Megint rájöttem, hogy egy bejegyzéssel még nem tudom leporolni a blogom, olyan ez inkább, mint amikor valaki megy az utcán, lát egy piszkos autót, s a már ráégett porrétegbe beleírja ujjával, hogy KOSZOS!
Most egyedül vagyok itthon, megy a tévé, szinte nem is hallom. Délután olvastam egy csütörtöki órámra, azelőtt egy holnapira, most meg azon kattog az agyam, hogy hogyan fogom megvalósítani a vizsgafilmemet. Nem tudom eldönteni, hogy szinopszissal kezdjem vagy forgatókönyvvel, mert a szinopszis már a fejemben van, a forgatókönyv meg csak arra lenne jó, hogy annyi ötletem összegyűlne, hogy aztán azon mesterkedhetnék, hogy mit húzzak ki belőle. Legszívesebben már csak azzal foglalkoznék, de nem lehet csak úgy belecsapni, na. Tervezzük meg, ahogy mindig mindent szoktam. Lehet, hogy felírom kis papírdarabokra az egyes jeleneteket, aztán puzzleként teszem ide meg oda.
Egyébként meg mindig eszembe jut egy téma, amit meg kéne írnom ide, de az első mondat kigondolásán kívül sajnos nincs rá időm. Tudom, lassan teljesen belepi a por az egészet. És az hogy lehet, hogy a héten indul az őszi szünet? Nagyon szalad minden. Még az a szerencse, hogy nem felejtettem el karácsonyi dalokat hallgatni egy kicsit. Ha ezt is elmulasztottam volna, komolyan kezdhetnék aggódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése