Ülök a gólyavári kávémat kortyolgatva az A épület árnyékában. Velem szemben autók állnak öntudatlan üzenőfalként. Két autó rendszámában is felfedeztem a 76-osomat, két másikéban meg a 99-esemet. A levegőben érzem a felnőttség terhes illatát. Lábamon még papucs van, de már felvettem bölcsészmellényemet, az aszfalton megjelentek az okkerszínű falevelek. Kicsit fúj a szél, pont ideális a helyzet. Szögletes szemüvegek néznek rám, mégis mit írogathat ez a félőrült, félig bölcsésznek, félig meg öntelt médiamunkásnak készülő figura. Csak írok, mert jól esik, mert eszembe jutott, hogy írnom kéne, csak így a semmiről, vagyis inkább majdnem mindenről, ami ezekben a percekben körülvesz.
A nap felirata pedig a B épület elé állított padokon volt olvasható. Így volt leírva minden karakter: "NE ÜLJENEK RÁ FRISSEN BETONOZVA!" Én ráültem, engem tegnap betonoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése