Nincs is annál megnyugtatóbb, amikor beköszönt a március, akkor már az sem érdekel, ha viccből még esik egy kis hó. Úgyis mindjárt vége a télnek, mert az nem lehet, hogy már mindig havazni fog! Most éppen szikrázó napsütés van odakinn, mintha kezdetét vette volna a tavaszi fáradtság is...
Szerintem már sokszor leírtam, de én mindig tavasszal (vagyis inkább februárban) kezdem az újévet, a január nekem csak egy olyan hónap, amit túl kell élni. Februárban indul újra az egyetemi élet kellemesebb része, a tavaszi félév valahogy még sohasem volt rossz, a mostani pedig egyenesen fantasztikus. Nem szeretem ezt a szót használni, hogy fantasztikus, mert annyian használják annyiféle dologra, hogy már elveszítette a jelentését, de most hirtelen nem jutott más az eszembe. Imádom, hogy most rengeteg a dolgom, hogy bár nem lakom Pesten, mégis ott élek, és imádom, hogy ha az ember visszaad egy régen kölcsönkért játékot a Jóistennek, tán' még késedelmi kamatot sem számít fel érte, ad helyette egy másikat!
Ha tehetném, olyan helyre költöznék, ahol egész évben tavasz van. Na jó, ez túlzás. Csak szeretném, ha az idei (igazából még el sem kezdődött) tavasz két hétnél tovább tartana, mert a nyarat már annyira nem szeretem... Én a tavaszt szeretem...
2 megjegyzés:
Ez is genetika...
Mindig minden genetika... :P
Megjegyzés küldése