Tudom, legalábbis sejtem, még inkább remélem, vannak olyan emberek, akik most, vagyis már 1-2 napja nem azt várják, hogy megváltoztatott fejlécemről készült szánalmas kis elemzésemet közöljem. Mégis ez fog történni, s mégsem írok arról, hogy mi volt pénteken, mert egy kicsit belefáradtam abba, hogy elmegyek valahova felvételizni, aminek a feszültségeit egyszer megélem ott a helyszínen, aztán elmesélem a családnak (persze ezzel nincs is gond, s legalább kétszer kell elmesélni, mert annyira azért nem vagyok vagány, hogy hivatalos sajtótájékoztatót tartsak) aztán leírni ide, azon izgulni, hogy na, ki olvasta már el, ki fogja kommentálni, egyáltalán ki mit szól hozzá, vajon ki szerint fog sikerülni, ki szerint nem, ki az aki jót nevet az egészen. Szóval majd akkor írom meg, ha lesz miért, egyelőre csak pörögnek bennem újra az írásbelinek indult de szóbelivé váló felvételi pillanatképei, hangfoszlányai, kérdései és válaszai, arcai és belső harcai. Pörögnek bennem, s a legrosszabb az egészben az, hogy ezeket a kis foszlányokat egyszer teljesen pozitívnak, máskor meg egyértelműen negatívnak értékelem, s nagyon hosszú még az az egy hét, míg végül kiderül, hogy mehetek-e tovább.
Jó, persze panaszkodni nincs jogom, senki nem ütötte a fejem, hogy márpedig jelentkezel, mert kell egy kis nyár eleji stressz.
Ja, a fejlécről csak annyit, hogy tegnap délután tanulnom kellett volna, így aztán elkezdtem átnyálazni a gépemen található családi képeket, s mikor a húsvétiakhoz értem, ihletem támadt, gondoltam lecserélem a fejlécet ezúttal redizájn nélkül, kicsit színesebbé teszem az e-lelkemet. A régi képek egyébként is a szorgalmi időszakot jelképezték, most meg vizsgaidőszak van vagy mi, igazából egyszerre három, szóval kellenek a vidámabb képek, nemde? Már csak annyi van hátra, hogy a sokaknak kétségbeesésre okot adó új idézetet értelmezzem. "Maradj otthon, nézzél tévét." Senki ne gondolja azt, hogy teljesen megmosták az agyamat a tv-nél, és százalékot kapok bizonyos nézettségnövekedés után egy ilyen idézet kirakása miatt. Pont nem ezt akartam ezzel kifejezni, éppen az ellenkezőjét, vagyis azt körülbelül, hogy mindenki üljön ki a kertbe vagy menjen sétálni.
Jó, ennyi volt, vissza a műfajok közé, tanuljuk a sajtóműfajokat, médiajogot, gyártást és még sokan másokat. Kicsit viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése