned, rajtad a város szeme!
- Odateszem magam megint, tudod, ahogy szoktam!

Évnyitó

Szeptember elseje van, de az iskola még jó messze van. Én már mennék, már kezdeném, már szeretném látni, hogy melyik óra lesz a kedvencem, szeretném már látni, hogy jó lesz-e megint feljárni, és azt is szeretném, hogy azért legyen pesti életem is, de máshogy mint eddig, mert abból elég volt. Kezdődjön el szépen az a tanév, megint felvételizni akarok, vagyis akar a fene, de kell, azért is kell, mert anélkül nem lehet mesterképzésre menni, és azért is mert nekem kell. Tudnom kell, hogy hol tartok.

Hasonlítanak

Ez és az

Most, amikor elkezdtem feltámasztani a másik blogomat is (de csak elkezdtem, mert technikai okok miatt sajnos még nem tudtam teljesen újragondolni), rá kellett jönnöm, hogy, szóval úgy néz ki, elég hasonlóra sikerült a régi agynyomtató-fejléc a mostani GbZ-view-éhoz, pedig nem volt a koncepció része, mivel az agynyomtatóra a mostani fellángolás előtt hónapokig rá sem hederítettem. Szinte csak annyi a különbség, hogy az egyik fénykép, a másik rajz, és most jövök rá, az egyik a valóságomról szól, a másik meg inkább fikció. Ha ennyire egyértelműen el lehetne mondani, mi a mai különbség az m1 és az m2 között...

Promó 2.

- Jajj, ne legyél már izé, 10 éve láttuk utoljára egymást élőben, csak van rád egy-két órám.
- Helyes, akkor kávézunk egyet?
- Naná, de egy valamit tisztázzunk!

Ha érdekel, mi lesz ebből...