Egyre inkább tetszik az új félév, néha még rosszul is érzem magam, milyen jól tudom érezni magam a hét minden napján, még akkor is, ha annyira azért nem jó az a nap, inkább csak jócska. A héten már írtam, szóval az unalmasabb és porszagúbb hétfőtől szerdáig terjedő időszakról inkább most nem írnék. Jó a hétnek az a része is, de jóval kibírhatatlanabb lenne, ha nem lenne ott a hét másik fele, úgy, ahogy ott van.
Csütörtökön kirúgtam a hámból, 7:50-ig aludtam, pedig aludhattam volna még, persze a saját szabályrendszeremet figyelembe véve, maximum fél kilencig. Mindegy, felkeltem, a nap meg valahogy eltelt, nem történt semmi fontos. Jó, voltam fodrásznál, de nem festettem zöldre a hajam, szóval ez sem olyan izgi. A péntek már valami volt, de mindenekelőtt arról, hogy a vonat nem késett reggel, vagyis lehet, hogy késett, de én nem késtem el miatta, így nem érdekel, ha pár perccel később ért oda. 11-re odaértem a SZFE-re, s már-már rutinosan, bár a liftet nem használva, felbattyogtam a harmadikra, a film nemsokára kezdődött. Ha még mindig olyan szentimentális szeretnék lenni, ami egyre kevésbé szeretek lenni, azt mondhatnám, hogy jajj, ott ültem, én, és igen, ott, és nekem ott volt dolgom, és földrengés sem lett, amiért átléptem a küszöbét. Végül két filmet néztem meg, a Megszállottakat meg az Ajándék ez a napot. Most, ahogy ezeket leírtam egymás mellé, kicsit viccesnek tartom, hogy pont ilyen címűeket... A két film végén persze örültem, hogy végre kimehetek az utcára, mert három és fél óra kissé sok volt már a sötétben, bár a filmek tetszettek.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése