Szakdolgozat

Körülbelül egy hónap múlva le kell adnom életem első szakdolgozatát, ezért hagyott alább a február eleji lelkesedésem itt a blogon, nem másért. Mostanában minden szabadidőmet az adatgyűjtés teszi ki, ha minden jól megy, vagy ma, de legkésőbb holnap végzek ezzel a fázissal, s végre elkezdem írni. Már számtalan struktúra megfordult a fejemben, a szobám mindenféle papírokkal, feljegyzésekkel, kis és nagy laptopom (amiknek/akiknek saját dizájnt is csináltam) mindenféle olvasmányokkal és bevezetőkkel van tele. TELE van, vagyis TELE csak lesz, így hívják majd ugyanis az Esettanulmányok c. órán a projektmunkánkat, ami egy egyetemi lap lesz, már csináltam is neki egy facebook-oldalt.

Szabad lehülyézni!

De miről is írok én szakdolgozatot? Az előző bekezdést olvasva lehet néhány szakavatottnak egy-két tippje, igen a kereskedelmi televíziókban (konkrétan egy kereskedelmi televízió egy műsorában) megjelenő autoreferencialitásról írok, igen, ez az, amire még sokszor a szaktársaim is visszakérdeznek, hogy az meg mi, ház nagyjából ez:

Autoreferencialitás. A hagyományos, statikus, önálló műsorszámokból álló műsorstruktúra helyett dinamikus műsorfolyam jelent meg, amelyben az egyes műsorelemek láncszerűen kapcsolódnak egymásba, autoreferenciális rendszert alkotva. E mű­­sor­struktúra lényegi vonása az, hogy folyamatosan előzetesek utalnak a következő műsorokra, állandó várakozást keltve és tartva fenn a nézőben.

Forrás: ez

(Majd a szakdolgozatban ennél szebben fogok rá hivatkozni...)

Ennek köszönhetően lassan megnéztem egy teljes évadnyi beköszönést a Reggeliből, tudom, van néhány olvasóm, akik most azt mondják magukban, hogy ez nem normális és/vagy ezért kár volt tanítanom...