Nyár eleji álmok

Ma muszáj egy kicsit írnom, pedig elvileg tanulok. Holnap Tömegfilmből vizsgázom, szerencsére írásbeli.

Ma kicsit olyan érzésem volt, mikor felébredtem, mintha nyár lenne. Meleg már a reggel is, vadul süt be a nappaliba a nap, én meg negyed kilenckor kelek. Tizenegykor feküdtem, ami nekem már késő, hacsak nem rúgok ki a hámból, amikor nem ismerem a késő fogalmát. Megnéztem a Showder Klubot. Eddig még nem láttam soha teljes adás belőle, mert ugye későn volt, most rávettem magam. Azon vettem magam észre, hogy elvileg vicces műsort nézek, magamban kipipálom a másodperceket, amikor elvileg nevetnem kéne, de nevetés nem jön ki belőlem egy deka sem. Aztán eszembe jutott, hogy Kovács András Péter azt mondta tavaly is meg idén is a Sajtófesztiválon a fellépésekor, hogy mivel a standupcomedy egy élő műfaj, tilos felvenni. Tegnap végigpörgettem magamban ezt a gondolatot, aztán társítottam hozzá azt, hogy mintha ugyanazokat a poénokat hallanám most a tévében, mint akkor a Millenáris Fogadóban. Meg is van a megfejtés: azért nem lehet felvenni, mert nagyon ciki lenne, ha bizonyíték lenne arra, hogy ugyanazt a műsort adják le bötűről bötűre mindenhol. Gondolom csak néha változtatnak rajta. Kicsit visszataszító. A leginkább azt a részét utálom ezeknek a produkcióknak, amikor úgy meséli a humorista vagy mi a történetét, mintha megtörtént volna vele, egyáltalán megtörtént volna, persze nyilvánvaló, hogy csak kitalálta. Szerintem a szóbeli közlés ezen formája nem alkalmas a fikció közvetítésére, bár ez csak az én szerény véleményem.

Egyébként azt álmodtam, hogy fizikaórán ültünk a 17-es teremben. Nagyjából álmom cselekményének ideje egyezett a mostani valós idővel, vagyis éppen az évvégi hajrá zajlott, vagyis az az időszak, amikor az okosok megnyugodhattak, a fizikailag buták meg vért izzadhattak, hogy valami elfogadható jegyet kapjanak. Álmomban általában őszinte vagyok, így az utóbbi csoportba soroltam magam, s éppen azt hallgattam, ahogy NL tanár úr azokat sorolja fel, akiknek biztos a jegyük, s nem kell már felel(get)niük. Nekem biztos kellett.

Tegnap meg mást álmodtam, de azt nem is tudom, hogy le lehet-e írni, mert a felvételimmel kapcsolatos. Azzal kapcsolatban meg olyan babonás vagyok mint a csuda, csak nem tudom, melyik babonával teszek neki jót, melyikkel nem. Annyit mondok azért, hogy egy listát láttam álmomban, amin rajta volt az én nevem is, de túl hosszú volt a lista, na jó, kimondom, a felvettek listája, voltak rajta vagy 40-en, s így az egyébként nagy örömbe elvegyült üröm is, mivel gondoltam, hogy ennyi embert tuti nem vesznek fel.