Életem és más

Kicsit úgy néz már ki a blogom, mintha nem is én járnék itt, amikor egy-egy bejegyzés elkészül. Épphogy pár sor egy bejegyzés, olyan nesze semmi, fogd meg jól.

Nem tudom, hogy miért, mert gondolataim vannak, csak valahogy soha nem akkor, mikor így gépközelben vagyok, amikor meg mégis, eszembe jut, hogy tanulni kéne arra az átok utsó vizsgára, mert milyen csúnya lesz már, hogy eddig van két négyesem van és hat ötösöm az ELTE-n, TV2-éknél meg két négyes (vizuális alapismeretek, gyártási alapismeretek) a többi meg ötös, már csak a riport vizsga nincsen kijavítva. Annyira azért nem vagyok büszke magamra, mert mindent ötösre akartam, mindegy, így alakult. Most legszívesebben azt csinálnám, hogy felfújnám a pofám, aztán úgy megtanulnám azt a filmes cuccot, hogy hatosra vizsgázzak, de nem fog menni, mert először is nem érdekel, másodszor meleg van, harmadszor meg csütörtöktől vasárnapig forgatok( :D ), szóval egy hármas se lenne rossz belőle.
___________________________

Ami pedig a szombati tragédiát illeti: eléggé megrázott. VB-t én sem ismertem személyesen, csak a nővérével voltam anno jóban, meg egy kicsit ismertem a családot is. VB-ről annyi emlékem van, hogy egy Aranytoll díjátadóján derült ki számomra, hogy az a fiú az Anita öccse, és hogy ő is ír verseket. Emlékszem, ahogy kiment a díjáért, szerény volt, azt láttam rajta, hogy büszke magára, hogy nyert, de a járásában benne volt az is, ahogy most próbálom visszaidézni, hogy jó, de ne ünnepeljetek már ennyire.

Csak félszavakat hallani arról, mi lehet az ok, de talán most már nem is fontos, felülírta az okot az okozat. A családnak, igaz barátoknak kitartást kívánok, hogy átvészeljék ezt a rendkívül nehéz időszakot. Azt nem is írom, hogy fel tudják dolgozni a történteket, mert azt talán soha nem lehet.

Nem tudom tehát, hogy mi volt az ok, s talán azt sem, lehet-e erre bármi igazi ok, ezek szerint volt olyan. Eszembe jut, miket mondtak a vonaton az emberek az előző ilyen esetnél, mind azon volt felháborodva, hogy az ő idejük ment el azzal, hogy várni kellett, mert állt a vonat. Minden ember, aki ilyenre gondol, gondoljon bele, mekkora dilemma lehet egy ilyen döntést meghozni. Számba venni azok fájdalmát, akik majd sírnak az önként távozóért, s mégis megtenni, hideg űrbe zárni önmagát mert akkora problémát lát maga előtt, ami még ezeken is túlmutat.

Minden felháborodott ifjú menedzsernek és menedzserinnek üzenem, hogy vannak fontosabb dolgok a világon ilyen esetben, mint időben beérni a munkahelyre, ahol három telefon elintézése után kezdődik az egész napos pasziánsz-szeánsz.

R.I.P.
"Álmomban megjelensz
S valamit üzensz
Próbállak értelmezni,
Szavakba önteni"
(V.B.)