Valóság és "valóság" - reflektálás

"Az az ember, aki képes különbséget tenni jelenség és lényeg, látszat és valóság között, akinek van emberismerete, aki bármilyen érintettsége esetén is képes mérlegelni, aki még fel tud tenni olyan egyszerű kérdést, hogy miért, akinek nem tompul el a látása és a hallása attól, hogy száz csatornán ömlik ugyanaz - az valamit megsejthet az igazságból, kevésbé patetikusan: a valóságból."

ZM

Amikor az Istvánnal kapcsolatos híreket olvasom, általában arra leszek figyelmes (sajnos), hogy a cikket író ember fontosabbnak tartja a szenzációt, mint azt, hogy igazat, vagy igazhoz közelit írjon. A legrosszabb az egészben persze az, hogy van ennél rosszabb is, vannak, akik nem szenzációt hajhásznak, hanem vagy véletlenül, vagy pedig direkt kihagynak egy-két dolgot, vagy másképp mondanak el, mint ahogy az történt, történhetett.

Nem az zavar, amikor azt írják, hogy Esztergomba gyorsvonat jár. Minden bizonnyal azért lett gyors az esztergomi vonat, mert nem az országban megszokott kék vonat jár erre, hanem a híres Desiro. Az pedig elvileg mehetne gyorsan is, így aztán gyorsvonat.
Az országos médiában megjelenő istvános hírek hallgatása/olvasása közben mindig azon gondolkozom, hogy az oké, hogy én tudom, hogy ez nem minden tanárra vonatkozik, az pedig egy másik, hogy annyi történésről lemaradtak az emberek, akik kívülállóként hallanak az egészről, hogy egyszerűen nem tudnak olyan véleményt alkotni, ami nem csak a felületből táplálkozik. Ha azt hallják, hogy tanárok, akkor az ő fejükben élő iskolakép alapján, - ami persze egyénenként változó – azt mondják, hogy például az a negyven ember, A-tól Z-ig. Mindenki fegyelmit kap a gimnáziumban, s miközben ez az információ eljut az agyukig, azt látja az a kb. egymillió ember, hogy Szent István Gimnázium Esztergom. Az esztergomi gimnázium, a Szent István Gimnázium, fegyelmi, tanárok, öngyilkosság, halál. Ezeket jegyzi meg az ember, meg a vágóképekként használt felszabadult, mosolygó diákokról készült képeket, akik éppen a véleményüket fejezik ki, s mosolyuk, vidámságuk cseppet sem illik a tragédia hangulatához. Mégis így marad meg az emberekben, ez a képi aláfestés társul a tényszerű(?) narrációhoz. Az újságíró vagy riporter épphogy megválaszolja az 5W + 1H-t, de ez oly kis szelete a valóságnak, hogy még csak nem is hasonlít. Tudom, a műsorba ennyi fér, meg el is kell adni azt a hírt.

Ami sokkal jobban idegesít, hogy nemcsak az országos médiában alakul ki torz kép az iskoláról, tanárokról, diákokról. Itt, a városi tévében már olyan bulvárnál is bulvárosabb eszközökhöz nyúlnak, amikhez már egyik nagy kereskedelmi csatorna sem nyúlna, mert egy idő után lehúzhatnák a rolót, mert az ORTT állandóan fekete lapot adna nekik kamerájuk elé. Az Istvánban készült felvételek rossz hangminősége miatt olykor feliratozzák a párbeszédeket. Érdekes módon nem minden elhangzott szó méltó arra, hogy kiírják, csak azok, amelyek valaki(k) szerint nem elég hangsúlyosak, vagy éppen nem tűnnek eléggé öngólnak. Így kerülhetett kiemelésre a következő mondat: „Az Arany János iskolával talán az a baj, hogy túl magas a cigány tanulók száma.” Az etvonline-on ma is ez a videó van kinn legfrissebb videóként, s micsoda véletlen, ezt a képet találták a legütősebb képnek Holló Ervin mondatával, így azzal „kínálják” a videót. Milyen kár, hogy az emberek többsége ez alapján mond ítéletet, ez alapján az istvános tanárok rögtön rasszisták, s ami ott a gimnáziumban történik az maga a pokol, nem is csoda, hogy a régi Hell épületébe kerültek ezek a szégyentelenek - gondolja magában az ETV honlapján böngésző, aki ezt a képet meglátva már rá sem kattint a play-re, vagy ha mégis, odáig már biztos nem jut el, ahol a kiemelt kép előtti és utáni mondatokat is hallhatná, vagyis kialakulhatna a valódi kontextus.

Kár is erről többet írni, sajnos. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy Meggyes Tamás pár éve azt mondta, a kereskedelmi tévék olyanok, hogyha kezük lenne, benyúlnának az ember nappalijába és még meg is lopnák. Nahát, milyen frappáns mondat, kár, hogy ezek a tévék ilyen jó szolgálatot tesznek neki mostanában… S hogy az ő városának tévéje a közért van-e, azt már nem is kérdem.