Találkozások

Nem, nincs kedvem ahhoz, hogy 50 oldalas angol nyelvű szöveget olvassak, fordítsak, jegyzeteljek, magyarul összefoglaljak. Még jó, hogy vannak benne képek. Miért folyt
el a mai délutánom? Miért aludtam magam butára? Megint csak ennék, mert én mindig addig ennék, amíg üres nem lesz a hűtő, akkor megnyugszom. Most meg itt kattogok, és megint sikerült kiakasztanom magam, pedig tegnap olyan vicces dolgok történetek velem, hogy nincs is okom a panaszra, mert ilyeneket még szélessávú fantáziám sem fabrikál.

Reggel a mozgólépcsőn a metróban láttam azt a kubai embert, aki a szombati capoeira-előadáson dobolt a színpadon. Ez eddig megtörténhet, egy emberrel simán összefut az ember akkor, ha először Esztergomban látta, és miért is ne járhatna arra Pesten is, amerre ő. Amikor felértem a mozgólépcsőn, végre megtaláltam, hogy melyik lyukon kell kijönnöm (igen, egy hónapja lakom itt, már sikerült megjegyeznem a lyukat), akkor pedig az az ember jön velem szembe, aki az információs pultnál kérdezősködött elavult szemüvegében inglisül, hogy mégis what kind of concert is this, and it is just today, or will it be tomorrow, too. Ez már a második esztergomi-ferencvárosi figura egy nap alatt, de most jön csak a hab a tortán.

Késő délután, mondhatni este a Jókai téren sétáltam éppen, amikor egy ismerős esztergomi politikust véltem felfedezni. Nem tudom, hogy milyen politikus, csak azt hogy narancssárga, de ez még nem jelent semmit, nincsenek előítéleteim, szimpatikus ember, talán a keresztneve miatt, szóval ő jött szembe az utcán, de szerintem ő nem tudja, hogy ki vagyok. Ez eddig még mindig semmi, a legszebb csak most jön. A narancssárga lovon jövő szőke herceg után kettes sorban jöttek a tévések, mintha egy középkori felvonulás résztvevőiként éltetnék a herceget. Tévések voltak, ETV-sek, kettesével. Egyikükkel köszönőviszonyban vagyok, ráköszöntem, meglepve köszönt vissza, s ahogy elhaladtam mellettük, úgy néztek rám, mintha én nem is lehetnék Pesten, de én is így néztem rájuk, azt hiszem. Mikor már mögöttem voltak, hallottam, hogy visszaköszönt a főszerkesztő-helyettes is. Hahaha.

Régen azt hittem, ha Pestre költözöm, nem lesznek majd ismerőseim az utcán, akikre örömmel ismernék rá, vagy akiknek tudnék köszönni. Kezdem belakni a várost.

Jut eszembe:
1. premissza: Máté Krisztinától és Bárdos Andrástól megvált a TV2.
2. premissza: Az ETV gyakorlattal rendelkező hírolvasót keres a Hídlapban.
Konklúzió? :-)