Képzelte,

avagy hogyan maradok képlékeny

Amikor kiskoromban dicsértek, hogy milyen szépen rajzolok, elhatároztam, hogy én majd rajzoló leszek, és amikor mondták nekem, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem elég, hogy kedvem van hozzá, ezt is meg kell tanulni. Akkor én elképzeltem egy házat, legalább kétszinteset, szép ablakokkal, valamelyikből talán ki is néztem képzeletemben, ez volt az iskola, ahol majd megtanítanak úgy rajzolni, hogy rajzoló lehessek. Aztán óvódásan az embernek eszébe jutott, hogy milyen jó lenne emeletes buszt vezetni, vagy benzinkutasnak lenni, de amikor ezt elmondtam a dédipapámnak, azt mondta, inkább tanuljak meg hegedülni. Aztán építész is akartam lenni, de végül, vagyis a végül előtt egy pár évvel úgy döntöttem, díszlettervező leszek, vagyis rajzoló. Képzőművészeti Egyetem. Aztán egyszer csak eljött az év, amikor mindenki nyílt napokra járt, én is voltam egy-kettőn, például egy olyan épületben, ami igazán hasonlított arra az ablakos szép házra, amit elképzeltem anno. Az épület hasonlított, a hangulat nem, megsértődtem rájuk, be se adtam oda, most biztos ők is duzzognak. Jött a média design, aztán a tv-műsorkészítő, és most hopp, lassan kiírhatom iwiw-re, hogy ELTE, már nem üres a főiskola/egyetem helye.
Szabad bölcsész. Nem mondom, hogy az leszek, mert az még mindig nem valami, hanem inkább bármi. De talán így is van ez jól, nem is szeretem én azokat a helyzeteket, amikor megmondják nekem, hogy ez vagy ez vagyok, más lehetőség nincs. Ebben meg van azért, na, jó, meg persze ez az előny hátrány is lehet, de én nem félek, hogy sehol nem lesz majd helyem, ha ezt elvégeztem. Csak olyan szakokat jelöltem meg, amiket szívesen csinálnék, ez is az, és azt tanulhatom, amit tulajdonképpen eddig, csak mélyebben, aztán még ki tudja, bölcsészből még bármi lehet, tévés is, művész is vagy mi, vagy ha más nem, okos ember egyszer, vagy legalábbis olyan, aki okos akar lenni egész életében, egyre okosabb, vagy nem is okosabb, bölcsebb inkább mások bölcsességeiből merítve, esetleg hozzáadva valamit az eddig felhalmozott nagy bölcsességmasszához.
Szóval felvettek, a kutya fáját, és ami jól esik, hogy a ponthatár 427 volt, nekem meg 440-em, szóval bőven megvan. Már csak azt nem tudom, most mi lesz, mi a teendő, mindegy, lakás már van, meg gondolom már az iskola is áll. Gólyatábor? Hahaha...