Jó, tudom

Jó, tudom, hogy mindig szünetet hirdetek meg, aztán meg mégis írok, de igazából mostanában nem történik semmi. Vagyis történik, de csak pont annyi, amennyi elég. Hétvégén munka, ahova jönnek a híres emberek, egyesek teljesen elájulnak tőlük, én meg jövök a már szokásossá vált dumámmal: "ők is büdöset..."

Tudom, hogy nem mindenki gondolkozik úgy ezekről az emberekről úgy, mint én, de valahogy már nem tudok úgy gondolkodni ilyen téren, mint régen. Attól, hogy ő ott áll a színpadon, még kell parkolójegyet fizetnie, ha nem nyúl mélyebben a zsebébe, ő se néz ki úgy, ahogy kinéz, és jó esetben el sem tudja képzelni, miért nézik őt más szemmel az emberek. Emlékszem, amikor 2001-ben a hídavatás volt, Bényi Ildikó konferált. Akkor talán már nem annyira, de előtte hosszú éveken keresztül egyike volt a bemondóknak, talán többet látta az ember az arcát, mint egy filmsztárnak. Mikor felénk sétált a híd felől, hirtelen megrohamoztuk őt autogramért, ő meg elpirult, s azt mondta, nem olyan híres ember ő, hogy tőle aláírást kéne kérni, mégis mosolyogva adott mindenkinek.

Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy milyen érzés az, ha valakit megismernek az utcán úgy, hogy nem közös ismeretségről van szó. Múltkor egy morzsáját átéltem ennek az érzésnek, és mint ahogy azt általában csinálni szoktam a kivételes és talán soha vissza nem térő dolgokkal, azt hiszem, elszúrtam. Álltam a téren az info-pult előtt, már talán vége is volt aznap a bulinak. Egy huszonéves lány jött felém, s meg is szólított: "nem te voltál a Napló Extrában?" Bólogattam, mondtam, hogy de, aztán azt is megkérdezte, hogy megváltoztam-e a tanfolyam után. Én széles mosollyal, tőlem megszokott módon, kis iróniával fűszerezve mondtam: "de, teljesen". Ezután a lány és kis csapata továbbmentek, de úgy éreztem már a következő másodpercben, hogy az iróniámnak most nem volt igazán helye. Főleg azért, mert az is ritka, hogy az emberek tudják, milyen csatornán látnak adott tv-műsort, az meg pláne, hogy a Naplóról tudják, hogy van Extra része is, ami kicsit bulvárosabb. Szóval kicsit beszélgethettem volna vele, de másnap szerencsére láttam, hogy a barátjával sétálgat általában ott a téren, úgyhogy nem mulasztottam el semmit.

Na, még jó, hogy ma kiírtam, hogy nem írok egy darabig. Persze azért, mert részben elköltözöm innen, ide. Még csúnya, szóval ne szidja senki, lesz még szebb. Kicsit el akarom választani a fikcióval átszőtt írásaimat a véleményemtől és a mindennapjaim leírásától.