Lassan itt az ideje, hogy egy újabb fejezet készüljön a Szomszédokból, egy befejezet. Tessék indítani a főcímet, meghallgatni, aztán figyelni, mi történik...
Hosszú ideje nem láttuk már a lakótelepi házat. Lantos utca vagy Bánomi lakótelep, teljesen mindegy. Sok különbség nincs, legfeljebb hat emelet a Lantos utca javára, ennyi az egész.
A történet ma Etussal kezdődik. Nem, nem a piacon beszélget Józsival, hiszen ő már rég meghalt, legfeljebb Virág doktorral udvaroltathat magának nemrég vásárolt új lakásában, ahol a Nagy Fehér doktor szeretőjével, Judittal szokott tökfőzeléket enni. Etus fáradt, feltette egy puffra pár hónapja operált lábát, ma nem megy rendelni. Ugyanis az elmúlt 8 évben nagy változásokon ment át ő is, mégis ugyanaz maradt. Keramikusból fogorvos lett, igen az átalakulás első fázisa az volt, hogy fogtechnikusnak tanult, de később rájött, hogy így nem lehet asszisztense, nem hívhatják majd Juditnak, s így nem fog majd arról értesülni, amikor Kosári doktornak, aki szintén fogorvos, de ő fogszabályzással foglalkozik, új családja lesz. Új, mert otthagyja Évát és a két lányt, Ildikót és Magdit. Etus sóhajt egyet, felteszi szemüvegét, amelyben egy légyre hasonlít, szundítani kezd.
A második jelenetben a Nagy Fehér doktor érkezik meg az éjjeli műszakból. Nem, már nem mentőorvos, rájött, hogy nőügyei annyi témát adnak neki, hogy jobban megéri, ha elvégez gyorsan egy újságíróiskolát, aztán cikkeket írogat, néha a nőkről is ugye. Hosszú volt ez az éjszaka, attól függetlenül, hogy már nem mentőzik. Mert nőzik. Évánál volt, sokáig tartott, amíg megbeszélték, hogy nem beszélnek többet arról, hogy Éva lánya, Magdi, egy hónappal ezelőtt meglopta őt. Mindegy, telik új Opelra, francia lapokba írogat magyar rendezőkről, nem szorul rá már Kosári doktor féltestvérének, Katinkának megbízatásaira sem, nem bánja, ha néha megkopasztják. Na jó, azért haja, már tényleg nincs sok.
Ez még mindig a második jelenet, megérkezik Mágenheim-Nagylaki Ádám János (jé, ilyen keresztnevű ismerősöm nekem is van), lever valamit az asztalról, nem sikerült feltűnés nélkül megérkeznie. Ordítás hallatszik a hirtelen fényárba borított panellakásban.
-Mit képzelsz magadról, már megint valami nőügyed van, mi?
-Hogy mondhatsz ilyet, ügyeltem.
-Ne haragudj, nagyon kevés vendégem van a kozmetikában, ettől vagyok ideges...
Ez könnyen ment, gondolhatta magában Ádám, azt hitte, tovább kell majd győzködnie feleségét, Julit. Julinak nem megy már egy ideje a kozmetika. Gábor Gábor otthagyta a show-business-t, menedzser nélkül már nem megy olyan jól a Gábor Juli Stúdió, meg aztán ki szeret pénzért egy panaszkodó nőt hallgatni? Inkább elmennek fogorvoshoz, Karcsi doktornőhöz, akarom mondani Etushoz, aki még haza is viszi a rendelés után a klienseket, ha meg esetleg ügyvéd a páciens, talán férfi, és van egy Báró nevű kutyája, akkor még reszelt almát is szolgát fel lakásán, ha az illető elcsapta a gyomrát az esti vacsorán, Violánál. Ja, ez nem a Vacsoracsata volt, de nem is a Hal a tortán, bár azzal az összeállítással nem csodálom, ha valaki elcsapja a gyomrát, és különben sem hívnak azokba a műsorokba a királyi tévétől senkit, ritka arrafelé a levitézlett pornósztár...
Újabb jelenet, már reggel van. Lenke néni lakásában járunk. Taki bácsi halála óta mindegy ugyanúgy van a lakásban, csak egy dolog változott. Lenke néni eladta a lakást Alma kérésére. Nem, nem ő akart nyerészkedni, sőt, így az örökségről is elmondott, arra kérte a Közértest, ahogy Taki bácsi hívta őt, hogy adja el a lakást ennek a Hild életjáradéknak. Most nem kell már dolgoznia, a ház lakóinak segít, bébiszitterkedik, meg Kutya úrral nosztalgiáznak, milyen volt az élet régen, mikor élt még István.
Az ajtón kopogtatnak, az egyes lakás egyedüli lakója lassan ér oda, lassan nyílik az ajtó.
-Jövök már, jövök... - mondja Lenke néni.
-Csókolom!
-Szervusz Julcsikám! Mi járatban erre? Nagyon rég láttalak...
-Bejöhetek, muszáj valamit mondanom...
-Gyere, olyan sápadt vagy, csücsülj le!
-Kutya bácsi meghalt.
Lenke néni is sápadt lett, megkérte Julcsit, menjen el, most tényleg egyedül maradt...
Most nincsenek hozzászólások, okosságok a fejezet végén, ez most más, mint eddig. Most már se Közös Böhm, se Kutya úr. Ez a befejezet vége. Tessék újra meghallgatni a főcímet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése