A Nyugati pályaudvar metrómegállójánál álltam. A híreket olvastam a hőn szeretett képújság előtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy férfihang lóg ki a csendes morgások sorából. Egy másik férfit szólított meg. Mindketten őszek voltak már, csak benőtt már a fejük lágya...
- Látja ezt? Én már nem is olvasok híreket, engem már nem érdekel ez az ország, egyre szarabb lesz, tönkre fog menni, úgy eltűnik, mint a fene! - kelt ki magából egy magasabb, kopaszodó férfi.
- Hogy mondhat ilyet? - kérdezte a másik ősz férfi, ő nem kopaszodott, kissé alacsonyabb volt az előzőnél.
- Miért, maga nem így látja?
- Nem, én nem gondolom így, uram. Különben sem szép dolog, amit csinál, Magyarországon szidni a magyarokat. Ugyanúgy nem szép, mintha a családját szidná.
- Mi az, maga kommenista? - kérdezett rá a lényegre a kopaszodó az alacsonytól.
A kopaszodó egyre idegesebbnek látszott, szinte kiabált, az alacsonyabb folyton körülnézett, mintha kellemetlenül érezte volna magát, mégsem hagyta ott újdonsült vitapartnerét.
- Nem, - válaszolta az alacsonyabb - de valljuk meg, bár nem kívánom vissza az akkori időket, de tény, most rosszul élek, akkor jól éltem.
- Az ilyenek miatt kellett tüntetnünk, mint maga!
- Miért tüntetett, miért nem dolgozott inkább? - kérdezte már mosolyogva az alacsonyabb, hiszen látta, van közönségük jócskán.
- 7 éve nyugdíjas vagyok, azért!
- Akkor maga nagyon szerencsés, úgy látszik, túl korán ment nyugdíjba, dolgozhatott volna még egy kicsit.
- Pont jókor mentem nyugdíjba!
- Na látja, a mai fiataloknak nem lesz ilyen lehetőségük!
- Áhh - legyintett a magasabb, bizonyára mély sajnálatára egyedül maradt a többhajú. Majdnem tapsot is kapott a jelenet, de jött a szerelvény, megszűnt a figyelem.
A képújságon olvasható hír: 1%-ról 4%-ra nőtt a Jobbik támogatottsága...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése