Felkelni egy rendes szobában fél kilenc táján. Felporszívózni, mert jólesik, olvasni, vagyis tenni, amit kell, beosztón. Mezítláb járni s a ritkán hordott nyugtató nadrágban, a lennadrágban lenni zöld pólóval. Járkálni a lakásban, mint egy szépen bevilágított filmdíszletben, hiszen a felhők mögül csak ritkán süt ki a nap, de felkiáltóan fényesen. Nyelni a kávé aromáját, majd újra belekortyolni. Rég fújtam szét ilyen erősen a felhőimet, most olyan tiszta a levegő, kellemes lélegezni. Rájönni, mi az, ami engem éltet, megköszönni annak, aki ráébresztett, hang nélkül is. Éltet a körülvevő világ, mitől szabadulni már nem akarok, s éltet az a világ, amit én teremthetek, ha akarom, s akarom. Ez már nem is csak test és lélek alkalmi összhangja, ez már egy szelete annak, amit tovább viszek elemózsiának; ez a boldogság, amit már építhetek tovább.
Jó most ez a kis hűvös, én a hűvöset szeretem, a perzselő hőség maradjon a szaunáké.
Most megyek, olvasok tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése