vasárnap, november 2
Kezdődik...
Úgy érzem magam, mint egy kereskedelmi csatorna, amikor telepakolja a felső részét a képernyőnek mindenféle logókkal meg visszaszámlálásokkal, hogy milyen műsora fog a közeljövőben elindulni... Remélem, azért mégsem teljesen hasonló következő már beharangozott sorozatom, remélem nem leszek hasonló egyik középkategóriás műsorhoz sem, bár én már nem szidok semmit, ki tudja...
Nyolchetes advent
Ha eljön az orrszurkáló reggeli hideg,
S a hajnal is olyan sötét,
Akkor lehetne a szív is rideg.
De van megoldás az őszben,
Hiszen halottak hoznak fényt,
Erősítve a tényt,
Hogy az élet folytatódik,
Csak olykor úgy adódik,
Hogy az Isten kisorsol pár embert,
Felhúzza őket magához,
De a lenti nem tér magához.
Szeretem a nyolchetes adventet,
November elején karácsonyt díszítek...
Nézi csak a gyertyafényt
Azt az önmaga gyújtotta csillagot,
Mely most lenn, lenn a földön ragyog.
Embernek itt van hatalma, itt gyújthat gyertyát,
Bár akarna feljebb, messzebb utazni,
S emberségéről óriás fényt adni,
Napot építeni, Holdat fordítani,
Halál láttán nagyot ordítani.
Szeretem a nyolchetes adventet,
A pirosat az aranyat s az új trendet,
A 100 darabos égősort,
Miből egy darab az elég short.
Ez hát az őszi reményvásár,
December eleje, csak aztán vár,
Ez kéthavi készülődés,
Gyerek, most költ szülőd, és
Várja, várja, hogy igazán örülj,
De átadja másnak a dicsőséget,
Mástól kapod majd a szépet.
Szeretem a nyolchetes adventet,
Az elejét a közepét, de tovább nem,
Az advent végi sütés-főzés már fáj,
Mert látom már, hogy fekete a táj,
Nincsen fehér karácsony,
Csak élünk dión, zöld ágon.
Karácsonyfa horkol a nyugatvég elején.
Karácsonyfa? Micsoda hazugság,
Üres a belseje, felszíne pazarlás.
Mindenütt a csengettyűszó,
Röhögő mikulás,
Miklós napján értem én,
De utána fel nem foghatom,
Amerikát ilyenkor minek majmolom?
Mert majmolom én is:
Szeretem a nyolchetes adventet,
De díszíteni előbb még nem merek.
Ilyenkor szeretnék csak adni,
Másoknak, s magamnak,
Aztán fáj mondani gyorsan,
It went,
Mint az angol,
Elment.
Good buy nothing day.
Anyway.
Porszívóban a karácsonyfa,
Szaloncukormérgezés a gyomorba’,
S lassan elszáll az ihlet,
S ha ez már majd így lesz,
Gyorsan elkezdem most,
Háthogyha most más lesz,
Januárban pedig tavaszvárás lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése