Címet sem tudok most

Most úgy érzem magam, mintha elmennék orvoshoz, hogy fáj mindenem, de mivel nem mondanám el neki, hogy pontosan mi és hogy, esetleg miért, aligha tud rajtam segíteni. Tehát panaszkodom, hogy félek, úgy, hogy igazából le sem írtam, hogy mi történt. Csak magamban dobálom jobbról-balra az egészet, egyszer úgy érzem, hogy ki, ha én nem, máskor meg úgy, hogy nálam rosszabb felvételiző nem is volt. Állandóan ezzel az egésszel álmodom, vagy ha éppen nem, akkor szinte megsértődöm álmomban, hogy miért nem arról álmodom, pedig általában nem jó azzal álmodni, mert tele vagyok görccsel. Az az érdekes, hogy a való életben ugyanazok a szituációk, vagyis majdnem ugyanazok megtörténtek, amikről most álmodom, s akkor nem féltem egyáltalán semmitől. Csak álmomban leszek tiszta idegbeteg. Ez azért érdekes, mert általában az ember a félelmeit álmában tudja legyőzni, nem pedig fordítva.

Álmomban remegve jöttem ki a felvételiről, vagy nem is tudom, hogy felvételi volt-e, vagy valami eredményhirdetés féle, úgy kellett kísérni, az életben meg már igazából kevés ilyen szituáció tud úgy meglepni, hogy félnem kéne.

Egész nap a szombati vizsgámra tanultam szinte, amire szerintem alig kéne, mert nem tudom elképzelni, hogy olyat kérdeznének, ami nagyon nagy problémát okozna, hiszen ez az egész tévés félév arról szólt számomra, hogy ugyan jegyzetelni jegyzeteltem, de úgy éreztem, ahogy elmondják az anyagot, rögtön a fejemben van. Ezzel szemben egész délelőtt itthon ültem, rajzolgattam a plánokat, aláhúzogattam a fontos dolgokat, ábrákat rajzoltam magamnak külön kis papírkákra, és körülöttem mindenhol papírok szétszórva. A legfőbb kérdésem magamhoz, hogy minek... Persze tudom a választ is, addig, amíg azt gondolom, hogy fontos, hogy odafigyeljek, addig nem gondolok arra, hogy a szombat miatt nem azért izgulok, mert vizsga lesz (bár most már egy kicsit igen), hanem mert akkor derül ki elvileg, hogy kik mennek tovább harmadik fordulóba. És igen, az előző csilli-villi képes és zenés bejegyzés is csak a saját nyugtatásom céljából született meg.

Azt hiszem, tanulok még egy kicsit, aztán holnap folyt. köv., élek egy kicsit a grafomániámnak és idegesítem magam még egy kicsit. Vagy Szófocizom egy kicsit. Egyszer úgyis szombat lesz...