Az előző rész tartalmából:
Két lány diskurzusából kiderült számunkra, hogy a 4-es metró már régóta szállít utasokat, csak valószínűleg egy másik dimenzióban...
Következik a második rész:
Jegyeket, bérleteket a kapuknál felmutatni, hiszen ellenőrizzük az ellenőröket is. Kiverekedni magamat a tömegből, hogy egy másik tömegbe juthassak. Mozgólépcső, Nyugati aluljáró. Veszélyes környék, amennyiben lehet, mindenki kerülje. Már a szag is magáért beszél, azt hiszem nem kell ecsetelnem, mitől ez a buké. Táskákat szorítani, zsebekre figyelni, sosem lehet tudni. Egy asszony, akitől már 5 méterrel ezelőtt is tartottam, most felém jön, és azt mondja, adjam a kezem, majd ő jósol nekem. Én kevésbé vagyok vele kedves, egészen egyszerűen rá sem nézek. Ő most lehet, hogy megátkozott, de azt hiszem nem kell megint, maradt még a múlt hetiből, köszönöm. Ezután egy banda gádzsó jön velem szembe, – na itt szorítom a táskám igazán – akik úgy látszik felfigyeltek erre a jellegzetes illatra, amely valószínűleg tesvíreinek köszönhető, hiszen parfümöt akar nekem eladni, ráadásul főnöknek szólít. Azt hiszem vele sem voltam kedves, de ne legyen féltékeny, mással sem vagyok barátságosabb ott, azzal sem, aki egyéb üzletet ajánlott nekem. Igen, azt. Azóta pszichológushoz járok. Sebaj, mindjárt megvehetem a két átszállójegyem, aztán játszi könnyedséggel kislisszanhatok a pokol demó változatából. A West End bejáratánál gyors leltárt tartok, most sem tűnt el semmi, kettes pálya kipörgetve.
A harmadik rész akkor következik, ha megint nem lesz miről írnom, de mindenképpen az Álmom-e? című szuperprodukció előtt (nézd meg a videót eme bejegyzés alatt, drága vót), amely valószínűleg letaszítja majd a méltán sikeres Kiválasztott c. gigaprodukciót a nézettségi listák éléről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése