péntek, november 14

Mi vagyok? 2. rész


Valahol a színes ceruzánál hagytam abba, azt hiszem. Akkor arról volt szó, hogy vesztegettem meg Lillát, most másról lesz szó, még keresztnevet sem írok, mert egy bűntényről lesz szó, és tudjuk, hogy minden bűnösnek jogai vannak, s én annyira nagyra becsülöm az elkövetőt tettéért, hogy sem a vezetéknevének kezdőbetűjét, sem pedig a keresztnevét nem írom le, lényegtelen.
Történt egyszer, talán másodikban, ilyentájt, bár lehet, hogy volt már december is. Az osztálytermet átrendeztük, körberaktuk a padokat. Pontosan nem tudom miért, de szinte biztos, hogy nem volt messze a karácsony. Rajzóra volt, vagy technika, valamiért kiszaladt a tanár. A mellettem ülő fiúval egy kicsit összeszólalkoztunk. Jó, bevallom, talán én kezdtem a dolgot. Énekeltem egy akkori slágert, amit tulajdonképpen azért tettem, mert azzal csúfolni tudtam a nevét. Visszaszólt, visszaszóltam, valahogy tettlegességig fajult a dolog. Ütöttem, pedig nem szoktam, nem is értettem, miért kell ebből ekkora balhét csinálni. Amikor visszaütöttem, nem tudott mit csinálni, fogta azt, ami a keze ügyében volt, egy piros-kék ceruzát. Beleszúrta a fejembe. A piros hegy beletört a fejembe, indultunk egy a Trabanttal a kórházba. Az orvos szinte meg sem nézte a fejemet, csak adott egy Tetanust, aztán elengedett. Mindegy is, legalább agyafúrt lettem. Ezek után egyébként Anya szedte ki a fejemből a ceruzahegyet. Ja, bocsánat, nem írtam, hogy következő műsorom alkalmas a nyugalom megzavarására.

Milyen emlékek jönnek még elő ebből az időszakból? Mi befolyásolt abban az időben? Most konkrét dolog nem is jut az eszembe, csak az jut eszembe, hogy néztem ki, talán ez az egyik legfontosabb dolog, ami alakított, nem pozitív irányba. Én voltam a nagyfejű, meg akkor még duci is voltam. A fejem kisebb nem lett, viszont legalább már elviselhető a magasságomhoz társuló súly. Nem panaszkodni akarok, meg sajnáltatni magamat, csak arra világítanék rá, hogy mennyi komplexust okoz az az embernek, ha valamiért kiskorában nincsen magával megelégedve.

Ma megint hosszú napom volt, most ennyire futotta. Hírek híreket követtek, nem is tudom, mit gondoljak most, nem tudom, mi jön ki abból, ami most felmerült lehetőségként: ...

2 megjegyzés:

dsarosi írta...

Vártam már, hogy ez is előkerüljön. :) Csak arra a bizonyos "slágerre" nem emlékszem.

GbZ írta...

Everybody, yeah...