Előismétlés

A mai napom olyan volt, mint a többi szombat. Azt hittem megint, hogy meg tudom váltani a világot, de ez ma sem jött össze. Mindegy, néha ilyen is belefér. Legfeljebb annyi történt ma velem, hogy levágták a hajam, meg kaptam egy új cipőt, ami szerintem nagyon pöpec.
A tévében, ha éppen nem történt semmi érdemleges, ismételnek. Ezért él még az Önök kérték, meg ezért vetítik a Família kft-t megint, és még sorolhatnám. Olyat azonban még egy tv sem ismételt meg, amit még le sem adott soha. Na, ezt fogom én csinálni, persze csak részletet adok most le egy olyan irományból, amit még senki nem olvashatott legálisan. Amint ezt leírom, rá is jövök, hogy ilyet is szoktak csinálni a tv-k, úgy hívják, hogy műsorajánló, nekem azonban ismétlés, mert én már olvastam. Tehát, ennek a valaminek az egésze lesz egyszer olvasható az áprilisi Szigmában, vagy nem. A cipő meg kényelmes is, nem csak szép.

Következik: Alkotás utca (részlet)

-1-
Elhagytuk Rákosrendezőt. Könyv a táskába, zene kikapcs’, kabátot felvenni, sapka a fejre. Mindjárt itt a Nyugati, le kell szállni. Az ajtónál egyetemistákat látok, örülnek, hogy vége a hétnek, jópofiznak egymással, mindenki nagyon hepi. Hozzám közel két lány álldogál nagy pakkokkal, egyikben kismillió ruha, másikban valószínűleg piperecuccok vannak. Pestinek néznek ki, és amint „véletlenül” meghallottam beszélgetésükből, valóban azok is. Túl mélyen nem ismerhették egymást, hiszen nem tudták pontosan melyik kerületben lakik a másik, erről beszélgettek ugyanis. Aztán arra lyukadtak ki, hogy melyik metrót használják, melyikkel a legcélszerűbb hazajutniuk. Magamban nevettem, „hmmm, de érdekes téma is ez”, de a következő dialógusnál arcomra fagyott a mosoly, az már inkább szomorú volt, mint vicces. Az egyik lány ugyanis megkérdezte a másikat, hány metróvonal van Pesten. Nekem már ez is gyanús volt, hiszen én a kis vidéki tömpe agyammal is tudom, hogy három. A másik halálos nyugalommal válaszolta, hogy négy, na ezen akadt nekem fenn a szemöldököm. A másik, javítva helyzetén, csodálkozva megkérdezte, hogy „nem csak három, a negyediket nem most építik?” Erre azt a választ kapta az őspesti értelmiségcsírától, hogy nem, eddig is négy volt, csak most a négyes metrót bővítik. Nahát, – gondoltam – ma is tanultunk valamit. A gombot valaki megnyomta, én meg gyorsan leszálltam, nehogy azt is hallanom kelljen, amint azon bánkódik a két lány, hogy miközben beszélgettek elfelejtették megnézni a kormányzati negyedet, amit pont látni a vonatról.

FOLYT. KÖV.